Hibáztak-e a hatóságok, amikor egy beilleszkedésre láthatóan nem képes oltalmazottat azután sem figyeltek meg, hogy szeméremsértést követett el? Lehet, hogy a válasz nemleges, és a nyilvánosságot meg lehetne nyugtatni minden felmerülő kétely kapcsán. A magyar kormány azonban a tények feltárásában nem kíván részt vállalni.
Az osztrák belügyminisztérium a minap direktívát adott ki, amely szerint az országban elkövetett szemérem elleni bűncselekményekről, valamint nemi erőszakról kiemelt fontosságú hírt adni. Az Orbán Viktort a populisták családjába csábító Szabadságpárt (FPÖ) által vezetett tárca azt is előírta, hogy a feltételezett elkövetők állampolgárságát és tartózkodásának jogi státuszát minden esetben jól artikulálja a közleményeiben. A magyar jobboldali sajtó tapsolt is az új intézkedéseknek.
Amit Ausztriában követendőnek állítanak be, az Magyarországon nem nagyon működik. Az elmúlt hetekben a Belügyminisztériumtól és az Budapesti Rendőr-főkapitányságtól is információkat akartunk megtudni azzal az afgán oltalmazottal kapcsolatban, aki a gyanú szerint szeptemberben nemi erőszakot követett el munkahelyén, júniusban pedig két esetben is szeméremsértő módon viselkedett. Az Indexnél jelentkezett egy negyedik nő is, aki a férfi fényképe, valamint a szeptemberi eset leírása alapján döbbent rá, hogy az augusztusban vele megesett nemi erőszaknak is azonos személy lehet az elkövetője.
Hogy lenne miről beszélni az üggyel kapcsolatban, azzal valószínűleg a miniszterelnök belbiztonsági tanácsadója, Bakondi György is egyetért, hiszen ezt mondta:
Felháborító, ami történt, minden nap bebizonyosodik, hogy a bevándorlás veszélyt jelent Európára és az európai emberek biztonságára.
Itt azonban nem kell Európát emlegetni, elég Magyarországot és a magyar hatóságokat. Ha tehát Orbán Viktor és Bakondi pontosan tudja, hogy az ilyen típusú bűncselekmények jelentik a veszélyt, akkor miért nem tudtak olyan védőhálót építeni, amely képes megakadályozni, hogy a júniusi két szeméremsértés után legalább a nemi erőszak már ne következhessen be?
Hogy a szóban forgó személlyel kapcsolatban voltak aggasztó jelek, azt a Ripost tárta fel, amelynek újságírója bejutott a gyanúsított szobájába a fóti táborban, és interjút is készített az ottani személyzettel (a cikk címe az volt: "A fóti gyerekvárosból járt be dolgozni az afgán erőszakoló"). A cikk elkészüléséhez állami engedélyre, vagyis hátszélre lehetett szükség. Ez alapján a következő kép állt össze:
- a gyermekotthonban élő afgán társainak azt állította, nem a háború, hanem a pénz miatt hagyta el hazáját,
- társaival agresszív volt,
- nem nagyon illeszkedett be, nem tanult meg rendesen magyarul,
- meglopta társait.
Kaufmann Balázs
A bulvárlap tehát feltárta, hogy az oltalmazott valójában gazdasági bevándorló. Az állami intézményben pedig látták, hogy kisebb, vagyon elleni bűncselekményeket követ el, aszociális és az Orbán-kormány plakátjainak nyelvezetét használva „nem tartja tiszteletben hazánk kultúráját”. Még egyszerűbben:
hazudott az eljárás során, valamint nem tartotta be sem az írott, sem az íratlan szabályokat a kormánypárti revolverlap cikke szerint.
Ezek után azt szerettük volna megtudni a Belügyminisztériumtól, hogy nem hibáztak-e a hatóságok, amikor 2017 folyamán a férfi oltalmazotti státuszt kapott? Történt-e bármilyen felülvizsgálat az elmúlt időben, miután az illető egy magyar állami intézményben többszörösen is szabálytalan viselkedést mutatott? És ha a kormány állítása szerint a bevándorlás bűnözéssel és terrorizmussal jár, akkor milyen lépéseket tettek meg, hogy ezek bármelyikét megelőzzék?
