Van nekünk már Magyarbasink is? – vetődhet fel a kérdés Orbán Viktor hun-türk eredetről tett kirgizisztáni nyilatkozatát olvasva. A kormányfő ugyanis, aki itthoni kinyilatkoztatásai alapján a nyugati kereszténydemokrácia legfőbb védelmezője a keleti muszlim hordákkal szemben, ezekben a napokban pont Keleten, és pont muszlim diktátorok társaságban osztja a Nyugatot. Ez a fölöttébb furcsa kulturális rugalmasság persze leginkább üzletet hozhat és kiváltságokat, de végső soron az ország is jól járhat.
"Magyarország mindig is figyelemmel kísérte a türk identitású országok együttműködését. A modern világban is megőrzi nyelvét, kultúráját, hagyományait, tiszteli, ápolja türk gyökereit" – mondta Orbán Viktor a türk nyelvű államok együttműködési tanácsának VI. ülésén a kirgizisztáni Csolpon-Atában.
Orbán a Nemzetközi Nomád Világjátékokra érkezett Kirgizisztánba a Magyar Honvédség legújabb Airbus csapatszállítóján, amellyel eddig legtöbbet talán ő utazott.
A magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban
– tette hozzá, amire az épp megújuló Nat elődjein edződött magyar felhúzza a szemöldökét. "Megdőlt a régi világrend, amelynek dogmája szerint a tőke és tudás Nyugatról áramlik Kelet felé, hogy ott olcsó munkaerőt keressen. Az új világrendet alapvetően a Keleten felemelkedő államok fejlődése határozza meg." Na, legalább ez már ismerősen hangzik, igaz, 2010-ig leginkább a Jobbik hangoztatta a keleti megújulást, Vona Gábor ujjongott a török-türk kapcsolatokért, és nevezte az iszlámot az emberiség utolsó reményének. Vonát a választási kampányban meghurcolta a kormánypárti sajtó az iszlámbarát megszólalásaiért, most a keleti barátság türk formában tér vissza.
De mi igaz az Orbán által elmondottakból? Mi értelme van Kirgizisztánban a világjátékokon magyar szkanderezőknek, szumósoknak, szambó harcosoknak és bothúzóknak szurkolni? Miért eredmény, hogy Magyarország megfigyelővé vált a Nemzetközi Türk Akadémiában?
Ideologikus türk rokonság
A magyar-türk barátság kezdete a 20. század elejére datálódik, ekkor alakult a Turáni Társaság, amelyről Ablonczy Balázs történész írt cikket a Rubiconban. A türk népek (amely kifejezés középkori török birodalmak népeire vonatkozik, ezek nyelve közel azonos is volt – kazah, üzbég, kirgiz, azeri) és a magyar kapcsolatok gazdaságiak, kulturálisak voltak, és ekkor kezdett el terjedni a magyar-török rokonság elmélete is – inkább ideológiai, mint tudományos alapokon. A teória a finnugor nyelvrokonsággal szemben jött létre, az alapmű pedig valamelyest korábbi volt: Vámbéry Ármin 1882-es A magyarok eredete című tanulmánya.
A turáni orientáció aztán különböző szinteken és mélységben öltött testet, volt például egy olyan formája is, amelyben a magyarság körül fenyegetően formálódó pánszláv és pángermán tömbök ellenében létrejön egy pántürk tömb, amelynek Magyarország lenne "a nyugati lándzsahegye".
Ez a szövetségkeresés, gazdasági kapcsolatépítés és kulturális vonulat aztán egyre bővült, végül a második világháború után a kommunizmussal ért véget, akkor felszámolták az elméletet és a szervezeti hátteret is – a türk elmélet pedig a diaszpórában élt tovább. Ott keveredett el a szittya-ősmagyar-sámán eszmékkel, amelyek aztán a maguk vegyességében 1990 után emelkedtek ki, és lettek egyre befolyásosabbakká – a 90-es években még szubkulturális jelenségből mára már a jelek szerint kormányzati ideológiává értek.
