Amikor egy mai magyar csecsemőt felmér a védőnő, az 1980-as években születettek méreteihez viszonyítja a fejlődését. Egy idén indult hatalmas kutatás három éven át kísér majd több ezer magyar anyát, és megvizsgálja, hogyan gondolkodnak a családok a gyerekvállalás során. Bár az Orbán-kormány beszél újabban a népesedéspolitika fontosságáról, ezt a fontos kutatást az Európai Unió fizeti, és nem ez az egyetlen ellentmondás a hivatalos kommunikációval.
Megérkeztek az első friss adatok abból az idén januárban indult KSH-felmérésből, amely tízezer résztvevő közreműködésével próbálja feltérképezni a magyar családokat. Hogy miért különleges a még éveken át tartó felmérés, arra még visszatérünk, de először lássuk, melyek a legelső érdekes megállapításai.
Milyen családban élnek a hetedik hónapban járó magyar anyák 2018-ban?
Nos, a születendő babák 57 százalékának már van egy testvére, 27 százaléknak pedig több. Ám az esetek jelentős részében a testvérek nem édestestvérek, hanem az anya vagy apa korábbi kapcsolatából érkeznek. Minél több a gyerek egy családban, annál nagyobb eséllyel vannak a családban fél- vagy mostohatestvérek. A harmadik gyerekek esetén már 37% az esélye annak, hogy a testvérek között legalább egy fél- vagy mostohatestvér van. Megnőtt tehát a mozaikcsaládok jelentősége, és főleg a nagycsaládokat érinti. Ez felveti a kérdést, hogy a kormány által oly gyakran propagált és jutalmazott háromgyerekes család modelljében hogyan is számolhatunk a gyerekekkel, ha több mint két szülőtől származnak. A kormány, Kásler emberminiszter is mindig csak annyit mond, család, mintha ez olyan egyértelmű lenne. Pedig nem az.
A várandós anyák 97 százaléka kapcsolatban él, tehát kevés az egyedülálló. De a partnerek 53 százaléka férj, 44 százaléka pedig élettárs. Az élettársi viszonyban is ugyanolyan tervezett módon vállalnak gyereket, mint házasságok esetében (még ha ez a tervezettség valamelyest kisebb az élettársi viszonyban). Azaz a két együttélési mód nagyjából ugyanolyan szerepet tölt be a társadalom ezen részén – a kormány mégis a házasságot premizálja, az élettársi viszonyban élőket hátrányosan érinti például a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) rendszere. De az öröklésben sem veszik figyelembe, ha nem regisztrált élettársi viszonyról van szó (és ha nincs külön végrendelet).
Az is kiderült, hogy az apák 7-8 százaléka, akár házastárs, akár élettárs (mindkét együttélési formában hasonló arányban jelenik ez meg), legalább heti három éjszakát távol tölt a családjától, például azért, mert külföldön dolgozik, de bizonytalan lakhatási körülmények vagy a kapcsolat megromlása is állhatnak a háttérben.
Egyre nő a várandósok között a magán-egészségügyi szolgáltatások használata. GDP-arányosan egyre csökken az egészségügyre fordított források mértéke (2003-ban 8,2%, viszont 2015-re ez 7,2%-ra csökkent), így nem csoda, hogy a gazdagok új utakat keresnek. A hét hónapos várandósok 36 százaléka ment kizárólag tb-s nőgyógyászhoz, 30 százalék ment állami és magánpraxisba egyszerre, és 34 százalék kizárólag magán-nőgyógyászhoz. A labor- és ultrahangos vizsgálatok 70-80 százalékát állami ellátásban (vagy abban is) végezték a kismamák. A magzati rendellenességeket kiszűrő vérteszteken a várandósok harmada nem vett részt, a maradék 45 százaléka viszont ezt magánrendelésen tette meg, csak 16 százalék ment el kizárólag tb-finanszírozott vizsgálatra.
