Két évig ingyen kaszált Garancsi István reklámérdekeltsége a fővárosi villanyoszlopokon. Mindez mellékesen derült ki egy szerdán közgyűlés elé kerülő javaslatból, amely most legálisan pályáztatná meg az öt éve még veszélyesnek kikiáltott elefántfül-hirdetéseket. A történet megértésében sokat segít, ha visszaidézzük, hogy öt éve még sértették a Fidesz (konkrétan a még házon belüli Simicska Lajos) érdekeit az ESMA oszlopreklámjai, a 2015-ös G-nap után viszont az Orbán Viktorral baráti viszonyt ápoló Garancsi István érdekeltségébe került a cég.
Két éve tartó jogsértést, illetve kivételezést akar utólag legalizálni a főváros egy szerdán napirendre kerülő előterjesztéssel. A Bagdy Gábor és Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettesek által jegyzett javaslat alapvetően a főváros tulajdonában lévő, Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. (BDK) által üzemeltetett villanyoszlopok reklámcélú hasznosítását, pontosabban egy erről szóló pályázat kiírását sürgeti. A körülményes indoklás szerint ugyanis ”az utóbbi időben jelentős hirdetői kereslet merült fel a Fővárosi Önkormányzat kezelésébe tartozó közutak mentén lévő közvilágítási oszlopok bérbe vehető felületei iránt reklám célú igénybevételre.”
A javaslat ennek ellenére csak a tájékozódást segítő jelzést megjelenítő reklámcélú eszközök megjelenítését tenné lehetővé az oszlopokon, hagyományos reklámok elhelyezését nem. Hogy mi a különbség? A kacifántos nevű első verziót az a 2015-ös törvénymódosítás hozta létre, amellyel a 2012-ben balesetveszélyre hivatkozással bevezetett – valójában a kormánypártok akkor gazdasági érdekeit szolgáló – közúti reklámtilalmat akarta feloldani, majd tovább puhítani a kormánypárti többség. 2012-ben, a tilalom bevezetésekor ugyanis merőben más szelek fújtak a Fidesz környékén: az Orbán Viktorral és a Fidesszel még nagy barátságban lévő Simicska Lajos MAHIR-ját meglehetősen zavarták az elefántfülnek is nevezett oszlophirdetésekben utazó spanyol–magyar ESMA cég reklámjai, ezért egyik napról a másikra balesetveszélyesnek kiáltották ki és a lex-ESMA-ként elhíresült módosítással betiltották azokat.
Az ESMA ezek után gyakorlatilag csődbe ment, mígnem 2015 áprilisában – alig két hónappal az emlékezetes G-nap után – a miniszterelnökkel közismerten jó viszont ápoló Garancsi István kivásárolta spanyolokat, és megvette az akkor már masszívan veszteséges céget. Nem kellett sokat várni, hogy a Fidesz kezdeményezze a reklámtilalom feloldását, amit Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal magyarázott, hogy mégsem olyan veszélyesek a villanyoszlopos táblák, mint hitték, hiszen a balesetek száma nemhogy nem csökkent, de még nőtt is, amióta betiltották őket. A tilalom 2015 júliusi feloldása után egy decemberi, újabb módosítással bevezették az említett, tájékozódást segítő jelzést megjelenítő reklámcélú eszköz kategóriáját, amely definíciója szerint olyan, szolgáltatás, kulturális vagy idegenforgalmi tevékenység helyét megjelölő jelzés, amely segíti annak megtalálását. Értsd: ugyanolyan reklámtábla, mint a többi, csak egy nyíllal mutatja, hogy merre van a hirdetett bankfiók, bolt, üzlet, szálloda satöbbi. Kihelyezésük viszont egyszerűbb, mint a hagyományos elefántfüleké: az oszloptulajdonos áramszolgáltató engedélye helyett csak a hozzájárulása, közterület-használati eljárás helyett pedig csak egyszerű bejelentés kell, és közterület-használati díj helyett is csak egy fix, oszloponként 100 Ft/tábla/nap + áfa elhelyezési díjat kell fizetni.
A főváros előterjesztése részint ezekkel a könnyebbségekkel, részint azzal a – gyakorlatot ismerve vicces – indoklással érvel, hogy miért csak ez utóbbi hirdetéstípusra írnák ki a pályázatot, hogy a törvény szerint ezek a „közúti közlekedés szervezésének és irányításának céljait szolgáló berendezésnek” minősülnek, és mint ilyenek (az ugyanolyan, csak nyíl nélküli reklámokkal szemben) nem rontják a városképet. A főpolgármester-helyettesek utolsó, megingathatatlan érve a könnyített kategória mellett, hogy „általuk is biztosítható a hirdetők részéről jelentkező piaci igény kielégítése”. Az előterjesztők becslései szerint egyébként nagyjából tízezres nagyságrendű „oszlopvagyonról” van szó, amelynek hasznosítására a BDK Kft. beszerzési szabályzata mellett a nemzeti vagyontörvény miatt is pályázatot kell kiírni.
