Újabb, sosem látott magasságba röpítették világszerte a háborúk, az erőszak és az üldöztetés az otthonukból elűzött emberek számát, amely trend immár ötödik éve tart töretlenül, áll az UNHCR jelentésében. A tavalyi megugrás legfőbb oka a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó válság, a háború Dél-Szudánban, valamint az az exodus, amelynek során rohingya menekültek százezrei hagyták maguk mögött Mianmart, és kerestek menedéket Bangladesben. Elsöprő többségében leginkább a fejlődő országokat sújtották a menekülthullámokat előidéző válságok.

A kedden megjelent Global Trends című éves jelentésben az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete azt közölte, 2017 végén 68,5 millió ember élt az otthonából erőszakkal elűzve szerte a világon. Közülük nem kevesebb mint 16,2 millióan 2017-ben váltak földönfutókká, sokán először, mások pedig már ismétlődően – ami nem csupán azt mutatja híven, milyen sok ember volt úton a múlt évben, hanem az is kiszámolható belőle, hogy az esztendő minden egyes napján 44 500 embert űztek el az otthonából valahol a világban.

Más megközelítésben: minden második másodpercben egy újabb ember vált menekültté.

Azoknak a menekülteknek a száma, akik fegyveres konfliktusok vagy üldöztetés miatt kényszerültek elhagyni a hazájukat, 25,4 milliót tett ki a 68,5 millióból. Ez 2,9 millióval több, mint 2016-ban, egyben a legnagyobb éven belüli növekedés, amit az UNHCR valaha regisztrált. Mindeközben a menedékkérők száma, azaz azoké, akik 2017. december 31-én arra vártak, hogy a menekültstátus iránti kérelmük ügyében döntés szülessen, mintegy 300 ezerrel bővülve 3,1 millióra nőtt. Az otthonukból elűzött, ám saját hazájukon belül menedéket találó emberek 40 millióra rúgott, vagyis a belső menekültek közel ugyanannyian voltak, mint a 2016-os 40,3 millió fő.

Összegezve, a világon 2017-ben több menekült volt, mint Ausztrália teljes lakossága. Csaknem annyi ember élt az otthonától erőszakkal elszakítva, mint amekkora Thaiföld népessége. Világszerte minden 110 emberből egy menekült.

„Vízválasztóhoz érkeztünk, ahol a globális menekülthelyzet sikeres kezelése új és az eddiginél sokkal átfogóbb megközelítést követel annak érdekében, hogy az egyes országok és közösségek ne maradjanak magukra ezzel a kihívással” – mondta Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa. Hozzátette:

van azonban ok némi reményre. Úttörő jelleggel tizennégy ország már egy új dokumentum elképzelései mentén kezeli a menekülthelyzetet, pár hónapon belül pedig az új Globális Megállapodás a Menekültekről is készen áll majd arra, hogy az ENSZ Közgyűlés elfogadja. Ma, a Menekültek Világnapja előestéjén, az az üzenetem a tagállamok felé, hogy kérem, támogassák ezt a megállapodást. Senkinek sem a saját választása, hogy menekült lesz, de nekünk, többieknek megvan a választásunk, hogy miként segítjük őket.

Az UNHCR Global Trends című jelentése világszerte a Menekültek Világnapját (június 20.) megelőzően lát napvilágot, és az otthonukból elűzöttek számának alakulását mutatja be az UNHCR, a nemzeti kormányok és más partner szervezetek által gyűjtött adatokra alapozva. Nem vizsgálja a globális menekültügyi környezetet, amelyről az UNHCR külön jelentést ad ki, és amelyből amúgy 2017-ben sem hiányoztak az erőszakos hazatoloncolások, továbbá a menekültkérdés átpolitizálása és a menekültek bűnbakká tétele, változatlanul tartanak őrizetben menekülteket, megfosztják őket a lehetőségtől, hogy dolgozhassanak, sok ország pedig még a „menekült” szó használatától is elzárkózik.