Ezek után aligha megnyugtató, hogy a Belügyminisztérium számunkra írt válaszában azt rögzíti „az oltalmazotti státuszt a menekültügyi hatóság hivatalból legalább háromévente köteles felülvizsgálni”. Ha tehát a szeptember eleji nemi erőszakot nem jelenti a sértett, és nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű információ, valamint képi bizonyíték a feltételezett elkövető azonosítására, akkor az afgán férfi tartózkodási engedélyét mostantól számítva két év múlva vizsgálják felül. Hogy ezt aggályosnak vagy helyén valónak tartja-e a szaktárca, azt a hvg.hu-nak nem árulta el.
A konkrét esetben azt írták:
Tájékoztatjuk, hogy a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal nyilvántartásaiból kizárólag az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényben és az ágazati jogszabályokban előírt feltétek betartása mellett csak meghatározott szervek, hatóságok részére adható ki információ.
Bevándorlási és Menekültügyi HivatalReviczky Zsolt
Miután elég vezércikkhez volt szerencsénk a Magyar Idők hasábjain, tudjuk, hogy ott egy ilyen válaszról mit mondanának: „a liberalizmus által legyengített európai állam a jogvédelem mögé bújva titkolja a feltételezett nemi erőszaktevő személyéről szóló információkat”. A Belügyminisztérium tehát nem adott információt arról, rendelkezésükre állt-e korábban bármilyen információ a későbbi erőszaktevő feltételezett kihágásairól, miközben egy állami intézményben lakott.
Saját szóhasználatuk szerint „általánosságban” írnak csak, amely szerint oltalmazottként kiegészítő védelemben részesülhet az a személy, aki ugyan nem felelt meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné. Érdekesebb lenne tudni, hogy az adott személy részesült-e ilyen kiegészítő védelemben, vagy a magyar hatóság milyen veszélyeket ismert el az ő esetében. Valamint jól értjük-e, hogy hirtelen nem a határátlépés helye számít a magyar hatóság számára, hanem a „származási ország”, ami ez esetben Afganisztán. A hatályos magyar törvények jó ideje semmi mást nem néznek, csak a tranzitországot.
A Belügyminisztérium levele „általánosságban” tisztázza, hogy „az elismerés iránti kérelemre vonatkozó döntés az elismerését kérő egyéni helyzetének értékelésén alapul”, és felsorol ezernyi szempontrendszert. Mivel a konkrét férfiról nem tudjuk meg, hogy üldözésének adta-e bizonyítékát, és azok hitelesek voltak-e, azt sem vagyunk képesek megítélni, hogy hibázott-e valaki. Márpedig ha a Ripostnak igaza van, és a férfi valóban nem háborús övezetből érkezett, és csak gazdasági lehetőségeket keres, akkor a magyar hatóságnál vagy hibáztak a kérelem elbírálásánál, vagy valamilyen más behatásra tekintettek el a megfelelően alapos vizsgálattól. A Német Szövetségi Bevándorlási Hivatal magyar sajtóban is hosszan bemutatott brémai botránya egészen pontosan ezt a kérdést járja körül. Igaz, ott a hatóság együttműködő.
A belügyi tárca egyébiránt a BRFK-hoz küldött minket, mivel a konkrét bűncselekményekről ott tudnak tájékoztatást adni. Azt szerettük volna tudni:
- Hogyan áll az Ausztriában elfogott férfi kiadatási eljárása?
- Az osztrák őrizetben a férfi elismerte-e tettét?
- Más rá nézve tett terhelő vallomást tett-e?
- Az Indexnél jelentkezett egy nő, aki azt mondja, őt is ez a férfi erőszakolhatta meg, ez része-e az ügynek?
- Az pontosan mikor jutott a rendőrség tudomására, hogy a férfi júniusban szeméremsértést követhetett el?
Ezek után jöjjön teljes terjedelmében a BRFK kimerítő válasza, amelyet korábban a Belügyminisztérium képtelen volt megadni:
A kiadatási eljárás folyamatban van, azzal kapcsolatosan bővebb tájékoztatást adni nem tudunk. Tájékoztatjuk továbbá, hogy az afgán férfi további két rendbeli szeméremsértéssel is megalapozottan gyanúsítható.