A lényeg azonban csak ezután jön: a szolidan megbújó, a Közvilágítási oszlopok jelenlegi helyzetének rendezése című fejezetben az előterjesztés hűvös tárgyilagossággal ugyanis arról ír, hogy az oszlopreklám-tilalom említett, 2015 nyári feloldása után az – immár Garancsi-résztulajdonú – ESMA előbb „hagyományos” reklámcélú eszközöket, majd a decemberi újabb törvénymódosítás után a tájékozódást segítő jelzést megjelenítő reklámcélú eszközöket helyezett ki a BDK üzemeltetésében lévő villanyoszlopokra anélkül, hogy ehhez akár a cég, akár a közterület tulajdonos Fővárosi Önkormányzat engedélyét vagy hozzájárulását kérte volna, és nem mellesleg közterület-használati vagy oszlophasználati díjat fizetett volna utánuk.
Vagyis: a cég lassan két éve jogosulatlanul és ingyen használja városszerte ezeket a felületeket. Hogy ezt hogy teheti meg, amikor az immár kegyvesztett Simicska Lajos cége, a MAHIR hirdetőoszlopait 2016 elején gyakorlatilag tövestül fordították ki a földből a létezésüket tiltó rendelet hatályba lépésnek másnapján? A karácsony előtt, rendkívüli ülésen elfogadott határozat ráadásul álszent városképvédelmi okok mellett azzal is indokolta az oszlopok eltávolítását, hogy azok bevételkiesést és vagyoni hátrányt okoznak a fővárosnak – miközben három hónappal korábban az önkormányzat maga mondta fel egyoldalúan az céggel kötött szerződését.
Az ESMA jogszerűtlenül kint lévő tábláiról az augusztus 21-i keltezésű javaslat ehhez képest csak annyit ír, hogy a pályázat kiírásáig elszámolási megállapodást kellene kötni a vállalkozással, amely a leírás szerint állítólag nem is vitatja a főváros díjigényét.
A cég kiváltságos helyzetéről kedden hiába kérdeztük a fővárosi önkormányzatot, ahogy arra sem válaszolt, hogyan fordulhatott elő, hogy az ESMA engedély, majd bármiféle következmény nélkül csak úgy kihelyezte a tábláit, és nemhogy az eredetileg fizetendő díjat nem rendezte, de bírság- vagy kötbérfizetési kötelezettsége sem keletkezett. Szerettük volna azt is megtudni, hogy pontosan milyen összeggel tartozik az ESMA a BDK-nak, illetve hogy két év alatt miért nem törekedtek az exlex helyzet rendezésére, a kérdéseket válasz helyett azonban csak a szerdai közgyűlésre szóló szívélyes invitálással ütötte el a főváros sajtóosztálya, mondván, a javaslat vitájában a felvetések várhatóan úgyis előkerülnek.
Kerestük kérdéseinkkel természetesen a Garancsi István érdekeltségébe tartozó hirdetőcéget is, de az ügyvezető Gátai Péter szabadsága miatt válaszadásra kijelölt gazdasági igazgató, Németh Péter nem reagált megkeresésünkre.
A Magyar Nemzet májusi összeállítása szerint egyébként meglehetősen jól hoztak a villanyoszlopok az ESMA-nak: a társaság 2016-ban több mint háromszorosára, 1,7 milliárd forint fölé növelte árbevételét, amelyből 117 millió forintnyi adózott profit is megmaradt. Azt nem tudni, hogy ez utóbbit mennyiben rontotta volna, ha a cég az elefántfülek kihelyezése utáni díjakat is megfizeti a fővárosnak.
Az 5 évre szóló, hamarosan kiírandó pályázat feltételeire és későbbi eredményeire mindenesetre érdemes lesz figyelni: a szerdán tárgyalandó előterjesztés szerint „az ajánlattétel műszaki és technikai feltételeinek megfelelő pályázók közül a legjobb (legmagasabb) pénzügyi ajánlatot tevő pályázó lesz a pályázat nyertese”. A hangsúly piaci források szerint ebben nem is az áron, hanem a műszaki és technikai feltételeinek megfelelő pályázókon van, ebben a szegmensben ugyanis gyakorlatilag egyeduralkodó a Garancsi-érdekeltség.