Az előírt vizsgálatok zömét mindenki teljesítette, 98 százalékos a lefedettség, de fogorvoshoz csak 66 százalék ment el, holott a várandósok körében is nagyobb a rizikója a fogak romlásának, és a kezeletlen szájüregi betegségek növelhetik a koraszülés, alacsony születési súly és a preecclamsia (terhességi magas vérnyomás) esélyét.
A hetedik hónapban lévő várandósok 76 százaléka szedett a várandósság első három hónapja során valamennyi ideig folsavat és mindössze 12 százalék állította magáról, hogy sem a várandósságot megelőzően, sem az alatt egyáltalán nem szedett.
Honnan vannak az adatok és miért fontos ez?
A hivatalos NER-beszéd szerint 2018 a családok éve. A kormány ennek megfelelően rengeteget beszél a demográfiáról, Orbán Viktor negyedik miniszterelnöki esküje után harcot hirdetett a népességfogyás ellen. Az eddigi próbálkozásokat meghaladó konkrét lépések még ismeretlenek, nemzeti konzultáció is csak ősszel lesz, de ettől még a kormánypárt politikusai folyamatosan a hagyományos családról, a minél több kívánt gyerek megszületéséről beszélnek.
Mint annyiszor a kormány kommunikációjával kapcsolatban, most is felvetődik a kérdés, tényleg tudja-e, mi is a helyzet a társadalomban, tudja-e, hogyan élnek a magyarok, mikor és miért vállalnak gyereket, és mi minden történik, mire egy gyerek felnőtté válik?
| Mi az a kohorszvizsgálat? |
Olyan megfigyeléses felmérés, melynek során egy vizsgált csoport (az ún. kohorsz) és egy kontrollcsoport eredményeit időben előrefelé vizsgálják a feltett kérdések mentén. |
Mert ha tudni szeretnék, akkor ezeket az első adatokat például könnyen megismerhetik. Nem a kormány fizeti a számlát, hanem az Európai Unió.
A nagy, 2022-ig tartó népességtudományi felmérés január 1-jén indult, a Kohorsz ’18 projektet a KSH Népességtudományi Kutatóntézet vállalta magára. Az adatfelvétel során a szakemberek próbálják ugyanazokat a családokat, gyerekeket, anyákat, apákat több éven keresztül követni, és személyes információkat kapni róluk. Ez a kutatás nem egyedi Magyarországon, de a volumene jelentős: 10 ezer résztvevője van. Vagyis egy évben minden tizedik magyar szülővé, anyává váló ember számot ad életéről – magyarázza Veroszta Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a hvg.hu-nak.
Még világviszonylatban is egyedülállóan összetett kutatásról van tehát szó, mert a minta nagysága lehetővé teszi, hogy ne csak egy részterületre koncentráljanak, hanem egyszerre több területre is. Értékelhető mennyiségű információ lesz például a koraszülöttekről, az egyedülálló vagy éppen kiskorú anyákról. Az adatokat előbb a védőnők, majd a kérdezőbiztosok gyűjtik össze. A legutóbb a 80-as években volt olyan jelentős hazai gyermeknövekedési vizsgálat, amely a várandósságtól kezde a felmérést. A közel negyvenéves adatok alapján határozzák meg a mai napig a védőnők, hogy a babáknak milyen korban mekkorának, milyen súlyúnak kell lenniük, hogyan kell fejlődniük. Ezért nevezik ezt egészségügyi kohorszkutatásnak.
Azért a várandósságtól indul az adatfelvétel, mert egy baba fejlődésére nagy hatással vannak a születése előtti körülmények: az édesanya terhesség alatti fizikai és érzelmi állapota. Márpedig ezek a kérdések nagyon nehezen fejthetőek fel utólag. A várandós anyukákat arról kérdezik:
- mik a tervei,
- hogyan kötődik a magzathoz,
- várták-e a babát?
