Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén – plakátolta ki országszerte a kormány másfél éve. Ám nem tudtuk, vajon mikor van annak a valaminek vége. Mikor kell ellenőrizni, ki röhög? A CEU elköltözése ilyen pillanat: egy sikertörténet vége, és egyedül Orbán Viktor nevet. A kormányfő megmutatta, hogy bármit megtehet. És kész is megtenni bármit.
Nincs annál elhasználtabb kifejezés Orbán Viktor politikája kapcsán, mint hogy a kormányfő „átlépte a vörös vonalat”. Talán látták, ahogy Chaterine Zeta-Jones egyik filmjében vörös lézernyalábok ezrén táncol át. Nem úgy Orbán Viktor! Ő belép abba a terembe, és kackiásan belesétál az összes létező fénycsóvába. De mégis vannak napok, amikor érdemes megállni egy pillanatra, és feljegyezni: ha nem szoktunk volna hozzá a normák folyamatos áthágásához és a magyar érdekek elárulásához, akkor most lenne itt az idő felkiáltani.
A CEU elköltözése ilyen pillanat.
A magyar kormány néhány héttel Donald Trump elnöki beiktatása után hozott egy új felsőoktatási törvényt, amelynek egyes rendelkezései csak a CEU-t érintették. És ez a jogszabály számos előírás mellett egy olyan feltételt is előírt, amelynek teljesítését az amerikai és magyar diplomát is adó egyetem egyedül képtelen lett volna garantálni. A kormány ugyanis törvénybe véste, hogy a CEU csak az ő kegyéből működhet tovább Magyarországon. Mert mi mást jelentett az a paragrafus, ami az intézmény jövőjét egy államközi szerződés létéhez kötötte?
Értelmetlenségből jeles
Innentől kezdve egyedül az Orbán-kormány dönthette el, hogy a CEU Budapesten maradhat-e. És ez semmit sem változott az elmúlt másfél évben. Az egyetem választhatta volna 2017 tavaszán azt az utat, hogy a törvény megsemmisítését követeli, és meg sem próbál alkalmazkodni annak előírásaihoz. Michael Ignatieff rektor első válasza ebbe az irányba mutatott, hiszen interjúit a teljes visszautasítás jellemezte. Azt mondta, Magyarországon sérül az akadémiai szabadság, a törvény diszkriminatív, és a kormánynak ezek után garanciákat kell adnia, hogy az egyetem biztonságban van Budapesten. A harcias szavakat azonban ezeknek ellentmondó tettek követték: az egyetem teljesítette a törvényben leírtakat.
A CEU ügyvédei megvitatták, mi az a minimális szint, amivel már megfelelnek a törvény legértelmetlenebb kitételének: legyen minden EU-n kívüli egyetemnek hazai kampusza is. Ennek semmilyen logikus indoka nincsen, és csak arra jó, hogy kárt okozzon annak az intézménynek, amelyet kellemetlen helyzetbe hoz. A CEU sok pénzért felállított hát egy hídfőállást New Yorkban, és arra használta tulajdonosainak, vezetőinek és oktatóinak nemzetközi befolyását, hogy előkészítse azt az államközi megállapodást, amely nélkül nem maradhat Budapesten. Aztán vártak. Hónapok óta csak vártak.
Orbán Viktor képes volt rávenni őket, hogy egy értelmetlen törvénynek feleljenek meg, és a végén a kormányfő abba a helyzetbe került, mint a római császárok a gladiátorviadalok során. Egyedül rajta, a hüvelykujja mozdulatán múlott, mi lesz a CEU sorsa.
Mi lesz tehát ezrek munkahelyével, a magyar tudományos élet egyik legfontosabb motorjával, az országimázs szempontjából is fontos intézménnyel, valamint számolatlan adóforinttal? Orbán kinyújtotta előre az öklét, hüvelykjét egyenesben tartva, és figyelte, hogyan reagálnak a szövetségesek, és hogyan változik az ő megítélése a választásra jogosult magyar polgárok között.
Az erődemonstráció napjai
Állíthatja azt a magyar kormány, hogy a CEU magától megy. Hazudhatja azt is, hogy valójában meg sem felelt a törvénynek. A valóság ezzel szemben az, hogy Orbán valamikor az ősz folyamán eldöntötte: megteheti, hogy a CEU-t elkergeti. Nem akart belőle cirkuszt, és ahogy általában szokta, előre küldte leghűségesebb embereit, hogy beszéljenek helyette. Szijjártó Péter, a kormányzati kommunikáció és a Magyar Időknek csúfolt közlöny támadásai jelezték, hogy az egyetemnek nem lesz maradása. Ezt érezhette az új amerikai nagykövet is, aki azzal érkezett meg Budapestre, hogy a CEU-t mindenképpen Magyarországon tartja, most meg próbál jó képet vágni ahhoz, hogy az egyetem távozik. Say cheese!
Orbán Viktor pár nap alatt minden fontos szereplőnek megmutatta, hogy bármit megtehet. Magyarországon nem számítanak a szavazópolgárok, nem számítanak az intézmények és a törvények, de nem számít a nyugati szövetségesek véleménye sem. És már a látszatra sem ad, amikor az országot saját hatalmi érdekei szerint privatizálja.
- A szavazópolgárok fele idén a Fidesz ellen szavazott, ám az ő képviselőiknek a mikrofonját kikapcsolják az Országgyűlésben, ha nem tetszik a levezető elnöknek az, amit mondani akarnak.
- A menekültstátuszról döntő hatóságok politikai megrendelés alapján utasítják vissza a távolról jött üldözötteket, hogy védelem alá helyezzék a magyar diplomácia által megszöktetett köztörvényes bűnözőt.
- A CEU esetében nem számított, hogy az egyetem teljesítette azt, amit a kormány merő csuklóztatásból számára előírt. A törvények már semmit sem védenek, csak a Fideszt.
- Hiába várja el az Európai Unió, hogy Magyarország kiadja a szökött macedón exkormányfőt, hiába kérte az Európai Néppárt, hogy a CEU maradhasson Budapesten, hiába lépett fel az amerikai érdekek védelmében Washington. Egyik sem használt.
- És ebbe a sorba illik az is, ahogy Orbán kegyeltjei átadták médiacégeiket, amikor erre utasítást kaptak. Nem sajnáljuk őket, de azért konstatáljuk az üzenetet: Magyarországon az Orbán-családon túl senkinek sem védett a magántulajdona.
Március 15-én Orbán Viktor azt mondta: „Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk se vakok, se balekok; a választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.” Akkor azt gondoltuk, hogy választási győzelem esetén le fog csapni a kritikusaira. A kormányfő másképp döntött. Ő először az élet minden területén megmutatja, hogy bármit megtehet, és kész bármit meg is tenni. Ha a CEU elüldözését lenyelte a magyar társadalom, és vállat vonogatva az Egyesült Államok is eltűrte azt, akkor milyen védelem maradt még azoknak, akik nem tagozódtak be a NER-be?
Olyan országban szeretnék élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi! – szólt a felirat Orbán Viktor háta mögött a Fidesz 1989-es kongresszusán. Innen jutottunk el odáig, hogy
egy olyan országban élünk, ahol a törvény csak Orbán Viktort védi.
A CEU elköltözhet Bécsbe, a magyar lakosság aligha. Akit a helyzet zavar, kénytelen lesz más megoldást találni.