hvg.hu: Nem volt egy hosszú visszavonulás az öné. Nem lett volna bölcsebb kivárni, amíg Orbán Viktor elvégzi azt, amit elégtétel alatt gondol?

Vona Gábor: Én nem menekülésből vonultam vissza. Én ezzel a lépéssel csak tartottam magam ahhoz, amit a választások előtt ígértem. Ehhez pedig párosul az a felismerés, hogy a pártpolitikában nincs távlat. Eltelt talán négy hónap, és egy pillanatra sem bántam meg. A pártpolitikai keretek nekem most nagyon szűknek, korlátoltnak tűnnek.

hvg.hu: Ezt érthetjük a Jobbik kritikájaként?

V. G.: Nem, a Jobbiknak megvan a maga feladata. A legerősebb ellenzéki pozícióból kell alternatívát kínálnia, jövőképet adni Magyarországnak. Nincs ennél nehezebb feladat. Az ÁSZ-bírság ugyanis kiszenvedhető, megoldható. De hogyan lehet reményt adni a reménytelenségben? Mindannyiunk feladata erre a kérdésre választ találni.

hvg.hu: Sneider Tamástól úgy hallottuk, hogy a jövőben a Jobbik számára sokkal fontosabbak lesznek a szabadságjogok. Mennek tovább a balliberális oldalra?

V. G.: Nem. A politikának azonban az a feladata, hogy a hiányra reagáljon. Ha gazdasági problémák vannak, akkor a jóléttel foglalkozzon, ha közbiztonsági természetű a kihívás, akkor a renddel. A közbiztonságon lehetne javítani, de nem rossz, aki pedig dolgozni szeretne, az tud. Akinek még van ereje, hogy körbenézzen maga körül, az azt látja, hogy szabadsághiány van. Erre a Jobbiknak is reagálnia kell.

Fazekas istván

hvg.hu: Toroczkaiék kiválására milyen választ kell adnia?

V. G.: Ezzel a Jobbiknak nincs szerintem dolga. Toroczkaiékat hagyni kell, hogy tegyék a dolgukat, még ha provokálnak is. Bennem ilyen téren mindig is volt egyfajta fatalizmus. Ha valamire van társadalmi igény, az ellen minek küzdeni. Ha pedig nincs, akkor azt az élet megoldja magától. Majd az emberek eldöntik, hogy kíváncsiak-e arra, amit letesznek az asztalra.

Ha elfogadnak tőlem egy tanácsot, akkor azt üzenném: arra nem lehet politikát építeni, hogy utálom a Jobbikot.

hvg.hu: Tanácsot nem a Jobbiknak ad? Mi a viszonya jelenleg a párthoz?

V. G.: A Jobbiknak természetesen tagja maradok, ez a politikai családom, és ez nem változik, de nem vagyok semmilyen vezetői testület tagja, nem állok a párttal szerződéses viszonyban, tanácsadója sem vagyok. A Jobbik vezetőihez fűződő barátságom miatt informális kapcsolat azért természetesen fennmaradt. A véleményemet elmondom, ha megkérdeznek, de ahogy mondtam, 15 év pártpolitika után most mással akarok foglalkozni.

hvg.hu: Ön hozta szóba a fatalizmust. Nagy utat járt be a politikai palettán. Mikor érezte úgy, hogy a helyén van, önazonos?

V. G.: Megfigyeltem, milyen vita alakul ki, amikor engem elemezni próbálnak politológusok vagy újságírók. Azt latolgatták: vajon politikai kalandor vagyok-e, aki a trendek szerint keresi a felfelé hajtó erőket. Én viszont ismerem magam: erre nem lennék képes. Azt tudom csak csinálni, amiben hiszek. Hittem annak idején a radikális irányzatban, ahogy most a néppártiban. Én ezt a változást mindig is felvállaltam. Van, amit szégyelek, de semmit sem bánok. Ha valaki hisz valamiben, akkor abban jól érzi magát. Ez nem változott. És most mélyen hiszem, hogy elértem oda, amiért érdemes dolgozni. Számomra többé nem vállalható sem morálisan, sem intellektuálisan, hogy a társadalmi törésvonalak kiélezésére politikát építsek. A nagy kihívás Magyarország számára éppen az ellenkezője: hogyan lehet ezt a fajta politizálást meghaladni.

hvg.hu: A választási eredmények alapján is igazolva látja a Jobbik által követett irányt?

