Utólag még azt is letagadja a reptéri rendőrség, hogy a fosztogatások miatt rakodókra szerelt testkamerákat javasoltak, és hiába lepleztünk le egy biztonsági kockázatot, továbbra is szabadon, állandó ellenőrzés nélkül grasszálnak a rakodók. A birtokunkba került dokumentumok alapján a repülők rakterének kamerázása viszont magáncégeknek köszönhetően zajlik, de a maffiaszerű szervezettséggel dolgozó tolvajok vesztegetni próbálják és fenyegetik őket. Ráadásul hiába fülelik le az utasokat megkárosítókat, visszatérnek, holott ehhez elvileg szigorú hatósági ellenőrzésen kell átesniük. Azt is megtudtuk, milyen jól forgatják a körömvágó ollót, és miért aggódhatunk, ha a kézipoggyászunk sárga címkével mégis a raktérben köt ki.
A sorozatos fosztogatási botrányok után, még decemberben hoztunk nyilvánosságra két, titokban rögzített videófelvételt, amiket egy Ferihegyen dolgozó rakodó készített. Ezekből világosan kiderült, hogy óriási biztonsági rés segíti a reptéri szarkákat: a rakodókat csak befelé vizsgálják át – át kell haladniuk egy biztonsági kapun, átvilágítják a holmijukat –, kifelé azonban hasonlóan alapos, rendszeres ellenőrzés nélkül egyszerűen kisétálnak – ahogy azt a mobiljával forrásunk rögzítette is. Szerinte az enyveskezű kollégái így naponta akár többször, akadálytalanul kivihetik az utasoktól ellopott laptopokat, ékszereket, más vagyontárgyakat.
Érthetetlen, hogy miközben még kisebb üzemekben is gyakori a lopásokat megelőző, biztonsági kiléptetés, Magyarország legjelentősebb, a Budapest Airport által üzemeltetett nemzetközi repülőterén ilyen állandó ellenőrzés nincs – és belső forrásaink szerint ebben azóta sincs változás, jelenleg is ugyanígy hagyják el a repteret a rakodók. Pedig cikkünk megjelenését követően olyan belső munkaanyagok kerültek a birtokunkba, amelyekből egyértelmű, a reptéri fosztogatás nem egy „mellékes”, alkalom szülte tevékenység: a csomagok kifosztására hajtó rakodók állandó fogásokat alkalmazva, hihetetlen felkészültséggel dolgoznak, és a fenyegetéstől, megfélemlítéstől sem riadnak vissza, ha ezt bármi meghiúsítaná.
Ha rögzítik, panasz esetén utólag is kideríthető
Köztudott, informátorunk is megerősítette, hogy a bűncselekmények nem a reptér általában jól bekamerázott részein történnek, hanem – ahogy emlegetik – a „fordulós gépek” csomagterében, miközben az érkezők csomagjait már be- illetve kipakolják. Ezt felismerve a járatok egy részénél ezt is kamerával rögzítik – már ha a földi kiszolgáló (angolul: ground handling) cég hajlandó erre még pénzt költeni.
Az egyes légitársaságok ugyanis ezekre a kiszolgáló cégekre – Budapesten a négy erre szakosodott vállalkozás valamelyikére – bízzák az egész csomagkezelést, amit ezek rendszerint a rakodókat alkalmazó alvállalkozók bevonásával végeznek el. E mellett megtehetik, hogy kifejezetten a vagyonbiztonság érdekében igénybe vesznek egy másik szolgáltatást is, az úgynevezett járatfelügyeletet. Ez azt jelenti, hogy – a reptéri biztonságért felelős reptéri rendőrségen, illetve a fegyveres biztonsági őrökön (ahogy rövidítve nevezik, az fbö-kön) kívül – az ezzel foglalkozó cégektől plusz biztonsági személyzetet kérnek és vetnek be. Ezek a másképp védelmi ellenőröknek nevezett biztonságiak nemcsak végig jelen vannak, és szemmel kell tartaniuk a rakodókat, de szabályozott módon kamerázzák is, mi történik a csomagtérben. Így jó esetben utólag is visszakövethetőek az események, ha lába kelne valaminek az utas táskájából.