Tehát a magyar nyilvánosság nem tudhatja meg, mikor jelentették fel a férfit a két szeméremsértés ügyében. Így azt sem tudhatjuk, hogy a Ripost által feltárt pletykákon túl konkrétan is hibáztak-e a magyar hatóságok, amikor látókörükbe került egy nőkkel szemben törvénysértő módon fellépő oltalmazott, de mégis tétlenek maradtak egy sokkal súlyosabb bűncselekmény bekövetkeztéig. Úgy látszik, bevándorlók által elkövetett nemi erőszak és szeméremsértés ügyében csak a német rendőrség tud hibázni. Ezek olyan dolgok, amikről az osztrák nyilvánosságot kell tájékoztatni, nem pedig a magyart.
Azért egyetlen ügyben a magyar kormánypárt is nyomozott az afgán férfi kapcsán: nem hibázott-e a Helsinki Bizottság?
Hidvédi Balázsnak, a Fidesz kommunikációs igazgatójának nem is kellett bizonyíték, egyszerűen magabiztosan a kamerába nézett, hogy elmondja a Helsinki képviselte „azt az afgán migránst, aki egy budapesti gyorsétteremen erőszakoskodott egy nővel”. A magabiztosság azonban most sem volt egyenlő az igazmondással. Ahogy a szervezet „általánosságban” elmondta: abban nem lehet semmi kivetnivaló, hogy valaki jogi képviseletet kap. És valóban, nem vádolta senki Biszku Béla vagy a romagyilkosságok elkövetőinek ügyvédjét, hogy ellátták a védelem fontos feladatát. A Helsinki viszont az egyedi eset kapcsán is nyilatkozott: a szóban forgó afgán férfi nem volt az ügyfele.
Nem a Soroshoz sorolt szervezeteknél, hanem az állami szerveknél kéne keresni, követett-e el bárki is hibát az adott esetben.
| Helsinki: Az állam már nem figyel rájuk |
Pusztán azért, mert valaki nem integrálódik a társadalomba, elvétve vannak magyar barátai, nem tanulja meg a nyelvet vagy szimplán agresszív, nem lehet megvonni tőle az oltalmazotti státuszt – mondja Szerekes Zsolt, a Helsinki Bizottság jogi előadója. A kötelező felülvizsgálatkor elsősorban azt nézik, mi a helyzet a származási országban, fennállnak-e még azok az okok, melyek miatt az illető védelmet kapott. Azt is vizsgálják, hogy az illető jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot, illetve elkövetett-e súlyos bűncselekményt. Azt, hogy egy menedékkérő vagy már státusszal rendelkező nemzetbiztonsági veszélyt jelent-e, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ vizsgálja, a tranzitzónában például nemrég kiszűrtek két embert, akik a terrorszervezetként nyilvántartott Kurd Munkáspártnak dolgoztak. Azt nem tudni, hogy itthon hány embert figyelhetnek meg, illetve más beavatkozás történt-e. A kormány maga alatt is vágja a fát: megnehezítette ugyanis a menekült- vagy oltalmazotti státusszal rendelkezők dolgát. Tavasszal visszavonta a menekültstátusszal rendelkezők integrációjának segítését célzó pályázatokat, és azóta sem írt ki helyette újakat. Ezek között sok olyan is volt, amely a kísérő nélküli kiskorúakat célozta. Rajtuk a menekülés nagyon mély sebet ejt – mondja általánosságban Szekeres, a Fótra érkezők tehát a legtöbb esetben nagyon komoly és mélyreható segítségre szorulnak, amire a magyar gyermekvédelmi rendszer nincsen felkészülve – sokszor a magyar gyerekek esetében sem. A rendszert a benne dolgozók szakmaisága és kitartása tartja egyben, amely azonban önmagában, hathatós állami segítség és támogatás nélkül nem elég. Szekeres azt mondja, „Fóton eddig mindig segítő szándékot és valódi törődést tapasztaltam, aminek csak az állam szab határt, az viszont elég sokat. Az alulfinanszírozottság, a túldolgoztatott, de alulfizetett nevelők, akikből ráadásul kevés is van, minden jószándékuk és erőfeszítésük ellenére sem tudnak mindig hatékony segítséget nyújtani egy ilyen speciálisan sérülékeny csoportnak.” Ezért is fontos szerinte a civilek jelenléte, szakmai segítsége. |