V. G.: A XXI. századi Magyarország általam felvázolt jövőképe az egyetlen NER-rel szembeni, koherens elképzelés volt, még ha nem is sikerült megfelelően kibontani. Ettől azonban még helyesnek érzem.

Azt mondtuk, hogy haladjuk meg a múlt század konfliktusait. Orbán Viktor ugyanis az ellenkezőjét teszi. Ő belakta magát a XX. századba. Csinált egy Horthy-Kádár-koktélt, összerázta, kiöntötte a poharakba, és mindenki talált benne valami finomat.

hvg.hu: A Jobbik ifjúsági táborában erre a koktélra vonatkozott az a megjegyzése, hogy Orbán érti az országot és a választóit?

V. G.: Igen. Megrázó felismerés, hogy az embereknek ez ízlik. De azért hozzáteszem, hogy ebben van egy generációs törés is. Ha összehasonlítjuk például a márciusi Békemenetet a választások utáni nagy tüntetésekkel, akkor láthatjuk, hogy az előbbin az idősebbek, utóbbin a fiatalok alkották a többséget. A XX. és a XXI. századi Magyarország nagy demonstrációit láthattuk idén tavasszal. Politikailag még a XX. század volt jobban szervezett, de ez a következő 5-10 évben megfordulhat. Mondjuk, erre önmagában nem érdemes építeni, mert ennyi idő alatt Orbán is kitalálhat valami újat.

hvg.hu: A Fidesz épp a vidék Magyarországát értette sokkal jobban ellenfeleinél. Márpedig a Jobbik is úgy tekint magára, amely a kisebb településeken ismeri ki magát igazán.

V. G.: Ez igaz. Be kell vallanom, hogy én idealizáltam a magyar társadalmat, de a valóság kijózanító volt.

hvg.hu: Török Gábornak igaza van, amikor azt állítja, hogy ön másokhoz hasonlóan már a posztorbáni politikára készül?

Fazekas istván

V. G.: Ebben lehet valami. Viszont vitatkoznék vele abban, ahogy a jelenlegi politikát leírja. Szerintem ez igenis egy rendszer, amelyet Orbán Viktor egy személyben jelenít meg. A rendszer addig tart, amíg ő politikailag talpon van. 2018 áprilisáig meg voltam arról győződve, hogy egyszer egy választáson a rendszere megdönthető. Ezt ma már nem hiszem. A Jobbiknak és a többi ellenzéki pártnak mindössze annyi célja lehet a választásokon, hogy a függetlenségét megőrizze és valamelyest erősödjön. A NER-t szerintem nem lehet leváltani, csak túlélni. Orbán rendszere nem veszíteni fog, hanem egyszer csak összeomlani.

hvg.hu: Úgy fog megdőlni tehát, mint a Kádár-rendszer?

V. G.: Így van. És a kérdés az, hogy amikor ez bekövetkezik, kik és milyen erővel ülnek majd az asztal körül. Tudom, ez nem egy optimista, lelkesítő gondolat, de a realitásokból kell kiindulni.

hvg.hu: Ha Orbán győzelmének oka, hogy jobban ismerte az országot, akkor miért ne lehetne őt ebben legyőzni egy jövőbeli választási kampány során? Változott az, ahogyan a vereség okait önmagának magyarázza?

V. G.: Sok élmény ért, sok beszélgetést folytattam, de alapvetően nem változott április 8-a óta a látásmódom. A vereségünknek nem stratégiai vagy programmal kapcsolatos okai voltak. Sőt, a centrális erőtérrel szemben a néppártosodásunk volt az egyetlen politikai innováció. Az MSZP és az LMP ugyanazt akarta, mint korábban, legfeljebb más intenzitással, egyedül mi rendelkeztünk egészen új stratégiával.

Április 8-a valójában logisztikai vereség volt. Az erőforrások veresége a médiában, a gazdaságban, a szervezettségben és az önkormányzatokban.