"Feszült a hangulat, helyezkednek, feszülnek, taktikáznak”
Csakhogy így a kamerázó biztonságiak válnak a fosztogatók egyik fő ellenségévé, nem véletlen, hogy folyamatosan próbálják vagy megvesztegetni őket, vagy komoly fenyegetéseket kapnak – ez derül ki a birtokunkba került belső anyagokból. Ezek az egyik földi kiszolgáló cég levelezéséből származnak, főként e-mailben küldött jelentések konkrét esetekről, de egyben jól érzékeltetik, mennyire nem viccelnek az egyértelműen bűnözőnek tekinthető, szervezetten fosztogatók. Hiszen rengeteg pénzről van szó, ahogy a rakodó informátorunk elmondta, a tisztességtelen kollégái közül „még a közepesen ügyes is milliókat összedézsmál”, naponta látja, hogy egyesek „10-12 milliós autóval” érkeznek bőröndöket pakolni.
A jelentések 2018 folyamán, február és december között készültek, a biztonságiak többek közt leírják, „ellenőrzés közben feszült volt a hangulat”, hogy rendszeresen „bepróbálkoznak” náluk. „Napi szinten meg akarnak vesztegetni”, vagy fenyegetik, hogy „menjen szabadságra” – fogalmaznak, az viszont már nem derül ki, hogy vajon mennyire járnak sikerrel a rakodók, vagyis milyen mértékű az összejátszás.
Ahogy a rakodó, ezek a biztonságiak is utalnak arra: a reptér zárt köreiben valójában mindenki tudja, hogy kik végzik rendesen a munkájukat, és kik azok, akik gyaníthatóan eleve a lopásra utaznak. Közülük többeknek a nevét, sőt, a reptéren tartózkodásra feljogosító kártyájuk egyedi azonosítószámát is felsorolják. „A név szerint megnevezett rakodók mindig helyezkednek, feszülnek, taktikáznak” – olvasható a jelentésben. Ők azok, akik már előre kérdezgetik őket, melyik járatot fogják ellenőrizni abban a műszakban, és próbálják a „jó gépeket” megcsípni.
A beszámolókból olyan trükkök, tapasztalatok is kiderülnek, amik minimum elgondolkodtatóak – már ha valóban meg akarják állítani a gyanútlan utasok megrövidítését.
Ilyen, hogy az egyik jelentés szerint a tolvajok előszeretettel utaznak az úgynevezett sárga címkés kézipoggyászokra. Ezek azok a kisebb méretű poggyászok, amiket az utasok eredetileg fel szeretnének vinni magukkal a gépre, de az ülések feletti „kalaptartóként” emlegetett tároló rekeszekbe mégsem fér be, vagy a légiutaskísérők valamilyen okból mégsem engednek fel a fedélzetre. Ezekben értelemszerűen olyan tárgyak vannak, amiket a tulajdonosa nem szeretett volna a gép gyomrában tudni, végül mégis a rakodók pakolják be a legvégén, és ezek így zsíros fogások lehetnek.
Az egyik kamerázó biztonsági ember jelenti azt is, hogy miközben vártak az egyik repülőgép kiszolgálására, észrevett az egyik rakodónál egy körömvágó ollót. Rákérdezett, mire „meglepően őszinte választ” kapott: a rakodó közölte, hogy azzal „egyszerű szétfeszíteni a cipzárt vagy a lakatot”. Mint írja, utána megnyugtatták, hogy ne izguljon, „ha fent a kamera, azt majd tiszteletben tartják”, meg ha akarják, úgy is „megcsinálják a táskát..”. Egy névtelenséget kérő forrásunk szerint ráadásul sok, a poggyászok zárására használt kis lakat, záró eszköz úgy pattintható ki egy kisollóval, hogy a gyakorlottabbak akár még vissza is tudják zárni.
Nem tilos, ezért saját hatáskörben próbálják tiltani
A repülőtér rendszabályai „a 6 centiméternél rövidebb hosszúságú szúró-vágó eszközök szigorított biztonsági területre történő bevitelét lehetővé teszi” – válaszolta kérdésünkre a Guns and Guards Kft. légiközlekedésvédelmi tisztje, Pap Zoltán. A reptéren régóta jelenlévő, rakodási és biztonsági feladatokat egyaránt ellátó cég mindenesetre „hatósági ajánlásra” utasításban megtiltotta a nála dolgozóknak, hogy bármilyen szúró- vágó eszközt birtokoljanak a munkavégzés során, „így például a körömvágó ollót”.
