„Ha van egy jó focicsapatom, ami akár az Európa-bajnokságba is indulhat, nem az a megoldás, hogy a tagjait elosztom különböző csapatokba, mert akkor egyik sem tud az élvonalban focizni.” E sporthasonlattal világította meg Lovász László, az MTA elnöke az akadémiai intézethálózat szétbombázásának értelmetlenségét – talán azért, hogy Orbán Viktor is megértse. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) kedd délutáni kutatói fórumán az elnök kiállt az intézethálózat fenntartása mellett, mely az „objektív mérések szerint az unió élvonalába tartozik”.

Mint ismeretes, nagyon eldurvult a helyzet az MTA és az Innovációs és Technológiai Minisztérium között, miután utóbbi az intézetek átvilágításának eredményét meg sem várva a béreken túl nem finanszírozta tovább azok működésesét.

A felvetésre, mely szerint mit szól ahhoz, hogy Palkovics László innovációs miniszter az Akadémia elnökségének „háta mögött” tárgyalásra hívta az intézetigazgatókat, Lovász azt válaszolta félig tréfásan, hogy titkársága „érdeklődött a miniszter úr titkárságán, hogy talán elkeveredett az akadémia elnökségének küldött meghívó, de kiderült, nem erről van szó”.

Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója elmondta, a Lovász Lászlóval folytatott egyeztetés után úgy határoztak, elmennek a csütörtöki megbeszélésre, és meghallgatják a miniszter tájékoztatását. Fodor egyébként a tanácskozáson úgy mutatta be Olga Khavanovát, az MTA BTK külső tanácsadó területének elnökét, hogy az ő hazájában már előrébb tartanak a folyamatok. A történész valóban vészjósló történetet mesélt el. Moszkvában a mostani palkovicsi tervekhez hasonlóan szintén leválasztották az intézeteket az Akadémiáról, ami nem maradt más, „mint egy exkluzív tudósklub”, mellyel most már sokkal barátságosabb a hatalom. Az intézetek egy hivatalhoz, majd a felsőoktatási és tudományos tárcához kerültek. Így oldotta meg a hatalom azt az dilemmáját, hogy „mi legyen a posztindusztriális korban egy premodern intézménnyel”.

Arra, hogy az MTA BTK kutatói mennyire bizakodnak a pozitív eredményekben, jó példa, hogy volt, aki már az intézetek könyvtáraiért aggódott. A közalkalmazotti tanács vezetője beszámolt arról, hogy folyik a szakszervezet létrehozása a BTK-n, és úgy tudjuk, az érdekképviselet alapításhoz szükséges létszámnál jóval többen töltötték ki a jelentkezési adatlapokat. Így a következő hetekben megalakulhat a szakszervezet, amitől azt várják a munkatársak, hogy legalább lassítja a minisztérium törekvéseit. A szakszervezet létrehozását Lovász László is pártolta a fórumon. A Társadalomtudományi Kutatóközpontban az utóbbi hetekben oylan mértékben nőtt a  szerevezet taglétszáma száma, hogy immár  reprezentatív szakszervezetként elkezdhet tárgyalni a kollektív szerződésről.

A kutatói fórum jó részét a Bölcsészettudományi Kutatóközpont hét intézetének beszámolói tették ki. Az igazgatók igyekeztek bizonyítani – elsősorban maguknak, hiszen a minisztériumból nem volt jelen senki –, hogy társadalmilag, sőt nemzetstratégiailag fontos feladatot látnak el, olyat, amit rajtuk kívül jelenleg senki. A régészeti intézetben például az ország régészeti topográfiája készül, ami elengedhetetlen a beruházások tervezésekor. Az irodalomtudományi intézetben a magyar irodalom szövegeinek kritikai kiadása és digitális közzététele folyik, és így tovább.

Kérdés persze, hogy ezek az érvek mennyire hatják meg a technokrata Palkovicsot és a kormányt? Valószínűleg Fodor Pál elképzelése sem fog sziklát hajítani a kormány rájuk küldött aprítógépébe, miszerint évi fél milliárd forintot kérnek arra, hogy magyar történelemi, irodalmi és művészettörténeti összefoglaló művek szülessenek angol nyelven. Hiszen, mint mondta, a Magyarországról kialakult gyakran negatív kép egyik fő oka az információhiány. Ilyen jellegű országimázs-építés ugyanis nem folyt eddig idehaza.