A harmadik Fidesz-kétharmad gyors egymásutánban háromszor is utcára vitte az embereket, először egy héttel a választások után, utoljára akkor, amikor esküt tett Orbán. De azóta nem hallani arról, hogyan tovább. A kormányfő eddig nem segített azzal, hogy kiprovokálta volna az ellene irányuló tüntetést. Talán majd a Stop Sorossal. Ez a hvg.hu heti politikai elemzése.
Alig egy héttel a választások után az egyik legnagyobb tüntetést szervezték az Orbán-rendszerrel szembenállók. Soha nem érdeklődtek még annyian ellenzéki tüntetés iránt, mint április 14-én, százezren lehetek az utcán. Akkor még elsősorban a csalódottság vezette a tömeget, a demonstrálók a szavazatok újraszámolását, új választás kiírását követelték. A tüntetés legnagyobb újdonsága az volt, hogy együtt vonult és követelt változást jobbikos, szocialista, DK-s, idős, fiatal, Kárpátia pólós és szivárványos kitűzős, városi és vidéki. Ez a heterogén tömeg azóta többször is együtt tüntetett, mindenféle probléma nélkül. Bebizonyosodott, a választók az összefogásban előrébb tartanak, mint a pártok.
Egy hétre rá újra az utcán volt több tízezer ember, ekkor már ellenzékváltó volt a hangulat, a vereséget szenvedő pártok között akartak együttműködést kicsikarni a demonstrálók és a felszólalók, elsősorban Márki-Zay Péter. „Arra kell rávennünk a pártokat, hogy egységesen lépjenek fel a fideszes kétharmad ellen” – szólt az egyik követelés. De a tömegben állva azt lehetett érezni, hogy végtelenül magányos emberek a demonstrálók, nincs vezér, nincs már nagyon kitűzött cél sem, Orbán az, aki miatt utcán ennyi ember. Valaki ellen, nem valaki mellett.
Amikor Orbán Viktor letette esküjét és negyedjére – sorozatban harmadjára kétharmaddal – miniszterelnök lett, szintén a Kossuth téren volt több tízezer ember. Az időpont magától értetődő volt, de ügy nemigen akadt.
„Nem hagyhatjuk, hogy Orbán korrupt rendszere miatt elveszítsük a szabadságunkat, az EU-s támogatásokat vagy hazánk helyét Európában. Hozzák nyilvánosságra a miniszterelnök vejének cégéről szóló OLAF-jelentést, és csatlakozzunk a felálló Európai Ügyészséghez. A hatalmat ellenőrző sajtó legyen szabad. A közmédia ne a kormánypropagandát szolgálja. Megvédjük a civileket, az önkormányzatokat és a bíróságokat! Az ellenzék tegye a dolgát. Belharcok helyett közös erővel lépjen fel a hatalom önkényével szemben. Felelősek vagyunk a hazánkért, tegyünk érte! Legyünk aktív, cselekvő polgárok a tüntetéseken kívül is! Legyünk szolidárisak azokkal, akiket a hatalom magára hagy: a kilakoltatás előtt állókkal, a szegényekkel, és mindenkivel, akinek a hatalom elveszi a jövőjét.”
A tüntetés Facebook-oldala szerint ez volt a május 8-i demonstráció célja. Vegyes felvágott. A délutáni tüntetést elverte az eső, de nem csak ezért érezhette úgy a tömeg, hogy ennek úgy lett vége, ahogy arra eddig nem volt példa. Nem lett úgy tüntetés meghirdetve, nem lett újabb mérföldkő, nem voltak újabb követelések. Május 18-án Orbán negyedik kormánya egyetlen ellenzéki fütty nélkül alakult meg.
A tüntetéssorozat másik sajátossága az volt (a sokszínű összetétel mellett), hogy a Fidesz nem hátrált meg, az újabb kétharmaddal a háta mögött nagyjából észre sem vette a demonstráló tízezreket, az egyértelmű cél a kifárasztás volt. Nagyjából úgy, mint ahogy egy doppingoló biciklis csinálja ellenfeleivel hegymenetben – tudja, hogy vetélytársa egy idő után elfárad és lemarad.
Ráadásul ahhoz, hogy tüntetni lehessen, nem árt, sőt, egyenesen használ, ha van egy ügy is. Mikecz Dániel, a Republikon Intézet mozgalomkutatója erre azt mondta, amíg a netadós tüntetéseknél volt egy meghatározott szakpolitikai követelése a tömegnek, most ez hiányzott, csak a választási csalódottság volt. Szerinte törvényszerű volt, hogy előbb vagy utóbb kifulladnak a tüntetések, ahhoz pedig, hogy újra tízezrek menjenek utcára, kellene egy ügy. „Új sérelemre van ehhez szükség, a belebegtetett Alaptörvény-módosítás ilyen lehet” – mondta. Úgy látja, az oktatás is lehet tüntetést kiváltó ügy, ha Kásler Miklós minisztersége alatt megindul a kereszténydemokrata nevelés.
Arra a kérdésre nehéz válaszolni, hogy elértek-e sikert a tüntetők. Mikecz szerint ezeknél a megmozdulásoknál érdemesebb inkább eredményről, mint sikerről beszélni. „Már az eredmény, ha megerősödik a civil öntudat és csökken a szembenállás a Parlamenten belüli és kívüli ellenzék szembenállása, idegenkedése egymás iránt” – tette hozzá.
Gulyás Balázs, a tüntetéssorozatok egyik szervezője május 9-én azt nyilatkozta, hogy most a „pártokon a sor, megmutathatják, hogy nem akarják folytatni azt a politizálást, amely a fejünkre hozta a harmadik fideszes kétharmadot. Ennek igazolására jó alkalomnak kínálkoznak az időközi választások.” Ennek fényében eredményéként könyvelhető el az, hogy a józsefvárosi időközi választáson a baloldali pártok beálltak egy civil, Győri Péter mögé, a Jobbik pedig nem indít saját jelöltet, így van esély elhódítani a polgármesteri széket a Fidesztől.
Gulyás arról is beszélt a harmadik tüntetés másnapján, hogy a Mi vagyunk a többség egyelőre nem szervez újabb demonstrációt, bíznak abban, hogy az ellenzéki pártok önmaguk is boldogulnak. „Ha mégsem így lesz, akkor segítünk” – tette hozzá. Ez az álláspont a szervezők között azóta annyit puhult, hogy információnk szerint folyamatosak az egyeztetések a hogyan továbbról, van, aki folytatná az utcai akciókat, más inkább másra helyezné az erőforrásokat.
„Hogy kifulladtunk vagy elértük a célunkat, ez nem egyértelmű. De itt vannak az időközi választások, ha a sok tízezer tüntetőből csak ötszáz megjelenne aktivistaként és kampányolna, már nyert ügyünk lenne”
– mondta az egyik szervező.