Az egyik jelentésben viszont az a javaslat szerepel, hogy általában kellene szigorúbban megkövetelni a „munkavédelmi felszerelés, így főleg a munkavédelmi kesztyű használatát”. A rakodók a vastag anyagú kesztyűben nem tudnak „tapogatni”, csakhogy ezt állítólag egy pillanat alatt le tudják vetni, és ahogy informátorunk fogalmazott, elképesztően ügyesen és gyakorlottan „tapogatnak”, kvázi mint a profi zsebesek.
Ráadásul a fosztogatók – amellett, hogy próbálják fenyegetéssel, vesztegetéssel félrenézésre bírni a biztonságiakat – a raktér rögzítőhálóit gyakorlottan használják a lopások elleplezésére. Ugyanis a kamerát egy meghatározott helyre fel kell rögzíteni, ezt játsszák ki a hálókkal, a korábban már megjelent módszer, a csomagok „tornyozása” mellett. Ez rakodó forrásunk szerint szintén nyílt titok, az anyagokban is több utalás van arra, hogy hiába a kamera, a rakodók közt van, aki „az első mozdulattal akasztja fel az oldalsó hálót”, vagy „elfelejti” levenni. Ezt rakodó informátorunk is megerősítette, sőt, szerinte olyan is van, hogy míg az őr nem figyel, nekidobnak valamit a kamerának. „Úgy kell elképzelni, hogy ott pakoláskor repül, törik, szakad minden, könnyen megmagyarázza, ahogy a hálót is” – mondta.
Mégis vissza lehet nyitni egy gépet?
Attól sem riadnak vissza, hogy megszegjék azokat az elvileg szigorú szabályokat, ami alapján csak meghatározott módon és időtartamban lehetnek a gépeknél. Az egyik nemrég, tavaly decemberben született levélben a járatszám pontos megadásával jelentik, hogyan észlelték egy gép állóhelyére menet, hogy egy „jégmentesítésre váró gép rakterét a rakodók visszanyitották, ketten felmentek a raktérbe, harmadik társuk a gép mellett maradt”. Ennek valóságtartalmát utólag nem tudjuk ellenőrizni, ahogy azt sem, az információ eljutott-e az illetékesekhez, illetve történt-e utólag ellenőrzés, intézkedés. Mindenesetre egy másik jelentésben is szerepel, hogy „sürgős intézkedést igényelne a poggyásztérben való tartózkodás szabályaink betartatása”.
Kérdés, hogy egy információink szerint nagyjából 1200 forint körüli órabérért dolgozó biztonságiak mennyire tudnak hatékonyak lenni ezekben a saját maguk által is „feszült”, konfliktusokkal teli helyzetekben. Ráadásul a földi kiszolgáló cégeken múlik, hajlandóak-e költeni plusz biztonsági szolgáltatásra csak azért, hogy nagyobb eséllyel óvják meg a velük szerződött légitársaságok utasait, így gyakorlatilag azok céges hírnevét. Úgy tudjuk, minden egyes forduló járat kamerás biztosítása – időtartamtól és az egyéni szerződési feltételektől függően – nagyjából 5-15 ezer forintba kerül.
A biztonság megteremtése természetesen elsődlegesen a reptér üzemeltetőjének, valamint a reptéri rendőrségnek a dolga, és nyilván nem véletlen, hogy utóbbi is a kamerákban látta a megoldást. Még decemberben a Budapest Airport szóvivőjével, Hardy Mihállyal együtt körbeturnézták a médiát azzal, hogyan küzdenek a csomagok dézsmálása ellen többek közt a Repülőtéri Rendőri Igazgatóság 18 pontból álló javaslatával, ennek része volt az is, hogy testkamerát szerelhetnek a rakodómunkásokra. Az ötlet ellen amúgy azonnal felhozták jogi szakértők, hogy személyiségi jogi akadályai vannak, míg ez a raktér kamerázása esetén nem merül fel.
Utólag még a testkamera ötletét is letagadták
Megkérdeztük a reptéri rendőrséget, hogy mi lett a már 3 hónapja bejelentett javaslattal, így a testkamerás ötlettel. Meglepetésünkre a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság (RRI) azt válaszolta, hogy ez csak az egyik földi kiszolgáló cég elképzelései között szerepelt csak, „testkamerával kapcsolatos javaslatot a rendőrség nem vetett fel a földi kiszolgálók felé, ez nem szerepelt a javaslatok között”.
