Itthon Gergely Márton 2019. március. 20. 20:15

Orbán lenyelte a békát, hogy a választások után visszavághasson mostani ellenfeleinek

Gergely Márton
Szerzőnk Gergely Márton

Két hétig tartott a szabadságharc. Orbán Viktor igyekezett felmérni a lehetőségét annak, mi várná őt a néppárton kívül a kampány mostani szakaszában. Mint megtudta: semmi olyan opció nincs, ami neki megközelítően akkora hatalmat biztosítana, mint az önként vállalt néppárti szégyenpad. Most ellenőrök jöhetnek Budapestre, de a demokrácia helyzete helyett valójában azt figyelik majd, képes-e Orbán a kampány végéig csendben maradni.

Hogy milyen előnyökkel jár a Fidesznek és az országnak a magyar kormánypárt tagsága a legerősebb európai pártcsaládban, azt volt szerencsénk megtapasztalni az elmúlt kilenc évben.

Orbán Viktor pártjának ez védelmet jelent az uniós eljárásokban. Megértő párttársak igyekeznek biztosítani, hogy hallgattassék meg a magyar fél is. Hogy megértőnek kell lenni Budapesttel. A határvédelem fontos, és nem szabad előidézni, hogy a Fidesz végképp a jobbszélre sodródjon. Ennek következében az elmúlt kilenc évben Orbán nagyrészt minden általa eltervezett jogszabályt átvert az unión. Míg a négyszer akkora lakosú és ennek megfelelően erősebb és befolyásosabb Lengyelország azonnal a szégyenpadon találta magát az igazságszolgáltatás elleni támadás vádjával, addig a magyar kormánypárt gond nélkül nyugdíjazta a nemkívánatos bírákat, kapcsolta ki az Alkotmánybíróság minden érdemi funkcióját, szállta meg az ügyészséget, és szabta át a bíróságok felügyeletét. És akkor sorolhatnánk minden más ágát-bogát a jogállamnak.

Magyarországnak ugyanakkor a Fidesz néppárti tagsága csak ködös, távoli előnyöket jelentett. Hogy Orbán ezért volt visszafogottabb, mint amilyen más esetben lett volna. De hogy miben lett volna még keményebb? Passz. Meg hogy az ország azért volt jobb helyzetben az alkuknál, mert a Fidesz a néppárt tagjaként ott van a döntéshozatal központjában. De arról nincs elképzelésünk sem, mitől estünk volna el, ha Szájer József nem ül sármosan valahol Manfred Weber háta mögött. Kevesebbet kapunk a Várkert bazárra? Nincs arról egyetlen becslés sem, hogy a szlovákok rosszabbul jártak volna azért, mert az ő populista, illiberális kormánypártjuk éppenséggel a szocialisták között ül, és nem a néppártban. Még az előbb idézett lengyeleknél sem mutatkozott meg az EU-támogatások terén, hogy Kaczynskiék egy jóval kisebb, szakadár frakció tagjai. Az unió ugyanis a dekára kiszámolt konszenzusra épül.

Máté Péter

Ez volt a mérleg akkor, amikor Orbán kiragasztatta a legújabb Brüsszel-ellenes plakátokat. A magyar kormányfő joggal gondolta úgy, hogy neki még a Juncker-plakát is belefér. Majd könnyen kidumálja a dolgot, hiszen azt minden tájékozott ember tudja, hogy a nyugdíjba vonuló Junckernek semmi köze sem lesz már ahhoz, mit tervez Brüsszel. Haha. Muppet-show. Mind tudjuk, hogy Webernek vannak tervei, aki pedig épp Orbán szavazatával lett csúcsjelöltje a néppártnak. Ez alkalommal viszont a kormányfő elmérte, hogy mit okoznak a pártcsaládban a kék plakátok.

A Fidesz elnöke megsértődött a „hasznos idiótákra”, amiért azok az ő kizárását kezdeményezték. Akkor ő majd összehozza a nagy bevándorlásellenes frakciót, a jobbközép és a liberális elit rémálmát. A Magyar Nemzet kilépést szorgalmazó publicisztikája tanúskodik arról, hogy komolyan kacérkodott ezzel a gondolattal Orbán köre. A miniszterelnök azt mondta bő tíz napja, hogy Lengyelországon át vezet az út egy ilyen szövetséghez, majd ki is ment Varsóba.

Mateusz Morawiecki lengyel (b) és Orbán Viktor magyar (b2) miniszterelnök a Varsó Wesola kerületében rendezett ünnepségen, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország húsz, Szlovákia pedig tizenöt éve csatlakozott a NATO-hoz
MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Azt már nem kötötte az orrukra, hogy odakint kiábrándító dolgokat hallott. A Jog és Igazságosság (PiS) akkor hirdetett programot az EP-választásra és az azt követő őszi parlamenti voksolásra, amikor Weber Magyarországon járt, hogy feltételeit Orbán elé tárja.