Mert a tudományos élet megítélése nem változott: a magyar nyelv alapvetően a finnugor nyelvcsalád tagja, türk gyökereink áttételesek, a hunokhoz nincs közünk. Ettől függetlenül diplomáciai kapcsolatépítésre alkalmas mindez, főleg az, hogy a magyarok ázsiója még mindig nagy a türk népek között, az elit körében, azaz ezek a mítoszok megkönnyítik a diplomáciát. Törökország is mindig azt adja el diplomáciában, amit lehet: a közös török, oszmántörök vagy adott esetben muszlim kapcsolatot, attól függően, Afrikában, Ázsiában hol, merre próbálkozott.
Abszurd, de tökéletes diplomáciai megoldás
A törököknél úgy mondják, a magyar nyelv az ural-altáji nyelvcsaládból fakad, valamennyire tehát rokonok vagyunk, a Kurultáj kétévente megrendezett hagyományőrző rendezvényen pedig az azeri állami tévé például visszatérő vendég. Jó hátszéllel indulunk tehát Közép-Ázsiában, kis fórral, erre már akár kapcsolatokat is lehet építeni. Sőt, kifejezetten praktikus épp a világjátékokra kilátogatnia Orbánnak, mert itt együtt találkozhat olyanokkal, akikkel külön-külön nem lenne értelme: kirgiz, kazah, üzbég vezetőkkel.
Hogy ezek diktátorok, akikkel nem illik barátkozni? Stimmel.
De a gazdaság ennél pragmatikusabban működik, és ahogy a világ egyetlen nagyhatalma sem hőköl vissza, ha ezekkel az országokkal kell kereskedni, nem teszi azt Magyarország sem. Más kérdés, hogy talán hozsannákat sem kell azért zengeni ezen országok vezetőiről.
Az Orbán-kormány egyébként már régóta igyekszik közelebb kerülni a közép-ázsiai régióhoz, egyrészt politikai okokból (lásd a szittya-magyar elméletek viszonylagos népszerűségét a magyar jobboldalon), másrészt azért, mert a kormányfő láthatóan nem bízik kizárólag a nyugati orientációban.
Ősi, ötéves magyar hagyomány
Mindez aztán furcsa képi-ideológiai formát kap a Nomád Világjátékokkal egybekötve, ahol a hagyományőrzés jelszavával űzünk olyan sportokat, amelyek fiatalabbak, mint a NER:
- a bothúzás Magyarországon ötéves múltra tekint vissza,
- a szambó pedig alapvetően szovjet találmány, küzdősport, a birkózás és a dzsúdó keveréke, kétségtelen türk elemekkel feldúsítva, és az 1980-as moszkvai olimpián volt bemutató sportág.
- a szumó sem Árpád apánkkal érkezett a Kárpát-medencébe, maradjunk annyiban.
Ebben a hagyományőrzésben egy olyan megkonstruált múlt köszön vissza, amely sosem létezett, de sokaknak valamiféle vágyott állapot. (És egyébként is, az ilyen történelemhamisítások, mítoszok minden nemzet – sokszor szubkulturális – mitológiájában megvannak.)
Az pedig csak különös pikantériája a történetnek, hogy ezekben az országokban az uralkodó vallás a muszlim, egyedüli keresztény országként árválkodik Magyarország az amúgy semmilyen érdemi tevékenységet nem végző Nemzetközi Türk Akadémián megfigyelői pozícióban – márpedig a muszlim vallás is kapott hideget-meleget az Orbán-kormánytól, rémképeiben a muszlim migránsok ki akarják irtani Európa keresztény gyökereit, Magyarország pedig leginkább az üldözött keresztényeknek szeret segíteni, de csak ott, ahol eredetileg éltek.
Egy rendes európai populista most joggal mutathat Magyarországra: közép-ázsiai törleszkedésével a muszlim vallás szálláscsinálója lehet az EU-ban – így ütne vissza az orbáni retorika és gondolkodás.
