Érdekes fejlesztést végzett a K-Monitor, a nehézkesen elérhető parlamenti adatok közül a parlamenti felszólalásokat igyekeznek könnyen kereshető rendszerbe foglalni. Ennek a folyamatnak a része az, hogy elemzést végeztek a felszólasok körében 1990-től a szavak ismétlődésére vonatkozóan. Azaz mennyire térnek vissza ugyanazok a kifejezések – ezt a lexikai diverzitással mérik, ez minél nagyobb, annál több szóisméltés van.

A projekt kivette a felszólalásokból a legtöbb formális elemet, kötőszavakat, és arra jutott, hogy az első parlamenti ciklusban még leginkább szerkesztett, felolvasott szövegek domináltak, később a képviselők elkezdtek a nyilvánosság fejével gondolkodni, idézhetőbb szövegeket mondani több ismétléssel. Ezek után a lexikai diverzitás beállt egy állandó értékre, egészen 2014-ig, amikor is radikálisan megnőtt. A K-Monitor szerint ennek az az oka, hogy 2015 nyarán és a kvótanépszavazás után, 2016 nyarán-őszén sokat ülésezett a parlament, sok volt a felszólalás, ezért ugrott ki az érték. "Hogy ez összefüggésben lehet-e a migrációs válsággal, mint domináns témával, ahhoz sokkal célzottabban át kéne bújni az Országgyűlési Naplókat." Az ismétlések magas száma nem jelenti azt, hogy lezüllött a parlament nyelve, nyomatékosítja a K-Monitor, a kérdés további vizsgálatot igényel. Az látványos, hogy a KDNP 2016 júniusában 5-ös értéket produkált, a teljesen spontán beszéd lexikai diverzitása 10 körül van.

A projekt azt is vizsgálta, milyen témák mennyire voltak frekventáltak. Az államháztartás kérdései 1990-2003 között voltak inkább előtérben, az adóügyek, nyugdíj 2010 és 2014-ben kiugró volt, az energia és sport témája 2009 után az utóbbi három évben (nyilván Paks miatt). A környezetvédelem 2010 után alig jött szóba a Tisztelt Házban, az oktatás 2017-ben volt leginkább téma, az egészségügy pedig 2008-ban és 2010-ben volt leginkább téma.