Összeült három rendszerváltó politikus a rendszerváltás után harminc évvel, hogy hátra, majd előre is nézzenek. Magyar Bálint eljutott odáig, hogy ha „szaros a gatya, le kell váltani”, nem kell megvárni, míg kitisztul a fenék.
A Budai Liberális Klubban gyűlt össze hétfő este Bozóki András (egykor Fidesz-tag, de volt az SZDSZ-nek is tagja, és Gyurcsány kormányában miniszter), Elek István (ex-MDF) és Magyar Bálint (ex-SZDSZ).
A beszélgetés onnan indult, hogy mi volt akkor, és milyen ma ’89-esnek lenni. Bozóki szerint harminc éve felemelő dolog volt, azt érezték, hogy befejezhetik a ’68-ban kezdődött kulturális nyitást politikai téren is. Elek István komorabb volt, szerinte abból a szempontból elbuktak, hogy létrejött egy áthidalhatatlan ellentét már akkor az MDF és az SZDSZ között, ami sok későbbi probléma eredője volt. Magyar szintén az 1968-as generációról beszélt bevezetőjében, ő is ennek a csoportnak a tagja, akik mellé felnőtt a Fidesz generációja, és a 10 ezer méteres futás utolsó köreibe becsatlakozott.
A rendszerváltás milyenségét Bozóki egyfajta soft (puha) forradalomként írta le, a forradalom jogállami, alkotmányos jellegű volt. A politológus megjegyezte:
Demokraták nélkül nem lehet demokráciát csinálni.
Szerinte voltak hibái a rendszerváltásnak, de a 2010-ben bekövetkezett fordulat nem 1989 hibája. Felvázolta, hogy Magyarország különös utat járt be az elmúlt évtizedekben, ugyanis míg a környező országokban Vladimír Mečiar (Szlovákia), Slobodan Milošević (Jugoszlávia, Szerbia) vagy Ion Iliescu (Románia) a ’90-es években illiberális hatalomgyakorlást folytatott, majd országuk liberális irányt vett, addig Magyarország a rendszerváltás és a kommunista rezsim bukása után liberális éltanuló lett – ebből vált illiberális országgá.
Pechje van Orbánnal Magyarországnak.
Szerinte senki nem gondolta harminc éve, hogy ilyen Orbán áll majd egyszer az ország élén. Felvetette, ha az SZDSZ és az MDF a rendszerváltás után jobban együtt tudott volna működni, talán máshogy alakul a magyar közélet.
| 100 év és Horthy, Kádár, meg Orbán |
Korábban hasonló témában jártunk Tölgyessy Péter egyik előadásán. Az alkotmányjogász azt mondta, Magyarország száz év alatt negyedik alkalommal hagyta el a nyugati utat, viszont szerinte a helyzet kudarcos ugyan, de nem reménytelen. Az eddigi nagy nekirugaszkodásból semmi sem lett – mondta, ma pedig, a harmadik Fidesz-kétharmad után, harminc évvel a rendszerváltás után a kínai berendezkedés nyugati szélén vagyunk. Illetve ismertettük Bozóki egy korábbi tanulmányát is. A politológus-professzor szerint Horthy és Kádár is elárult valamit, ráadásul ugyanazt. Korábbi meggyőződésüket. Horthy Miklós a királyt, Kádár János a forradalmat, Orbán Viktor pedig a rendszerváltást. |
Elek azt mondta a mai viszonyokról, nagyjából mindegy, milyen fogalmakkal írjuk azt le, szabadságkorlátozás, államcsíny történik ugyanis. „Mindent lehet kezdeni elölről” – mondta keserűen a rendszerváltó MDF-es, de azt hozzátette: a rendszerváltást nem Orbán rontotta el.
Magyar Bálint ugyanakkor egyértelműen kifejtette, mit gondol a rendszerváltásról, annak szükségességéről és körülményeiről. Idézzük őt:
Ha szaros a gatyám, azt is leváltom, nem várom meg, míg kitisztul a seggem – mondta a volt SZDSZ-es oktatási miniszter.
Majd elmondta, ma maffiaállam működik, a Fidesz pedig egy politikai ragadozó.
Hogy mit kellene ma csinálni?
- Bozóki szerint hiába van internet és közösségi média, újra szükség van a szabadság kis köreire.
- Elek szerint újra szükség van egy ellenzéki kerekasztalra. Ugyanis most csak „töketlenkedés” van, ahogy fogalmazott. Úgy látja, az ellenzéknek közös EP-listán kellene indulnia.
- Magyar szerint pedig intellektuálisan és a karizmát tekintve a mai ellenzék többsége nulla. Szerinte is közös ellenzéki EP-indulásra van szükség. A mai ellenzéknek áldozatot kellene hoznia, nem áldozathozatalt várnia a szavazóktól. „A rendszerváltáskor ez még úgy volt, hogy az áldozatot mi hoztuk.”
(Kiemelt kép: Orbán Viktor 1990-ben Budapesten, a háttérben diszkrét SZDSZ-es zászló, Fortepan)
