A belpolitikai válság kellős közepén kellene megállapodnia Angela Merkelnek Orbán Viktorral arról, mi legyen a Magyarországon regisztrált menedékkérők visszafogadásával. Orbán már szerdán kijelentette, hogy "nem fogadunk vissza senkit". A hvg.hu által megkérdezett elemzők szerint kétséges, hogy Merkel keményen fel tudna lépni Orbán ellen, kényszerítő eszköz pedig nincs a kezében.
Emlékeznek még Angela Merkel döbbent arckifejezésére, mikor Orbán Viktor mellette beszélt az illiberális államról? Ez 2015-ben Budapesten történt az Orbán–Merkel-találkozó után tartott sajtótájékoztatón. Azóta viszont sokat változott a helyzet, a német kancellár most nincs abban a helyzetben, hogy keményebb kritikát fogalmazzon meg Orbán Viktor politikájával szemben akár a Stop Soros, akár a civilek vegzálása miatt.
„Egy kötelező félmondatot elejthet a bírósági rendszer átalakítása vagy a civilek miatt, de nem lesz kemény” – véli Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója. Hegedűs Dániel politológus, külpolitikai elemző, a Humboldt Egyetem oktatója szerint is ez az érdekesebb kérdés.
Orbán nagyon nem fejmosásért megy Berlinbe. Krekó azt mondja,
„Ez egy szimbolikus találkozás, a kancellár azt üzeni ezzel a német választóknak, hogy kormánya nem áll szemben a menekültválság elleni kemény, rendpárti fellépéssel.”
A német sajtó ugyanis a – később részletezett – CDU–CSU-megállapodás sarkalatos elemét, a tranzitzónák létrehozását is úgy tálalja, hogy Merkelék a magyar mintát követik.
Hegedűs Dániel azt mondja, Orbán jó alkupozícióban van, mert míg az ő hazai pozíciója kemény, addig Merkelé ingatag, mozgástere a belpolitikai konstellációknak van alárendelve.
Németországban ugyanis mély politikai válság van, a belügyminiszter néhány napja még lemondással fenyegetőzött.
„Merkel a túlélésért harcol, amit látunk, az egy gyengülő politikus törekvése a hatalma megőrzésére. Egyre több kompromisszumba kénytelen belemenni”
– értékel Krekó.
Orbán előre feltételeket szabott
Hétfőn Merkel és Horst Seehofer belügyminiszter, a CDU és CSU két vezetője ugyan egyezségre jutott menekültügyben, de ott van még a koalíció harmadik pártja, az SPD, amelynek hozzáállása továbbra is kérdéses. Ők például 2015 óta elutasítják a zárt menekülttáborokat, erre most megkapják saját hazájukban.
A CDU-CSU között megkötött megállapodás lényege, hogy csökkenteni kell az EU-n belüli, úgynevezett másodlagos migrációt, a német határokon tranzitközpontokat hoznának létre, ahonnan nem engednék tovább azokat a menekülteket, akiket más uniós tagországban már regisztráltak. A jövőben kötendő kétoldalú megállapodások alapján visszatoloncolnák őket az adott országba, vagy ilyen megállapodás híján Ausztriába. Az osztrákok tiltakoznak: álláspontjuk szerint az 1998-ban kötött német-osztrák megállapodás nem terjeszthető ki harmadik országokban regisztrált személyekre – magyarázza Hegedűs. Ennek fényében Ausztria bejelentette, vagy nem vesznek vissza menekültet, vagy lezárják a határaikat. Ez elsősorban az olasz határt érintené, de felmerült a kiterjesztése a magyar határszakaszra is. Az egész egy dominóeffektust indíthat el, amely a legsötétebb forgatókönyvek szerint oda vezethet, hogy az olaszok egyszerűen nem regisztrálják a menedékkérőket – mondja Hegedűs Dániel.
Szerinte a CDU–CSU-megállapodás, és az EU-csúcson született egyezség elsősorban látszatmegoldás, amely elsősorban a belpolitikai közönségnek szól, kérdés, hogyan ültetik át azt a gyakorlatba. A hatást emiatt nehéz megbecsülni. Ráadásul ha a német tervet életbe léptetik, Ausztria tiltakozása miatt nem lehet európai megoldásnak nevezni, mint ahogy azt Merkel hirdette.
Orbán ebben a helyzetben tárgyal csütörtökön Merkellel. A Bildnek adott interjúban arról beszélt, hogy feltételekkel, de hajlandó tárgyalni Németországgal egy menekültekről szóló megállapodásról, de előbb Németországnak és Ausztriának kell megegyeznie a visszatoloncolások szabályairól, utána pedig Ausztriának és Magyarországnak, de ennek feltétele az Európán kívüli táborok létrehozása és a külső határok fokozott védelme. Aztán Berlinben, a Horst Seehoferrel folytatott tárgyaláson azt közölte, hogy Magyarország nem fogad vissza senkit, abban segít, hogy visszajussanak a menedékkérők Görögországba. Közben ígéretet tett az osztrák elnöknek, Sebastian Kurznak, hogy Magyarország semmilyen kétoldalú megállapodást nem köt Németországgal addig, amíg Ausztria és Németország meg nem állapodik.
