Miért bíznak a magyar választók egy olyan választási rendszerben, amelynek elemeiről elismerik, hogy egy pártnak hoznak hasznot? Miért nem készül fel az ellenzék az egyetlen lehetséges taktikai eszközre a választáson idejében, hanem csak két héttel a választások előtt próbál lépni? Miért a versengés van előtérben a baloldalon, amikor az összefogás lenne az egyetlen járható út, ha belátható ideig nem alakul ki egy jelentős, legalább 35 százalékos népszerűségű párt? Mire számíthatunk 2018 és 22 között? "Orbán Viktor mindig megmondja, mit akar, nyolc év tapasztalatunk van róla", így Lakner Zoltán politológus, a 168 Óra főszerkesztő-helyettese.

Kiábrándult, sokszor keserű konferenciát tartott a Political Capital és a Friedrich Ebert Alapítvány Magyarország 2018-22 címmel, ahol természetesen a választás és az azóta kialakult kérdések és problémák kaptak főszerepet.

Egy torz rendszerhez akarunk alkalmazkodni

A konferencia legelején László Róbert a Political Capital részéről ismertetett egy kutatást, amely március közepi adatfelvétellel dolgozott, de a publikálást mindenképp a választások utánra akarták időzíteni. Azt mérték fel, mennyire ismerik a magyarok a választási rendszert. Eléggé tisztában vannak-e azzal, hogy a legnagyobb pártnak kedvez, ugyanakkor olyat szeretne a többség, amely arányos és nem egyetlen pártnak kedvez. Széles körben ismert, hogy a külhoniak és a külképviseleteken szavazók választási lehetőségei nem ugyanazok, és ez nem helyes, valamennyire ismert az is, hogy a választókerületek átrajzolása a Fidesznek kedvez, és a jelölési ívekkel való visszaélésekről is tud a közvélemény. Mégis alapvetően elfogadjuk ezt a rendszert, és megpróbálunk hozzá akklimatizálódni, ezt már Závecz Tibor mondja, a Závecz Research közvélemény-kutató cég vezetője. A kampányokban egyre kevésbé fontosak a politikai üzenetek, és egyre több a technikai kérdés: taktikai szavazás, visszalépések.

A kamupártokat segítő finanszírozási rendszer szintén a Fidesz érdekeit szolgálja: ha nem elő-, hanem utófinanszírozásban kapnák a pártok a kampánypénzeket, össze kellene fogniuk akár egységesülniük a pártoknak, most viszont nem érdekük megegyezni, ezt láttuk is az LMP-s visszalépések elmaradásánál, milyen fontos tényezővé vált a kampánypénz és attól való elesés. 14 kamupárt kapott összesen 1 százalékot, és ez 3 milliárd forintjába került az országnak.

„Biztos, hogy nem demokrácia”

Lakner Zoltán arról beszélt, a politikai pártok is jól tudják régóta, hogy egységesülve lehet csak megnyerni egy választást, ennek ellenére folyamatosan osztódtak, szétváltak. Az a cél is paradoxonnak tűnik, hogy megnyerni egy unfair választást, majd kiírni egy fairt. A Fidesz pártállami rendszert épít, rengeteg állami intézményben az NVI-től az ÁSZ-ig, médiabirodalma van, a kormánytájékoztatás álarcában kampányol, ebben kéne boldogulnia az ellenzéknek, ebben a hibrid rendszerben, aminek megnevezésével még küzd a politikatudomány, de "biztos, hogy nem demokrácia". Unger Anna politikatudós is úgy látja, a nyilvánosság megléte és a szavazás ténye még nem eredményez demokráciát, ezt az EBESZ előzetes jelentése is leszögezi.

Fülöp Máté

Az ellenzék sokáig úgy számolt, nem lehet megnyerni a választást, a szövetségkötési döntések nem voltak vonzóak (MSZP-P, LMP-Új Kezdet), majd jött Hódmezővásárhely, és minden megváltozott. De a baloldal rossz taktikát követ, beleszeret emberekbe, majd kiszeret belőlük, ez nem működik, mondja Lakner.

Az ellenzéki oldalon belüli versengés került előtérbe a pártok között, mondta Závecz Tibor, ez rövidlátó taktikának bizonyult. Végeredményben a baloldal ugyanazt az 1,6 millió embert osztotta újra, aki megvolt 2014-ben is. Holott, ahogy Lakner elmondta, a Jobbikhoz csapódó baloldali szavazókat kellene visszacsábítani.

Unger Anna politikatudós, az ELTE oktatója az NVI felelősségét boncolgatta a választás napján történt furcsaságok kapcsán, szerinte az NVI megbukott, nem látni, mi történt, a csalásgyanúkat sem siet tisztázni az iroda, és nem lehet tisztán látni, ami egyáltalán nem segít a választás legitimitásának – jóllehet az összes résztvevő egyetértett abban, hogy a szabálytalanságok nem olyan mértékűek, hogy a Fidesz győzelmét veszélyeztetnék. Unger szerint az is furcsa, hogy nem magyarázzák meg, miért zárták be a választókerületben a szavazóbiztosokra a szavazóhelyiséget, miért szóltak nekik, hogy ne vigyék a jegyzőkönyvet, amikor a törvényben lefektetett dolguk épp ez lett volna. Lakner szerint a pártok az újraszámlálási hevület szításával a felelősséget próbálják magukról levenni, például a DK, amely 5-600 ezer szavazóra számított, lett belőle 291 ezer. Unger úgy foglalja össze: "nem azt mondom, hogy csalás történt, hanem nem tudom, hogy mi történt".

Mi lehet a kiút? Unger szerint kis közösségeket kell építeni, kvázi polgári köröket, mert a demokrácia helyben épül. Závecz szerint tartalmatlan közbeszéd lesz, rosszkedvű, békétlen országra lehet számítani. Unger szerint pedig bármi jöhet: sajtókamara, ne legyen állami pártfinanszírozás, meg lehet regulázni a bíróságokat stb.

Gulyásból nem lesz miniszter

Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezető viszont azt mondta, a családok és a demográfia felé fordul a kormány, ahogy Orbán Viktor be is jelentette. Ez már a délutáni panelen hangzott el, ahol a volt MSZP-elnök Molnár Gyulával vitatkozott. (Szél Bernadett lemondta a részvételt az utolsó pillanatban.) De nem lesznek szankcionáló ösztönzők (aki nem szül eleget, elesik valamilyen juttatástól). Molnár leginkább az első panelben leírt ellenzéki párti bűnbakkereséssel volt elfoglalva: hibázott a Közös Ország Mozgalom, az értelmiségiek, más ellenzéki pártok.

Gulyás elismert pár dolgot: a kampány leegyszerűsítő, durva volt, de voltak ilyen jegyek ellenzéki oldalon is. És az is hiba volt a részéről, hogy annak idején úgy gondolta, ha egy párt vezetője vagyonával felel a kampánypénzekért, akkor az elég visszatartó erő lesz a bizniszpártok elburjánzása ellen. Nem így lett. Viszont a Fidesz szerette volna, hogy a kormány semennyit se kampányolhasson, igaz, ezt összekötötték volna azzal, hogy kampányidőszakon kívül ne lehessen politikai plakátokat kihelyezni – ez volt a plakáttörvény, ami mögé eleinte beállt az MSZP is, majd Botka László kiparancsolta őket onnan. Így aztán nem mehetett át a kétharmados törvény.

Gulyás szerint az önkormányzati választások szabályaihoz a kormány nem akar hozzányúlni, és miniszter sem lesz belőle – Trócsányi László szerinte kiváló erre a posztra.