A következő időszak legkonfliktusosabb területének állította be Rétvári Bence államtitkár az egészségügyben a köz- és magánellátás szétválasztását, de lehet, itt nem csak az orvosok/kórházak/szolgáltatók érdekeinek sérelmére kell gondolni. A kormányoldalon ugyanis egymásnak totálisan ellentmondó elképzelések futnak.

Van egyrészt az, amiről Rétvári Bence beszél:

az átalakítás végső célja, hogy közkórházakban csak közellátást lehessen igénybe venni,

másfelöl pedig az, amiről a Parlament folyosóján elkapott, névtelenséget kérő fideszesek mesélnek, és amiben egy egészen eltérő rendszer körvonalazódik. Ennek pedig meg is felel az a törvényjavaslat, amely szerkesztőségünkbe is eljutott. Igaz, a sorsa kérdéses, mert az eredeti ütemezés szerint már a Parlament előtt, vagy minimum társadalmi véleményezésen kellene lennie, de nincs. Ez mindenesetre azt mondja ki, hogy

közfinanszírozott egészségügyi szolgáltató közfinanszírozással lekötött kapacitásai terhére nem nyújthat nem közfinanszírozott ellátást, (...) a szabad kapacitás meglétét és mértékét, vita esetén, a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltató köteles bizonyítani.

Míg tehát Rétvári szavai alapján tilos lenne a magánellátás a közkórházban, addig a kiszivárgott törvénytervezet a szabad kapacitásokra megengedi azt. Lantos Gabriella egészségügyi szakértő magyarázata szerint utóbbi azt jelentené, hogy ha például egy kórházban 300 óra műtői kapacitás van, de ebből az állam csak százat köt le, akkor a kórház a maradék 200 órában végezhet magánellátást, még a műtőre is kiírhatja, hogy magán.

Elképzelhető tehát, hogy két különböző iskola van az egészségügyi kormányzaton belül, és azok háborúznak egymással.

Lantos Gabriella szerint ha az valósul meg, amit az államtitkár mond, akkor az állami kórházakban ott fognak állni az üres kapacitások, az orvosok pedig a magánellátásban dolgoznak majd szabadidejükben. Nemcsak a műtők lesznek ugyanis üresek, de sok orvos sem dolgozik 40 órát állami intézményben. Ha ezt durván végigviszik, akkor azok az orvosok, akik az orvosbárók miatt nem tudnak eleget műteni, elhagyják a szektort.

Rétvári nyilatkozata a magánellátás felé terelné az orvosokat és nővéreket, nem hinném, hogy ez lenne a szándék. Ez egy nagyon populista szöveg, hogy mindenki megnyugodjon, de súlyos következményekkel járna az állami ellátásra nézve. Azt tovább rontani politikai öngyilkosság lenne.

Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi közgazdász szerint sem lenne jó megoldás a magánellátást egy az egyben kirakni. A magán- és állami ellátás szétválasztását alapvetően fontosnak tartja – olvasatában ez azt jelenti, hogy XY főorvos ne az állami ellátásban fogadja és műtse meg soron kívül a hálapénzt fizető magánbetegét –, ám szerinte a két ellátás egyszerű térbeli és időbeli szétválasztása sokszor felesleges és pazarló. "Egy nagy értékű eszköz- vagy műtőkapacitás akkor használható ki a legjobban, ha pörög, és nem akkor, ha délután négytől reggelig elzárják." Álláspontja szerint megfelelő szabályozással és ellenőrzéssel időben elkülönülten egymás mellett is működhet a két forma. Vagyis: műtse a sebész állami kórházban a magánbetegét, csak bérelje ki a műtőt és a kórtermet.

Mi repül?

Azt évek óta hallani, hogy Orbán nem elégedett a magán- és közfinanszírozott ellátás összefonódásával. Legutóbb Kötcsén is hangot adott ennek, mikor a kiszivárgott hírek szerint azt mondta,

a kórházak állapota rendben van, de az egészségügyben változtatni kell. Első lépés az állami és magántulajdon szétválasztása lesz.