Nekem nagy felismerés, hogy a Fidesz ereje a helyhatóságokból ered. Az országos politikus mondhat bárhol lelkesítő beszédet, még hat is ideig-óráig. A kistepelülési polgármesterekkel szemben azonban ez kevés. Ők a közmunkások munkáltatói, gyakran a helyi bolt vagy kocsma tulajdonosai, a településen élő vállalkozók üzlettársai. Az akaratuk és érdekük ellen nagyon nehéz bármit elérni. A Fidesz 2006-ban tarolt az önkormányzati választásokon, azóta legyőzhetetlen. Ez a rendszer motorja.

hvg.hu: A választási kampányban a Jobbik igyekezett ezt a logisztikai hátrányt elszabadult költésekkel kiegyenlíteni. Még az ÁSZ-bírság kifizetésére szánt pénzadományt is elégették. Tudott róla?

Fazekas istván

V. G.: Nem, erről nem tudtam. Utólag látszik, hogy a kampányra bármennyi pénzt elkölthettünk volna, sokat nem változtat. Az pedig számomra is vállalhatatlan, hogy az összegyűjtött adományt beforgattuk a kampányba, még ha ezt jóhiszeműen és a verseny okozta adrenalin hatása alatt tettük is. Én azt ígértem, hogy a bírságra fizetjük majd, így nekem is kellemetlen felismerés volt a választások után.

hvg.hu: Duró Dóra úgy emlékszik, hogy a Jobbik egyszemélyes párt volt. Ön hozta meg a döntéseket és erről csak tájékoztatta a vezetés többi tagját. Ezek alapján tudnia kellett, mire költötték a pénzt, mondjuk például a 100 milliós adományt is.

V. G.: Nem azért, hogy magamat mentegessem, mert mindenért, így ezért is az elnök a felelős, de a pénzügyekkel nem foglalkoztam.

hvg.hu: Akkor Szabó Gábor pártigazgató a hunyó?

V. G.: A Jobbikot ketten vezettük. Szabó Gábor inkább a pártot, én pedig inkább a "politikáját". Ez egy tudatos szereposztás volt, ami nem a Jobbik gyengesége, hanem éppen az egyik legnagyobb ereje volt. Ezért lehetett néha azt érezni, hogy Vona Gábor és a Jobbik külön utakon járt.

De ha a kérdés az, mit csinálnék másként, akkor első helyen egy másik döntés jut eszembe. Amikor 2016 tavaszán Schiffer András lemondott a mandátumáról és minden LMP-ben betöltött tisztségéről, leültem vele, hogy a bennem akkor már érlelődő Jobbik-LMP szövetségről meggyőzzem.

Ő akkor tényleg hátrébb akart lépni, otthagyni a napi politikát, és joggal volt szkeptikus abban is, hogy egy ilyen projektet át lehet-e vinni a két párt akkori tagságán. Ha visszatekerhetném az idő kerekét, én mégis minden energiám erre fordítanám. Tudom, hogy hatalmas vitákat váltott volna ki, lettek is voltak kilépések mindkét pártból, de 2018-ra legalább lett volna egy olyan politikai erő, amely a teljes baloldali bénázást felültematizálta volna. Egy valódi alternatíva, amely a vidéknek és a városoknak is tudott volna mit kínálni. Hogy ne legyen félreértés, nem fúzióról beszélek, hanem a két párt szövetségéről, amely az Orbán-rendszer leváltásáig maradt volna fenn.

hvg.hu: Ez megmaradt viszont kettejük titka.

V. G.: Igen. De én jelenleg is ezt tartom az ellenzéki térfélen az egyetlen lelkesítő gondolatnak. Sok sebből vérzik a két párt, tudom, de nem temetném egyiket sem. Az LMP túlélte Schiffer Andrást, a Jobbik is túl fogja Vona Gábort. Bár, remélem, nekem jobb marad a kapcsolatom a pártommal, mint Andrásnak.

Fazekas istván

hvg.hu: Az elmúlt pár év egy másik együttműködésről volt hangos: a Jobbik és a Simicska-család viszonyáról. Az oligarcha és köre mindenütt lenyilatkoztatta, hogy az ön megválasztásának drukkol.

