És nemcsak orvosok, hanem ápolók, műtősök, adminisztratív dolgozók is lázadnak ellene, hogy honvédelmi alkalmazottként katonákra vonatkozó szigorú szabályok alá essenek – előre bejelentsék például, ha külföldre akarnak utazni vagy honvédelmi továbbképzésre kényszerítsék őket. Van olyan osztály, ahol minden orvos a felmondását tervezi. Újra a működésképtelenség szélére érhet a sürgősségi centrum is.
Általános ijedtséggel és ellenérzésekkel fogadta információink szerint a Honvédkórház több ezer, eddig közalkalmazotti státusban foglalkoztatott dolgozója annak a parlament tavalyi utolsó, példátlan botrányba fulladt december 12-i ülésén elfogadott törvénynek a hatályba lépését, amely január 1-jével automatikusan az újonnan létrehozott, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyba terelte a honvédségi fenntartású intézmények civil munkavállalóit – így többek között a kórház rengeteg orvosát, ápolóját és adminisztratív dolgozóját is.
Bár a törvény szerint az új jogviszony a közalkalmazottihoz képest többletjuttatásokat garantál a munkavállalóknak – a honvédelmi egészségügyben dolgozóknak 2019-ben például havi bruttó 39 200 forintos, 2022-re 63 ezer forintra növekvő bérkiegészítést – egyúttal olyan többletkötelezettségeket is, amelyet sokan nem szívesen vállalnának.
A törvényt hatályba léptető miniszteri rendelet értelmében például „a honvédelmi készenlét fokozása, kiemelt, különösen katasztrófa-elhárítással vagy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel kapcsolatos feladat, egészségügyi, technikai biztosítás, nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség, a Honvédség különleges jogrendi működéséhez kapcsolódó feladatainak teljesítése esetén” a munkáltató előzetes értesítés nélkül elrendelheti, hogy a honvédelmi alkalmazott a munkahelyén vagy egy elrendelt helyszínen „ügyeletet teljesítsen”. De nem túl vonzó az a kitétel sem, amely szerint a honvédelmi alkalmazott évente legalább egy alkalommal köteles részt venni a szakterületéhez kapcsolódó elméleti honvédelmi továbbképzésen.
„Ha ilyen ambícióim lennének, nem ápolónak mentem volna, hanem eleve katonának”
– mondta a hvg.hu-nak egy az intézmény egy szakdolgozója, aki kollégái körében úgy látja, a legnagyobb ellenérzéseket nem is ez, vagy a fenti, a szabad mozgást és a tartózkodási hely szabad megválasztását korlátozó passzusok, sőt nem is a törvény azon része váltotta ki, amely a katonákhoz hasonlóan korlátozza a dolgozók véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságát, hanem az alábbi bekezdés:
„ha a honvédelmi alkalmazott külföldre utazása tervezetten a három napot meghaladja, köteles azt a külföldre utazás megkezdése előtt legalább egy héttel a munkaköri leírásában meghatározott közvetlen felettese útján a munkáltatói jogkört gyakorlónak bejelenteni.”
A Honvédkórház hét fővárosi és öt vidéki telephelyének összesen 3800 munkavállalójából információink szerint alig ezer volt eddig honvédségi állományban. A két központi, budapesti telephely számos országos elismertségű osztályát vezetik orvos ezredesek, a szakorvosok és ápolók túlnyomó része azonban teljesen civil, akik nem a katonai pálya miatt, hanem egészségügyi karrierjük egyik állomásaként választották a honvédelmi minisztérium fenntartásában lévő kórházat. Ők – praktizáló szakorvosok, műtősök, ápolók vagy adminisztrátorok – civilként teljes nonszensznek tartják a fenti rendelkezéseket.
A törvény decemberi elfogadása után Benkő Tibor honvédelmi miniszter egy, a kórház dolgozóinak írt levélben igyekezett megnyugtatni az érintetteket. A Kedves Kollégák, közalkalmazott munkatársak! megszólítású levélben a miniszter a honvédség megújításával és a honvédelmi szervezeteknél dolgozók munkájának megbecsülésével indokolja a változásokat, amely „számos tekintetben előnyösebb és egységesebb szabályokat állapít meg a tárca és a honvédség civil munkavállalóinak”.
„A honvédelmi alkalmazottak előtt megnyílik a lehetőség, hogy alapvető feladataik ellátása mellett honvédelmi kötelezettségek teljesítését is vállalhatják, amelyért természetesen többletjuttatás illeti meg őket”
– kecsegteti levele olvasóit Benkő Tibor, mielőtt röviden kitér a változás hátulütőire is:
„Bár az új jogszabály több ponton érinti a honvédelmi alkalmazottak véleménynyilvánítási, gyülekezési, valamint a szabad mozgás és tartózkodási hely megválasztásának jogát, azonban a katonákétól jóval kisebb mértékben tartalmaz ezekkel kapcsolatos elvárásokat. Viszont önökre már eddig is számos olyan sajátos íratlan szabály vonatkozott, amelyeket nem tartalmaztak a különböző jogszabályok, de betartásuk közalkalmazotti munkakörükből adódóan elvárt volt, és ennek szellemében végezték mindennapi munkáinkat.”