A tulajdon szó használata nyilván nem véletlen: többször is szóbeszéd tárgya volt, hogy a közfinanszírozott ellátást nyújtó képalkotó és labordiagnosztikai, művesekezelő magánvállalkozásokat államosítják. Legutóbb a Népszava írt erről, épp Orbán kötcsei beszédére hivatkozva. A lap információi szerint Orbán egyenesen a diagnosztikai ellátások államosítását tűzte ki célul, meglepve ezzel a szolgáltatókat is.

De nemcsak az államosítással, hanem a kiebrudalással is részben ugyanennek a körnek kellene szembenéznie. Miután nincsenek pontos adatok a magánszféra súlyáról és szerepéről, így a kormány vakrepülésbe kezdene – írta korábban a HVG. Két szám van, amivel lehet mit kezdeni:

• az uniós pénzből finanszírozott gépbeszerzések átrendezték a piacot, az elmúlt években felére, harmadára csökkent a közfinanszírozott magánszolgáltatók részesedése mind a CT/MR, mind a labordiagnosztika területén.
• az emberek többet költenek magán járóbeteg-ellátásra, mint az állam a közfinanszírozottra. Lantos Gabriella egészségügyi szakértő a Tárki idén megjelent Társadalmi Riportjában azt írta, az emberek átlagosan évi 200 ezret fizetnek ki magánorvosra, és a magánellátásra költött összeg idén elérheti az 1000 milliárd forintot.

Az Emmitől megkérdeztük, mit terveznek a berendezéseket működtető magáncégekkel, illetve a vesedialízist végző szolgáltatókkal – amely ellátások, vizsgálatok után nem kell külön fizetni –, ám világos válasz nem kaptunk. A tárca azt írta, álláspontjuk szerint az egészségügy nem üzlet, a fizetős ellátás beemelését ellenzik – gyakorlatilag megismételték, amit Rétvári mondott, annyival kiegészítve, hogy

az nem fenntartható, hogy állami finanszírozású intézményekben, állami pénzből vásárolt eszközökkel és állami alkalmazásban álló dolgozókkal tartsanak fenn magánpraxisokat.

Ez drága lesz

Ha a Rétvári által emlegetett forgatókönyv valósul meg, a kormánynak nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlnia – mondja Kunetz Zsombor –, hiszen először is meg kell vásárolnia azt az eszközparkot, amely jelenleg a kórházakban magántulajdonként van nyilvántartva, és ki kell fizetnie azokat a szakembereket is, akiket jelenleg egy magáncég szerződtet közfeladat ellátására. Több ellátást is kell finanszírozni (szakszóval növelni kell a teljesítményvolumen-korlátot), ha a kormány nem akarja tovább növelni a várólistákat,

hiszen az eddig a közkórházban magánellátás keretében megoperáltak vissza fognak kerülni a közellátás keretei közé. Nincs ugyanis olyan magán egészségügyi intézmény, amely szélesebb körű ellátást tudna nyújtani, és olyanból is kevés van, ahol műtéteket tudnak végezni.

Van még egy probléma – bár valószínűleg ez a verzióktól függetlenül igaz: míg most senki sem ellenőrzi, mennyit dolgozik egy orvos a magánellátásban, a rendszerek szétválasztása után megszűnhet a szürkezóna is, a jogszabályok szigorodása után még több orvosra és ápolóra lehet szükség.

A hivatástudat tartja bent, és a pénz viszi ki

A folyamatos szakemberhiány mellett érdemes megnézni azt is, hogy már majdnem minden 10. orvos kiszállt az állami ellátórendszerből. Ez is Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász nyáron bemutatott széles körű felméréséből derült ki. Aszerint

az orvosok csaknem harmada (27 százalék) nem dolgozik magánszférában, 9 százalék viszont már csak ott található meg.

A többség két helyen rendel. A pontos arányok nem ismertek, az viszont igen, hogy a másodállásban dolgozók mit preferálnak:

• 27 százalék nagyobb járó- és/vagy fekvőbetegellátást nyújtó magánklinikát
• 21 százalék 2-5 orvossal dolgozó magánrendelőt
• 22 százalék egyszemélyes rendelőt
• 4 százalék egyéb helyet

Arra a kérdésre, hogy mi tartja őket a közfinanszírozott rendszerben, az orvosok negyede azt mondta,

a hivatástudat.