V. G.: Ezek nyilatkozatok voltak. Nézze, ha egy kormányváltásra készülő párt előtt egy napilappal és televízióval rendelkező médiavállalkozó kinyitja az ajtókat, akkor azt rá is lehet vágni, vagy használni lehet a felkínált felületeket. Mi az utóbbit választottuk.

hvg.hu: Plakátcégét is a Jobbiknak adta a família…

V. G.: És ez is okozta az ÁSZ-bírságot, amelyet továbbra is nonszensznek tartok.

hvg.hu: Ma is úgy döntene, hogy elfogadja Simicskáék segítségét?

V. G.: Nem hiszem, hogy lett volna lehetőségünk visszautasítani, hogy a Magyar Nemzet vagy a Hír Tv adjon nekünk felületet. Nyilván volt egy érdekazonosság.

Simicska Lajosnak személyes indítéka volt ennek a rendszernek a leváltása, nekünk politikai célunk volt. Ez a két szándék találkozott egymással.

hvg.hu: A kapcsolat kimerült a médiafelületekben és a plakátokban? Pénzzel nem támogatta a Jobbikot?

V. G.: Nem volt több, mint ami látszott.

hvg.hu: Ezért cserébe a Fidesz kialakította a csicskapárt imázsát.

V. G.: Mi többször elmondtuk a kampány során, hogy elszámoltatást szeretnénk, és annak törvényi keretei alól Simicska sem kap mentességet.

hvg.hu: Az erről folytatott kommunikációs meccset azért a Fidesz nyerte.

V. G.: A maga médiaerejével a hatalom bárkire bármit rá tud égetni. Ez is egy tanulság. A Fidesz „simicskázása” ugyanolyan hatástalan fegyver volt szerintem, mint amilyen a mi antikorrupciós üzenetünk. A magyar társadalom már immunis a ki, hol, mennyit lopott kérdésekre. Az embereket az érdekelte, hogy ki tudja az országot megvédeni, és rendbe tenni. A Fidesz ezt hitette el magáról, velem és a Jobbikkal kapcsolatban pedig az ellenkezőjét. A kormánypropagandában egy zavaros, hozzá nem értő alaknak rajzoltak le, aki ráadásul még homoszexuális is. Alaposan megmérték, megtervezték és pontosan azokat a karakterjegyeket égették rám, amit a magyar társadalom elutasít. Lehet, hogy a Vona nem lop, de egy homokos muzulmán, harsogta a sajtójuk. 2018 Magyarországán ez a hazug üzenet pusztító elegynek bizonyult. Aztán pár hét múlva ugyanez a sajtó apróbetűs hírként elnézést kért...

Kérdezte, mi változott meg bennem az áprilisi vereség óta. Akkor azt hittem, hogy nagyon kevesen voltunk, ma már azt is csodának érzem, hogy ennyi szavazatot kaptunk. Ekkora nyomás mellett egymillió ember választotta a Jobbik listáját, és még kétszázezerrel többen a jelöltjeit.

hvg.hu: Ne feledkezzünk meg a tavaszi slágerkérdésről. Nem sajnálja, hogy a határidő előtt egy órával a Jobbik nem adta fel 10 választókerületben a meccset? A kétharmad múlott volna rajta.

V. G.: Ebben a kérdésben most is bizonytalan vagyok, és azokban a napokban sem voltam 100 százalékig meggyőződve az akkori döntés helyességéről. A visszalépések értelmét az emberek nem igazán értették, így nem lehetett tudni, hogy az egyes körzetekben várható hozam mennyi veszteséggel jár országosan. Az meg szóba sem került, hogy az LMP-n túl bárki más javára visszaléptünk volna.

hvg.hu: Ha a NER leválthatatlan, akkor mindegy is, hogy kétharmadot hozott-e az április, vagy sem?

V. G.: Nagy dilemma bennem, hogy a 2018-as az utolsó választás volt-e a NER-történelmében, vagy már ez sem volt az, csak annak akartuk látni.

Visszatekintve nem hinném, hogy ennek a voksolásnak lehetett bármilyen más kimenetele. Hódmezővásárhely után sok mindent beleláttunk a magyar választóba. Pedig pár dolgot ki kell mondani: a NER-re van társadalmi igény.

