Számos módja van annak, hogy diákok Magyarországon is tanuljanak - mondja Fodor Éva. De ez nem rajtuk múlik.

Ignatieff megköszönte a Magyar Idők kérdését, mert mindig jó párbeszédben lenni (és nem nevette el a választ). A kérdés arra vonatkozott, miért nem törekedtek erőteljesebb együttműködésre a Bard College-dzsal.

Azt mondja, most is vannak CEU-s diákok New Yorkban, januárban újabbak mennek.

Mi nem szórakozunk egy választott kormánnyal, megfelelünk a törvényeknek. Rég megy ez a játék arról, megfelelünk-e. Mi azonban nem játszadozunk.

"A magyar kormány álláspontját mondja fel, ezt értem, de ezzel én nem foglalkozhatom tovább" – válaszolja a rektor az újságíró visszakérdésére. "Az egyetemet kell védenem és vezetnem" – tette hozzá.

Enyedi viszont beszáll, és elmondja, hogy az amerikai hivatal jóváhagyta az amerikai képzésüket. A magyar felsőoktatású törvény az egyetemek származási országát jelölik ki ellenőrző szervnek. Amikor a magyar kormány tagadja, hogy teljesíti-e kötelességeit a CEU, akkor valójában az amerikai hatóságokat hazudtolja meg, amely ezt a kontrollt elvégezte. Az amerikaiak szerint a CEU végez oktatási tevékenységet New Yorkban.

Személyes példát is hozott: ő Romániában született, és soha senki sem kérdőjelezte meg Magyarországon a román születési anyakönyvi kivonatát.

Egy újságíró felhozza az Európai Néppárt kifogását, mire Ignatieff megköszöni a sok helyről érkező támogatásokat. A jogállamiság és az akadémiai szabadság összefügg.

Fodor Éva azt mondja, Bécsben nem tapasztaltak támadást.

Ignatieff arra a kérdésre, hogy vajon örökre elveszítette-e Budapest a CEU-t, vagy még várható egy kedvező Európai Bírósági döntés, azt mondja, egy esetleges kedvező bírósági döntés ellenére is kérdés, a kormány elfogadja-e azt. Éppen ezért

nem építenek erre, Ausztriába költöznek, és ez a döntés nem átmeneti.

A rektor mindenesetre úgy véli, jó esélyük van, hogy az uniós jogorvoslat nekik kedvez majd. Enyedi azt mondja, a luxembourgi bíróság nem tárgyalta még a felsőoktatási törvényt, ahogy a magyar Alkotmánybíróság sem (utóbbi pont a nemzetközi bíróságra mutogatva jegelte a döntést). Akárhogy dönt a bírói fórum, permanens, komoly kampuszt fenntartanak Bécsben. A tanároknak sokat kell majd ingázni, de ezt a terhet vállalják.

Ez egy törvényen kívüli helyzet Budapesten, mondja Ignatieff, ezért nehéz megmondani, mi is marad végül a magyar fővárosban. Enyedi azt mondja, a fokozatot adó programok ötöde van itthon akkreditálva, de remélik, hogy fognak tudni tanítani és kutatni Budapesten, és a bécsi hallgatók is jöhetnek ide használni az infrastruktúrát. Ehhez a kormány kooperációja kell, ebben nem biztosak.

Chikán Attila azt mondja, eszébe nem jutott volna, amikor a CEU egyik felügyelőbizottsági tagja lett, hogy ennek valaha politikai vonzata lesz. Szomorú napnak nevezte a CEU távozását, és reményét fejezte ki, hogy az egyetem minősége nem sérül a döntés után sem.

Fodor Éva arról beszél, hogy a legfontosabb, hogy a tanulás és tanítás minősége ne változzon. Meg kell őrizni az egyetem egységét, ez a második legfontosabb. "Ez mindig egy egyetem volt, és az is marad." Annak ellenére, hogy több helyszínen dolgozik.

Az oktatás átszervezéséről szóló döntéseket konzultáció után hozzák meg.

Enyedi Zsolt rektorhelyettes azt monda, nem lát reményt a működési engedély meghosszabbítására, ezért indítják el az amerikai programokat Bécsben. Az utolsó pillanatig vártak, de a diákok miatt nem várhattak tovább a költözés bejelentésére.

A CEU "a jövőben is sikeres, és a magyarok számára elérhető egyetem marad."