Orbán Viktor miniszterelnök Budapesten, a Karmelita kolostorban fogadta Manfred Webert, az Európai Néppárt frakcióvezetőjét 2019. március 12-én
MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

A PiS azt ígéri, hogy az alanyi jogon járó családtámogatást kiterjesztik az egygyerekesekre, bevezetik a 13. havi nyugdíjat, és mentesítik az szja-fizetés alól a 26 éven aluliakat. A szociális ígéretek mellé leginkább homofóbiát kínál Kaczynski. Hol van ebből az euroszkeptikus szövetség?

„Az most nagyon rosszul jönne a PiS-nek, ha a kormány ígéretei helyett az ország uniós jövőjének kérdése uralná a kampányt” – mondta még a múlt héten a HVG-nek Bartosz Wielinski, a Gazeta Wyborcza külpolitikai rovatvezetője. Az újonnan gründolt lengyel ellenzéki egységlista a közvélemény-kutatásokban előzi a kormánypártot, többek között Európa-ellenesnek bélyegezve meg a PiS-t. Ilyen helyzetben hiába suttognak Varsóban is arról, hogy a Fidesz új európai szövetséget építene, Kaczynski a lehetséges nyugati partnerek egyikét sem tudta eddig felvállalni.

Az olasz Liga vagy a francia Nemzeti Gyűlés (leánynevén: Nemzeti Front) nyíltan támadja az unió intézményeit, illetve az unión belüli szabad mozgás és munkavállalás jogát. Az osztrák FPÖ és a német AfD pedig a náci bűnök bagatellizálásán, a múlt újraírásán dolgozik, ami a lengyelek számára Trianonhoz fogható érzelmi kérdés. Még jó, hogy a Fideszt továbbra is bevállalta volna a PiS, noha a pártelnök meggyőződése szerint az ő testvérét azok az oroszok gyilkolták meg, akik útjából Orbán Viktor a magyar jogrendet is eltakarítja.

Orbán rávágta volna az ajtót a néppártra, de egyszerűen nem talált életteret magának az EPP-n kívül. Nemhogy centrálisat, semmilyet sem.

A kérdés most az, mennyi mindent kell Orbánnak betartania abból, amit Weber követelt tőle. Meg kell-e kegyelmeznie a CEU amerikai diplomát adó képzéseinek, amelyek máskülönben Bécsbe kényszerülnek? Vagy képes azt is kitolni még két hónappal? Ennél egyszerűbb kérdés, mit fognak majd ellenőrizni a bölcsek Budapesten. Azt figyelik majd, hogy a magyar kormány legalább május 26-ig tartja-e magát a pártfegyelemhez. Vagyis

  • ne akadályozza újabb nyílt provokációkkal a néppárt kampányát,
  • és ne flörtöljön a populista pártokkal.

Ehhez az elmúlt nyolc napban remekül tartotta is magát. Tartott egy semmitmondó március 15-i beszédet, meglátogatta Törőcsik Marit, és máskülönben hallgatott. Most még azt is elfogadta, hogy a Fidesz küldöttjeit kizárják a döntéshozatalokból, amíg a felfüggesztés tart. Legfeljebb azt állítja, hogy minden az ő akarata szerint történt. Ő szerényen elfogadja azt az arcvesztést, amit Wolfgang Schüssel a maga részéről bevállalt.

AFP / Emmanuel Dunand

Orbán Viktor minden bizonnyal abban reménykedik, hogy a választások után újrakezdheti a tárgyalásokat a populistákkal. Mert már valójában nekik drukkol. Azt szeretné, ha a júliusban összeülő parlamentben egy olyan populista csoport állhatna össze, amelynek van hatalmi opciója. Erre európai megfigyelők szerint több is az esély, mint a kampány időszakában, akkor már levethetik a maszkokat.

Orbán lerakta a fegyvert, de csak olyan messze, hogy május 26-a után újra felkaphassa azt. Az akkori harcért nyelte most le a békát.

A Fidesznek most nem voltak opciói, pár hónap múlva viszont újra lesznek. Magyarország egészének az érdeke azonban épp olyan homályos maradt ebben az egómeccsben, mint amilyen volt az elátkozott Juncker-plakátok előtt is.

Hirdetés
hvg360 Lenthár Balázs 2024. december. 26. 19:30

Hősök vagy gonosztevők: Veronai Detre, a magyar krónikairodalom első főgonosza, aki bedöntötte a hun birodalmat

A középkori magyar krónikaírók elfogadták az egyébként máig nehezen bizonyítható hun-magyar kontinuitás elméletét, így a Képes Krónika, illetve Kézai Simon munkája és Thuróczy János krónikája is a hunok történetével indul. Ezekben visszatérő szereplő egy bizonyos Veronai Detre, aki folyamatosan a hunok ellen intrikál és végül az ő érdeme lesz, hogy Attila király fiai egymás ellen fordulnak. De ki volt valójában Veronai Detre és mit lehet róla tudni a krónikák megállapításain túl?