Nem Orbán tette ilyenné Magyarországot, hanem a magyar társadalom teremtette meg Orbánt. Az is ilyen felismerés, hogy Orbán rendszerében minden mutatványos bódé: a nemzet, a gazdasági adatok, vagy éppen a kulturális harc. Végül az is illúziónak bizonyult, amelybe leginkább a baloldal kapaszkodik, de valahol bennem is jelen volt, méghozzá az, hogy az Európai Unió mindent nem enged meg. Orbán testközelből láthatta a csúcsokon, hogyan működik az EU, hogy egy béna kacsa, amellyel bármit megtehet. A jelenlegi Trump–Putyin-szorítóban pedig tovább veszít jelentőségéből. Az unió nem fogja megmenteni a magyar demokráciát.

hvg.hu: És erre az a válasz, hogy Szerencsen még csak nem is indul senki a Fidesz ellen?

V. G.: Ez a hatalom most van a csúcsán, és tudatosan kelti azt az érzetet, hogy aki vele szemben van, azt eltapossa. Ebben a helyzetben, amikor a társadalmi félelem is növekszik, nagyon nehéz bármit is mondani, vagy tenni ellene. Szerintem el kell fogadni, hogy ez egy ilyen szituáció, és nem kell belerokkanni. Nem tudom és nem is akarom a választási indulás kérdéseit megválaszolni, mert én döntöttem úgy, hogy kilépek a pártpolitikai logikából. Meg akarom keresni, hogyan lehet a reménytelenség csúcsán reményt adni az embereknek, miközben magamon kell elkezdeni: előbb magamban kell megtalálnom. Mert lássuk be, a számok és tények azt mutatják, minden reménytelen a kormánnyal szemben.

hvg.hu: Adódik a kérdés, hogy ha feladta képviselői fizetését, a Jobbiknak pedig nem számláz, akkor miből fog megélni?

V. G.: Ez számomra is nagy kérdés. Bármilyen furcsán is hangzik, a tartalékaimon kívül a NER-ből élek. Nagyon sok sajtópert nyertem az elmúlt időszakban. Az ügyvédem azt mondta, hogy életpályát ne tervezzek erre, de a jövőben lesz még ilyen bevételem. Szeretnék könyvet is írni, az egyiket arról, milyen a politika a gyakorlatban...

Az én jövőm bizonyos értelemben egy kísérlet, hogy a pártpolitikán túl, de mint közéleti személyiség megélhetek-e a tudásomból, vagy pedig utánam nyúl a NER és ahová csak lépek, leszednek.

hvg.hu: Ha már politika a gyakorlatban: nem érzi úgy néha, hogy hasznos idiótája volt a rendszer 2018-as megerősítésének?

V. G.: Amikor a parlamentben azonnali kérdést tettem fel, nem ezt láttam a miniszterelnök arcán. Egy hasznos idiótát nem akarnak megsemmisíteni. Gyurcsány Ferencet és Toroczkai Lászlót használja a rendszer, ők a centrális erőteret balról és jobbról fenntartó szereplők. Az én néppárti politikám viszont az erőtér számára kihívás volt, és ezért engem meg kellett semmisíteni. Kevés olyan politikus van, talán egy vagy kettő, aki olyan tüzet kapott, mint én.

hvg.hu: Kizárja, hogy egyszer újra képviselő lesz?

V. G.: Ebben a pillanatban kizárnám. Közélettel szeretnék foglalkozni, de sem testem, sem lelkem nem kívánja a pártpolitikát. Úgy vélem, hogy nem a parlamentben dőlnek el az igazán fontos ügyek, hanem az emberek fejében és szívében. Ez lesz az én új csataterem.

hvg.hu: Hogyan kell értenünk a most induló vlog célját? Vona Gábor megismeri az országot, vagy elmagyarázza az embereknek?

V. G.: Nem szeretnék abban a szerepben tetszelegni, hogy én most már mindent tudok Magyarországról. Megpróbálom a legnagyobb alázattal megérteni azt, amit egyelőre nem tudok. A hitemet viszont nem veszítettem el, továbbra is hidakat szeretnék építeni a megosztottságok fölé. Ha eddig idealista voltam, most még idealistább leszek.