Házasság, megcsalás, válás, család, Magyar Gárda, Simicska, zsidó, náci, Toroczkai, Orbán és Jobbik - ezek a kulcsszavai Vona-Szabó Krisztina könyvének, amely a férjével közös elmúlt húsz évükről szól és amelyből néhány részletet kiemeltünk. Bár ahogy a könyvben olvasható, a fél életüket együtt élték le, a Jobbik egykori elnökének felesége egy-két bekezdéssel még Vona Gábort is meglepte.
„Húsz éve együtt élek egy emberrel, aki soha nem volt náci, sem fasiszta, sem korrupt, sem tolvaj, sem semmi ilyesmi. Azért tudom, mert
nem élnék együtt egy náci, fasiszta, korrupt stb. tolvajjal
– ez az alaphangja annak a könyvnek, amelyet Vona-Szabó Krisztina, Vona Gábor felesége írt. A magyarázatát is megkapjuk annak, hogy a Jobbik volt elnökének felesége szerint miért vádolták, rágalmazták őket szinte állandóan. „Oktatási időszak nélkül zuhantunk a nagypolitikába, mikor a férjem elnök lett.”
A politikusfeleség arról is ír, hogy a Jobbik egyik legerősebb marketing produktumának, a Magyar Gárdának az ötlete hogyan született: „2006 karácsonyán pattant ki Gábor fejéből a szüleim házában, egészen pontosan a fürdőszobában, zuhanyozás közben.”
Vona-Szabó Krisztina nem csak szervezeti kérdésekről, hanem személyekről is írt a könyv azon kivonata alapján, amelyet a hvg.hu elolvashatott a megjelenés előtt. Jelzésértékű lehet például, amit a Jobbik erős emberéről „Toroczkai Laciról”, jegyez meg Vona-Szabó Krisztina. Tőle az akkori pártelnök kicsit tartott, mert „nem integrálható, hisz az ő ideológiája leginkább a "toroczkaizmus”, legjobban ugyanis saját magát szereti hallgatni és követni, de mivel még a DK-s is rá voksolt, végül is néppárti volt a maga módján.”
Több belső információ közül talán az egyik legerősebb, amikor Vona-Szabó Krisztina arról ír:
a néppárti irány Jobbikon belüli szabotálói egész egyszerűen ostobák voltak.
„Nem érték fel ésszel, hogy ez nem árulás (…), hanem az egyetlen módja annak, hogy a Jobbik egyszer lehetőséget kapjon a kormányzásra.”
A könyvből az is kiderül, hogy a Vona Gábort többször megkérdezte felesége, mégis hogyan lehetséges az, hogy az őt folyamatosan támadó Novák Előd neje ott üldögél mellette a Parlamentben „köldökig húzott dekoltázzsal hétről hétre” azután is, hogy férjét kirakták a pártból. Vona-Szabó Krisztina szerint ugyanis
egy sértett, megalázott, szerelmes nőnél nincs veszélyesebb.
„Még ha Előd jogosan is lett eltávolítva, mert a viselkedésével rászolgált, Dórának a férje, három gyermekének apja, az ember, akire mindenkinél jobban felnéz, akivel – az ő olvasatában – Vona Gábor elbánt.”
„– Szerinted – tettem fel a kérdést Gábornak többször – nem gyűlöl téged? Én gyűlölnélek. És ha gyűlöl, szerinted mennyire lehet bízni benne? Mennyire szerencsés, ha ott ül a frakcióüléseken, ott van a levelezőlistán, mindenhez hozzáfér és mindenbe be van avatva? Gábor széttárta a karját és azt mondta: – Tudom, hogy te túl büszke lennél, mintsem ott üldögélj Előd mellett a parlamentben fordított esetben. Azt hittem, ő sem fog mellettem…”
A Jobbik volt elnökének felesége szerint „sokan felismerték Gábor zsenijét” (…), ezért próbálták először nevetségessé tenni például a cukikampányozással (…), de aztán szerinte, amikor ez nem hatott,
"Orbán kiadta rá a kilövési engedélyt.”
A politikai csaták egyik legfontosabb része évekig az volt, hogyan viszonyul a Jobbik a Pride-hoz. „Soha életemben nem voltam a Pride-on" - olvasható a könyvben. - Nem éri el az ingerküszöböm, nem foglalkozom vele. Igen, tudom, a Jobbik elnökének párjaként ez elég furán hangozhat minden – egyébként egyformán előítéletes és szemforgatós – körben, de
nem értettem, a kordon túloldalán dobálózók pontosan mit akarnak?
Hogy az ordibálástól meg tojástól vagy paradicsomtól elmegy a vonulók kedve? Vagy nekik jó érzés magukból totál kivetkőzve gyalázkodni, s a habzó szájukkal bejárni a világsajtót?”
A politika után a Vona-Szabó Krisztina a családi háttérről, illetve közös gyermekükről is ír. Méghozzá arról, amikor Vona Gábort az Erzsébet téri Gárda-rendezvényről "bilincsbe verve hurcolták el a rebiszesek 2009 nyarán."
Benedek csak a tévében látott néhány képkockát, próbáltam kímélni, de én sem tudtam máshonnan tájékozódni – mégis, ez a néhány momentum hosszú-hosszú évekre tönkretette a lelkivilágát - írja a könyvében Vona-Szabó. A mai napig, ha meglát egy rendőrautót vagy egyenruhást, azt kérdezi, értünk jönnek-e, tettünk-e valami rosszat.
A könyvből az sem maradt ki, hogy Vona Gábor megcsalta feleségét. Megtudhatjuk, hogy mi történt a 2010-es választási kampányban a házaspár hálószobájában. „Ostobaság a törvényszerűen feltűnő másik nőt kurvázni, pocskondiázni, becsmérelni, mert egy sziklaszilárd kapcsolatról lepattan minden próbálkozó. Ha a megcsalt fél nem gondolkodik el a saját felelősségén, akkor a kapcsolat helyre sem hozható. A megjelenő harmadik nem ok, hanem okozat. (…)
Volt, hogy el akartam válni, s annak ellenére, hogy tisztában voltam a saját felelősségemmel, az egómat borzasztóan bántotta, ami történt. Őszintén megbeszéltük, mi a fene is zajlott az életünkben hónapokon keresztül. Gábor is szenvedett, nem csak én. (…) Rengeteget tanultunk belőle: önmagunkról, egymásról, talmi csillogásról, pillanatnyi sikerekről, mélységről, összetartozásról, szeretetről, arról, mi igazán számít.”
A könyvben Vona-Szabó Krisztina leírja, hogy élete felét a pártpolitika közelében töltötte, „szemlélője, véleményezője, kis részben alakítója, de leginkább elszenvedője volt az eseményeknek.”. „Ma már értem, hogy e két évtized minden nehézsége, szépsége, öröme, bánata, fájdalma, ökölrázása, nevetése, találkozása, tűrése, szenvedése, elesése, felállása, tartása, megalázkodása, beszélgetése, hallgatása kellett ahhoz, hogy megtanuljam felemelni a fejem.”