Az új státusszal járó magasabb illetmények részletezése után a miniszter így összegez:
"Mindent egybevetve, a honvédelmi alkalmazottakról szóló törvény számos tekintetben kedvezőbb szabályokat állapit meg. (…) A stabil, megbízható munkahely és a versenyképes fizetés iránti vágy mindannyiunk számára alapvető és érthető emberi szükséglet. Bízunk abban, hogy ezekkel a változtatásokkal a korábbinál jobban megbecsüljük áldozatos munkájukat és elősegítjük elismertségük erősítését."
Kórházi forrásaink szerint Benkő Tibor sorai összességében nem győzték meg a jogviszonyváltástól ódzkodókat: a szakdolgozók egy része például egyből a felmondását tervezte, az álláskeresés időszakára bekalkulálva értelemszerűen azt is, hogy többévnyi munkaviszonya után mekkora végkielégítés jár majd neki.
Ezek után hidegzuhanyként érte a munkavállalókat az a héten frissen kézhez kapott minisztériumi tájékoztató, amelyből egyértelműen kiderül: aki december 31-ig még közalkalmazottként nem mondott fel, annak nem jár semmilyen végkielégítés.
A törvény január elsejével ugyanis mindenkit automatikusan honvédelmi alkalmazottá minősített, és bár az érintetteknek csak a hónap közepéig kell nyilatkozniuk, hogy elfogadják-e az átminősítést, aki nem fogadja el vagy nem nyilatkozik, annak (mivel honvédelmi alkalmazotti munkakört nem honvédelmi alkalmazott nem tölthet be) jogviszonya a nemleges nyilatkozatot, vagy a nyilatkozat elmulasztását követő első munkanappal megszűnik. Erről pedig így ír a friss törvény:
„a megszűnő jogviszony keretében – figyelemmel arra, hogy a jogviszony nem felmentéssel, hanem a törvény erejénél fogva szűnik meg – az érintett felmentési időre, vagy végkielégítésre nem válik jogosulttá.”
A HM humánpolitikai főosztályvezetője, Győri Péter Pál által írt levélen egyébként december 21-i dátum szerepel, vagyis az utána következő hétvégét figyelembe véve a dolgozóknak akkor is csak december 24-e és a két ünnep közötti két munkanap állt volna rendelkezésére a döntéshez, ha még a 2018-ban eljut hozzájuk a tájékoztató, ám azt különösen durvának nevezték a lapunknak nyilatkozók, hogy ők a levelet csak január 7-én, vagyis egy héttel a jogvesztő határidő lejárta után kapták kézhez.
A változás és azok tálalása miatti rossz szájízen a dolgozók egy részénél kétségkívül sokat javít az elérhető majdnem negyvenezres plusz, ami önkéntesen vállalható többletkötelezettségekkel ráadásul akár ötvenezer fölé is növelhető (ez utóbbi annak jár, aki aláír egy nyilatkozatot, hogy rendkívüli állapot vagy megelőző védelmi helyzet esetén a hadkötelezettség bevezetésekor kész katonai szolgálati viszony keretében folytatni a munkát. Nekik a honvédelmi továbbképzésen felül – a hadkötelezettség esetleges bevezetésekor a katonai szolgálathoz szükséges felkészítésen is részt kell venniük), sok orvos és ápoló azonban, úgy tudjuk, nem akar belemenni a jogviszonyváltásba – van olyan osztály, ahol az orvosok egységesen elutasítják az új munkaviszonyt.
Ez utóbbi azért teremthet különösen durva helyzetet a kórházban, mert, ahogy korábbi cikkeinkben is megírtuk, az intézmény nagyon komoly munkaerőhiánnyal küzd, több orvos egyidejű távozása egy osztályról az adott részleg megszűnését is jelentheti. Újra kritikus lehet például a helyzet a Róbert Károly körúti Sürgősségi Betegellátó Centrumban is, amelynek összeomlását tavaly ősszel csak drasztikus béremeléssel tudta elkerülni a kórházvezetés.
Az SBC orvosai információink szerint egyébként nemcsak a státuszváltási kényszer miatt, hanem azért is elégedetlenek, mert szeptemberben kialkudott, megemelt béreikről a mai napig nem kaptak semmilyen hivatalos papírt – például szerződésmódosítást – így egyelőre semmilyen garanciájuk nincs rá, hogy az tartós marad. Az új jogviszonyban ráadásul a tárgyalási potenciáljuk is eltűnik, mivel az új státusszal megszűnik a kórházi közalkalmazotti érdekképviselet, és az eddigi kollektív szerződés is érvényét veszíti (a KSZ azért fontos, mert pozitív irányban, a dolgozók javára eltérhet a törvénytől egyes jogokat és juttatásokat érintően). Emellett immár a törvény is előírja az átvezénylést, illetve átvezényelhetőséget, vagyis munkaerőhiány esetén, akár a katonákat, az ország másik felébe is átrendelhetik őket.
A honvédelmi alkalmazotti törvénnyel járó változások értelemszerűen nemcsak a Honvédkórház dolgozóit, hanem további több ezer munkavállalót érintenek: gyakorlatilag mindenkit, aki eddig nem hivatásos vagy szerződéses katonaként, hanem közalkalmazottként vagy kormányzati szolgálati viszonyban (például a honvédelmi tárcánál) dolgozott a honvédség felügyelte munkakörben. Az ő helyzetükkel egy későbbi cikkben foglalkozunk.
Borítóképünk illusztráció.
