Orbán Viktor nem barátokat keresett Strasbourgban, hanem a következő harcot, amikor az európai parlamenti képviselőknek a képébe vágta: vitájukban döntsenek a választók 2019 májusában. Csak azt nem árulta el, hogyan szerezne szövetségeseket, hogy szavának a jövőben is súlya legyen az Európai Unióban. A friss HVG Fókuszában az Európai Énpárt.
Két alapvetést ismer a magyar kormány és holdudvara. Ezek a következők: Orbán Viktor az európai politika egyik legfontosabb alakítója, illetve Orbán Viktor nem lehet ellenzéken. Ez a hét viszont azt mutatta meg az Európai Parlamentben, hogy a két állítás egyre nehezebben lesz összeegyeztethető, ahogy közeledik a jövő májusi EP-választás. Strasbourgban kedden a jogállamiság elveinek megsértését olvasták a magyar kormányfő fejére a holland Baloldali Zöldek képviselője, Judith Sargentini jelentése alapján – szerdán pedig az Európai Parlament kétharmaddal meg is szavazta a jelentést, 115 néppárti képviselővel együtt.
Orbán beszélhet a baloldal kétségbeesett kapálódzásáról, de a magyar kormányfő problémáját nem a túloldal politikai pártjai jelentik, hanem a sajátjai, a jobboldaliak. A Fidesz elnöke mindent megtett, hogy a nagy hangzavarban senkinek se tűnjön fel: Strasbourgban a baloldalnak akkor sincs többsége, ha minden zöldpárti és liberális politikus velük tart.
Orbán számára épp az okoz nehéz helyzetet, ami Magyarországon a hatalmát biztosítja. Itthon képes egy zászló alatt tartani a táborát, Európában viszont a jobboldal kettéválik kereszténydemokratákra és populista nacionalistákra, és ez a két erő sok esetben egymást tekinti a legádázabb ellenségének. Már csak azért is, mert azonos vizeken halásznak.
Az e heti HVG a kezdődő kampány előtt elemezte az erőviszonyokat az európai jobboldalon. A Sargentini-jelentés körül kirobbant botrányról pedig itt olvashatnak további részleteket.