A magyar sajátosságnak számító védőnői hálózat bevonása nagy dilemmát jelentett a statisztikusoknak, de végül több minden szólt mellettük. Egy várandós anyuka például nem biztos, hogy megnyílna vagy közel engedne magához egy kérdezőbiztost. A védőnők találkoznak minden várandóssal, és ők tudják egyedül minden jelenleg Magyarországon terhes nő adatait (pontosabban a 98 százalékát, mert a nagyon gazdagok közül vannak, akik nem kérnek az állami szolgáltatásból).
A védőnőké az egyetlen terhes anyákat regisztráló adatbázis, náluk minden érintettnek jelentkeznie kell, hiszen négy igazolt látogatáshoz köthetően kaphatnak az anyák a szülést követően anyasági támogatást. A védőnők mellett szólt az is, hogy elhivatottan dolgoznak, és rendszeresen felkeresik a kismamákat.
A mostani kohorszkutatás nézi
- a családok, szülők szerveződését, életük alakulását,
- az ellátórendszereket (pénzbeli, egyéb segítség a kismamáknak, családoknak),
- a hozzáférés egyenlőtlenségeit,
- az anyák munkaerő-piaci részvételét, illetve a későbbi tervek alakulását
- és a gyerekek fizikai, kognitív, szocio-emocionális fejlődését.
Mekkora csapat kell ehhez a feladathoz? Ahogy megtudtuk, van egy belső csapat, amelyet 8-9 kutató és néhány szervező alkot. Kialakítottak ezen túl egy állandó társadalompolitikai és tudományos szakértői bázist, ők véleményezik a kikerülő anyagokat. Végezetül a tízezer anyukát végigkérdező csapat 600 védőnőből áll. A koordinálásukban a vezető védőnők segítenek.
A kutatás 2022-ig tart, a várandósságon túl az első három életévet próbálja meg felölelni. A távlati tervekben szerepel, hogy az egész felnövést jó lenne figyelemmel kísérni: a brit kohorszkutatás tagjai most mennek nyugdíjba... Hogy meddig folytatódhat a vizsgálat, az mindenekelőtt pénzkérdés, erre most 2022-ig van uniós forrás. De az is fontos, hogy a minta ne kopjon el, azaz a szülők válaszoljanak, együttműködőek maradjanak (ennek veszélye akkor áll fenn leginkább, amikor a védőnői feladatok féléves kifutása után egy évvel kérdezőbiztos kopogtat a család ajtaján).
Ráadásul az apukákkal is akarnak a kutatók beszélni, őket is el kell érni, meg kell tartani. Azt is meg akarják vizsgálni, hogy mi a helyzet a férfiak oldaláról, vagyis a biológiai és a társadalmi apákkal (aki egy válás után az anyával él). A kutatókat a válások nagy száma miatt is érdekli, mi történik a szülők különválása után, a vér szerinti apa hogyan tud gyereke életének része maradni. (Várandósság idején még nagyon kevés az egyedülálló anya, a házasságok jellemzően később bomlanak fel.) Sok adatot szeretnének a kutatók kapni a meglévő állami-egészségügyi adminisztratív adatbázisokból, hogy ne a szülőket kelljen értük nyaggatni: hány centivel, kilóval, milyen körülmények közt születtek a gyerekek? Ezek az adatok amúgy is befutnak bizonyos állami helyekre.
Összegzőbb jellegű, első eredményekre 2019 januárja után lehet számítani, de ahogy a cikkünk elején bemutattuk, már most vannak első eredmények. Az Emmivel technikailag együttműködik a felmérés, és Veroszta eddig nem tapasztalt semmi olyat, hogy a minisztérium megpróbált volna beleszólni abba, mit vizsgáljanak vagy mit ne vizsgáljanak, nem történt semmilyen tartalmi befolyásolási kísérlet.
"De csak így van értelme, különben én sem ülnék itt."