Mutatjuk, mit mondott decemberben Török Zoltán, a reptéri rendőrség igazgatója az ATV Híradójának:
A többi javaslatot firtató kérdésre pedig azt a választ kaptuk, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren működő földi kiszolgáló gazdasági társaságok és az RRI között „főként a vagyonbiztonság fokozását célzó együttműködési megállapodás megkötésére és írásbeli rögzítésére került sor”. Így a rendőrök „munkatechnológiai és vagyonvédelmi ajánlásokat dolgozott ki és adott át a cégek számára, amelyek egy részét a földi kiszolgáló cégek munkatechnológiájukba beépítették, és még „további egyeztetések folynak napjainkban is”.
Mint a bumeráng
Már korábban is jelentek meg cikkek arról, hogy vannak olyan rakodók, akik nemcsak gyanúsak, de akár le is buknak, mégis „visszaforognak” a rendszerbe, feltűnnek egy másik csomagkezelő cég alkalmazásában. Ezt a nálunk lévő belső anyagok is alátámasztják, ezek szerint a kamerázó biztonságiak is belefutnak olyan rakodókba, akik „a korábban javasolt ’eltiltás’ ellenére visszatérnek". Ez azért vet fel több kérdést, mert minden reptéri tartózkodásra, munkára jogosító belépő kiadásánál elvileg szigorú, nemzetbiztonsági háttérátvilágítást végeznek. Ezen informátorunk is átesett, szerinte papíron még egy kisebb kihágás is kizáró ok, de ő is tapasztalja, hogy ugyanaz a kör kiirthatatlanul jelen van.
A jelentésben szereplő egyik ilyen „visszaforgás” a már említett Guns and Guards Kft.-re vonatkozott, kértük, reagáljanak erre. A cég légiközlekedés-védelmi tisztje viszont csak általánosságban válaszolt, e szerint a hozzájuk jelentkezők „munkába lépésének, felvételének feltétele a jelentkezők feddhetetlenségi vizsgálata a repülőtéri hatóságok által, így az adott személyek többlépcsős ellenőrzésére került sor”. Csak ezt követően „végezhetnek kizárólagosan ezen a területen munkát” már a „belépésére jogosító belépőkártyával” rendelkezve. Az általunk említett, „előéletre vonatkozó” adatokat nem a társaságuk, hanem a repülőtéri hatóságok ellenőrzik, „annál alaposabb ellenőrzésre nem jogosult” a cégük.
Egy másik cég, a Power Shield Zrt. kifejezetten „élőerős biztonsági szolgáltatásokat” nyújt a reptéren, a négy nagy földi kiszolgáló cég közül kettőnek dolgoznak, egyre nagyobb arányban, de a járatok összecsúszása miatt nem az összes járatot tudják ellenőrizni. Naponta így is 60-100 járat be-, illetve kirakodását felügyelik, és nemcsak a rakodókat ellenőrzik, de szúrópróbaszerűen a saját biztonsági embereiket is – mondta a vezérigazgató, Kertész Csaba.
A kamerák felvételeit a kiszolgáló cégeknek továbbítják, Kertész Csaba állítja, hogy a fosztogatás erősen lecsökkent. Viszont az ő biztonsági emberei is tapasztalják, hogy az általuk korábban lefülelt emberek „visszatérnek” egy másik rakodócég alkalmazásában, holott van köztük, akit úgy vezettetnek ki a reptérről és javasolják az „eltiltását”. Hogy ezek után mégis hogyan mennek át az elvileg szigorú ellenőrzésen és kapnak újra a reptéren szabad mozgásra jogosító kártyát, azt nem tudta megmondani, ebben szerinte is a reptéri rendőrség az illetékes.
Megkérdeztük erről a reptéri rendőrséget, amely azt válaszolta, minden esetben és a törvény alapján elvégzik a „védelmi háttérellenőrzéseket”. „Amennyiben egy adott munkavállalóval kapcsolatban nem áll fenn jogszabályban meghatározott kizáró ok, úgy a munkavállalást a rendőrség nem korlátozhatja” – tették hozzá.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: AFP)