Ezzel együtt a Global Trends jelentés számos ponton betekintést kínál a felszín alá, például nem egy esetben rávilágít a globális menekülthelyzetnek a külvilág által érzékelt, illetve a tényleges valóságára, és arra, hogy ez a kettő olykor milyen döbbenetesen távol áll egymástól. Ezeknek a feltételezéseknek a sorába tartozik például, hogy a menekültek többsége a fejlett világ országaiban talál menedékre. A számok azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatják: a menekültek 85 százaléka pontosan a fejlődő országokban él, vagyis azokban az országokban, amelyek nagy része kilátástalanul szegény, és vajmi kevés támogatást kap ahhoz, hogy a menekült népességről gondoskodjon. Világszerte minden öt menekültből négy a hazájával szomszédos országban marad.

Ráadásul a határokon átívelő nagy létszámú menekültkiáramlás szintén jóval kevésbé jellemző, mint azt az otthonuktól elszakított emberek 68,5 milliós globális létszáma alapján gondolni lehetne. Az erőszak elől menekülők csaknem kétharmada belső menekült, azaz nem hagyta el a saját országa területét. A 25,4 millió menekültnek valamivel több mint egyötöde palesztin, és ők egy másik ENSZ-szervezet, az UNRWA mandátuma alá tartoznak. Azoknak a többieknek, akikért az UNHCR a felelős hozzávetőleg a kétharmada mindössze öt országból érkezik: Szíriából, Afganisztánból, Dél-Szudánból, Mianmarból és Szomáliából. Amennyiben ezen országok bármelyikében véget érne a fegyveres konfliktus, az jó eséllyel azonnal számottevő hatással lenne a globális menekültügyi helyzetre.

Két további figyelemre méltó összefüggés a Global Trends jelentésből azt mutatja, hogy egyrészt a menekültek többsége (58 százalék) városokban vagy azok környezetében él, azaz nem táborokban vagy vidéki körzetekben, másrészt a világ menekült népessége kifejezetten fiatal, hiszen 53 százalékuk gyermek, közülük sokan a szüleik és más felnőtt kísérők nélkül vágtak neki az útnak vagy útközben szakadtak el a családjuktól.

Ahogyan a nagyszámú menekültet kibocsátó országok, úgy az őket nagy létszámban befogadók is kevesen vannak. Törökország az abszolút számok tekintetében 2017-ben továbbra is a világ első számú befogadó országa volt 3,5 millió – túlnyomórészt szíriai – menekülttel. Ugyanakkor Libanon az az ország, amely a saját lakosságához képest legtöbb menekültet fogadta be. Összességében az UNHCR mandátuma alá tartozó menekültek 63 százaléka mindössze 10 országban talált menedékre.

A legtöbb menekültnek otthont adó országok globális rangsorában az „éllovas” Törökországot Pakisztán és Uganda követi, és az első tízbe egyetlen európai ország fért be csupán, Németország, mégpedig a 6. helyen – az országban 2017 végén élő 970 400 menekülttel.

Sajnálatos módon mindezekre a problémákra változatlanul igen kevés megoldás kínálkozik, írja az UNHCR. Továbbra is a háborúk és a fegyveres konfliktusok űzik el a legtöbb embert az otthonából, és nem nagyon látni előrelépést a béke irányában. Mintegy ötmillió ember tért vissza 2017-ben az otthonába, túlnyomó többségében saját országukon belüli belső menekültek. Csakhogy ezek között az emberek között szép számmal akadtak olyanok, akik erőszak hatására tértek haza, illetve olyanok, akik igencsak bizonytalan helyzetbe érkeztek meg. Miután a sérülékeny helyzetben lévő menekültek áttelepítésére harmadik országok által felajánlott helyek száma a korábbi évekhez képest visszaesett, tavaly az előző esztendeihez képest több mint 40 százalékkal kevesebb menekültet sikerült csak áttelepíteni, mintegy 100 ezer embert.