Kacsa vagy nem kacsa?
A hétvégi EU-csúcs után a német sajtó arról írt, Merkel tizennégy országgal, köztük Magyarországgal is megállapodott a Németországban menedékjogért folyamodó bevándorlók befogadásáról. Orbán erre rögtön azt mondta, „kacsa”, és több más ország is cáfolta a megállapodást. Merkel később arra váltott, hogy politikai egyetértés született az országok között a menekültek átcsoportosításáról.
Hegedűs szerint Orbántól ez nem volt túl diplomatikus gesztus. A kétoldalú megállapodás sorsa a találkozó egyik fő kérdése, ám a CDU–CSU-megállapodás részletei nemcsak hogy nem ismertek, de Hegedűs szerint ki sincsenek dolgozva. Így nem lehet megjósolni, hogy a Magyarországgal tervezett bilaterális megállapodás a 2015 óta Magyarországon regisztrált menedékkérők visszaküldésére is vonatkozna (abban, hogy menekültek százezrei elárasztották Németországot, Magyarországnak is jelentős szerepe volt – a szerk.), vagy csak a megállapodás megkötése utániakra. Ha utóbbira, akkor annak a Stop Soros elfogadása miatt semmilyen hatása nem lenne – folytatja Hegedűs –, hiszen innentől kezdve csak az Ukrajna felől érkező menedékkérőknek van bármilyen esélyük a bejutásra.
„Ha Merkel olyan megállapodást köt, ami csak mostantól érvényes, az a kétségbeesését mutatja. A másik lehetőség Orbánnak belpolitikai szempontból volna kínos.”
Szerinte „találnak majd egy olyan megoldáscsomagot, ami szakpolitikailag súlytalan, ám a saját hazájában mindenki megőrizheti az arcát és demonstrálhatja, hogy letett valamit az asztalra”.
Krekó Péter azt mondja, Merkel mindig is híres volt arról, hogy átviszi az akaratát, ehhez azonban egy erős, sokáig hatalomban maradó politikus képének kell kapcsolódnia. Krekó szerint Orbánnal egy olyan megállapodást köthetnek, amit csendben meg lehet valósítani.
Jól mutatja a tavalyi év, hogy ez nem lehetetlen: Magyarország úgy folytatta a szabadságharcot, hogy befogadott 1294 menedékkérőt, és csak Altusz Kristóf nyilatkozata után lett belőle botrány.
A csendes megoldás Orbán érdeke is: „nem akarja, hogy migránssimogatónak nevezze bárki”. Merkelnek pedig a politikai túléléséről szól ez, „meg akarja mutatni, hogy a megosztott EU-ban is tud valamiféle egyezséget kötni”.
Hegedűs Dániel azt mondja, a német kormánynak jelenleg nincs olyan nyomásgyakorlási eszköz a kezében, amellyel a kétoldalú megállapodás elfogadására kényszerítheti Orbánt. A német külügy pedig már jelezte, a jövőben megengedőbbek lesznek Orbánnal szemben. A hivatalos magyarázat szerint azt látják – az eddigi – német értelmezés szerint – kemény politika nem vezetett eredményre, ezért váltanak stratégiát. Orbán sok külpolitikai kérdést is blokkolt, ám az EU–Afrika-megállapodás vétójának feloldását a németek úgy értékelték, hogy tárgyalással és engedményekkel fel lehet oldani Orbán blokkoló és destruktív magatartását – tette hozzá Hegedűs.
Orbánnak igaza lenne?
Krekó Péter azt mondja, a korábban látott tendencia folytatódik: Orbán menekültpolitikája 2015-16-ban extrémnek számított, most viszont sok szempontból ez lett a mainstream uniós berkekben. Hegedűs Dániel szerint megítélés kérdése, hogy a mostani körök után kimondható-e, hogy Orbánnak igaza volt.
A „politikai terméket” nézve a válasz igen, a menekültválság valóban áttörést hozott az európai jobboldali populista erők számára, olyan körülmények között is, amikor objektíven már nem lehet menekültválságról beszélni a beérkező menedékkérők száma alapján, ami a 2015-ös szint alá esett vissza, a beutazási csúcshoz képest 90 százalékkal csökkent.
„A jobboldali populista pártoknak elemi érdekük a menekültügyről beszélni, még akkor is, ha az általuk elmondottak nem felelnek meg a valóságnak. Olaszország sem azért zárta le a határait, mert nőtt a nyomás, egyszerűen keménységet akart mutatni kifelé és befelé is. Függetlenül attól, hogy így többen halnak meg, és nem lesz szignifikánsan kevesebb menedékkérő Olaszországban.”