Kiemelték még a biztonságot, illetve hogy a szakterületének megfelelően csak ott tud dolgozni. Magánellátásban főként a jó munkakörülmények, a pénz és a betegigény miatt dolgoznak.

Professzor úrért fizetni kell. Valahogy

Ha nem Rétvári nyilatkozata, hanem a kiszivárgott törvényszöveg az irányadó (vagyis a felesleges kapacitásokat "ki lehet árusítani"), az nagyobb hasznot nyújtana a kórházaknak, mert magánbevételre tehetnének szert a műtők, illetve szobák bérleti díjából – mondja Lantos Gabriella. Erre elvileg ma is van lehetőség, de úgy válhatna hivatalossá, hogy az orvos szerződést köt ezekre a kapacitásokra a kórházzal, az adóhatóság pedig vizsgálhatná, hogy milyen bevételéből tudta ezt kifizetni.

Innentől nem a hálapénz lenne a bevételi oldal, hanem a beteg a számlát téríti meg. Ez a verzió viszont a magánkórházaknak tenne be, hiszen így minek menjen az orvos máshova, ha az államiban is meg tudja műteni a magánbetegét – mondja Lantos.

Ez adózott jövedelemhez juttatja az orvosokat, de az orvosbáró valószínűleg ezután is bemegy, és megcsinálja a privát, hálapénzes műtéteit az állami kapacitás terhére, hiszen ő dönt a műtők beosztásáról.

A törvénytervezetben szereplő irányt Lantos Gabriella mérsékelt reformista elképzelésnek tartja, ami akkor lenne jó, ha minden orvosra egyformán vonatkozna.

Ez akkor következne be, ha az alapcsomagban a szabad orvosválasztás megszűnne. A „professzor úrért" – vagy más választott orvosért – kiegészítő biztosítás megfizetését kérhetik a betegtől.

A kiegészítő biztosítás is a hálapénz visszaszorulását eredményezi – teszi hozzá Lantos.

Hol van még az év vége?

A kiegészítő biztosítós modellt Kásler Miklós a HVG-hez eljutott információk szerint kínjában dobta be pár hónapja, mikor Orbán őt és az akkor még államtitkár Nagy Anikót is számonkérte, miért nem halad semmi az egészségügyben. A mentő ötlet azonban nem jött be: a kidolgozott anyag túl szakmaiatlan volt, így a kormányülésen visszadobták. Bár korábban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgató-helyettese júniusban jelentette be, kidolgozták a kiegészítő-biztosítások rendszerének tervét, ami a Pénzügyminisztérium előtt van. Nagyjából azon a héten jelentette be a kormány a cafetéria-rendszer teljes átalakítását, például az egészségbiztosítás adómentessége is megszűnik.

Az Emmi most tagadja, hogy bármi ilyet tervezne:

mi nem többszintű, hanem egységes állami ellátási rendszerben gondolkodunk, ahol a közegészségügy keretein belül mindenki számára biztosított minden típusú ellátás díjmentesen. Ezért a kormány nem szűkíteni, hanem bővíteni akarja az ingyenesen elérhető egészségügyi ellátások körét.

Lantos Gabriella viszont azt mondja, miután a NEAK szintjén is sokat beszélnek arról, hogy az államnak be kell szállnia a biztosítási piacra, felvetődik a gyanú, hogy az államnak megtetszett, hogy az emberek hajlandóak sokat költeni egészségügyre. Itt nem csak a hálapénzről van szó, sok munkahely fizetett magánbiztosításokat, amelyek népszerűek voltak a dolgozók körében. Ez veszik el januártól, a cafetériarendszer átalakításával.

Úgy is lehetnek vele, hogy az emberek miért ne az államnak fizessenek? Majd megmondják, mit adnak érte.

A gyakorlatban a NEAK hozna létre egy újabb egészségszámlát, és meghatározza, hogy 5-10 vagy 50 ezer forint kiegészítő biztosítás befizetése után milyen plusz szolgáltatásokat lehet igénybe venni.

Lantos szerint ha a szándék megvan rá, év végéig simán létre lehet hozni az állami kiegészítő biztosítást, hiszen még csak november van.

Ha 2-3 nap alatt kivezettek egy szektort, ugyanennyi idő alatt létre is lehet hozni egy újat. Három mondatot kell leírni hozzá, nem egy bonyolult jogi munka.