Ha elveszítjük a kvótapert, akkor valószínűleg a kötelezettségszegési eljárást is bukjuk, annak pedig akár pénzbüntetés is lehet a vége. Bár a kormány nagyon beállítaná Soros mögé a kvótaperben Magyarországnak hátrányos szakvéleményt kiadó Yves Bot tanácsnokot, ő az egyik leginkább tiszteletben álló, nagy tekintélyű tanácsnok. Úgy tűnik, a kormány maga sem érti pontosan a kvótahatározatot.
Magyarországra (és Szlovákiára) kedvezőtlen ítéletet vetít elő az EU luxembourgi Bíróságának főtanácsnokának, Yves Bot-nak a véleménye. (Bot volt az, akinek a véleménye alapján az Európai Unió Bírósága 2012-ben nem ítélte el Szlovákiát, amikor nem engedte az országba belépni Párkánynál Sólyom László akkori magyar államfőt.) A szakvéleményre a magyar kormány úgy reagált, politikai vélemény született, a Soros-terv részeként is elmehetne. És igazából mindegy, mert miután megszületik a bíróság ítélete, szeptember 26-án lejár a kötelező kvótás EU-s határozat hatálya, azaz azután már senkire nem lesz érvényes kötelező jelleggel. Azaz kvázi kibekkeltük az eljárást a pereskedéssel - így foglalható össze a kormány álláspontja, amit Völner Pál IM-államtitkár osztott meg sajtótájékoztatóján a világgal.
Árnyaltabban vélekednek a hvg.hu által megkérdezett nemzetközi jogászok, de mielőtt rátérnénk, hagy, tegyünk tisztába pár fogalmat.
Az EU luxembourgi bíróságán 2015-től 11 tanácsnok, köztük egy ún. első főtanácsnok segíti az egyes ügyeket független, szakmai jogi véleménnyel, mondja Tóth Norbert, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Karának egyetemi docense. Az ügyet az előadó bíró is előkészíti/feldolgozza, majd a bíróság nagytanácsa elé terjeszti, amely dönt az ügyben. A tanácsnoki szakvéleményeknek olykor az egészét, olykor pedig egy-egy elemét veszi csak át az azzal egyetértő ítélet, és van, amikor azzal szembemegy. Az esetek kétharmadában egyébként a szakvélemény és az ítélet összecseng. De ez függ a tanácsnok személyétől is - és e téren nincs jó hírünk a magyar kormánynak, ugyanis a tapasztalt, veterán Yves Bot szakvéleményeit a kétharmadosnál nagyobb arányban fogadja el a bíróság nagytanácsa. Tóth mellett Lattmann Tamás nemzetközi jogász is úgy látja, kis esélyünk van győztesként távozni a szeptemberi ítélethirdetés után.
A szakvélemény elvileg szigorúan jogi, szakmai természetű, a kormány viszont politikainak látja, és sorosozik. Tóth szerint itt nehéz igazságot tenni, a hátrányosan érintett fél mindig a maga szája íze szerint értékeli, miért nem neki ad valaki igazat.
De mi van azzal, hogy lejár a határidő, nem kell senkinek befogadni menekülteket? Tóth szerint két különböző kérdés a kvótaper, amelynek azt kell kimondania, hogy a határozat érvényes-e vagy sem, illetve a kötelezettségszegési eljárás, amely arról kell döntsön, hogy betartottuk-e, vagy sem a vállalt kötelességünket. A szeptember 26-i határidő is érdekes: Tóth úgy látja, a kvótahatározatban az szerepel, hogy azokat a menekülteket osztja szét az EU a tagállamok között, akik szeptember 26-ig beadják a menedékkérelmüket Olaszországban vagy Görögországban. Előzőleg 66 ezer, már itt lévő menedékkérőt - aki nagy valószínűséggel védelmet kapnak - elosztottak a tagállamok között, ekkor jött ki a sokak által ismert 1294-es szám Magyarországnak, a fennmaradó, az idén szeptember 26-ig érkezőket pedig egy képlet alapján számítják ki - így juthatna nekünk 2100-2200 menekült.
Ha a bíróságon elbukjuk a kvótapert, akkor nagy valószínűséggel elbukjuk a kötelezettségszegési eljárást is, hiszen ugyanaz a bíróság, amely kimondja, hogy a kvótahatározat érvényes, azt is kimondja, hogy ennek nem teljesítése kötelezettségszegés. (Ha viszont nekünk ad igazat a bíróság a kvótaperben, akkor a kötelezettségszegési eljárás is megszűnik, mondja Lattmann.) Más kérdés, hogy a többi tagállam is igen mérsékelten tesz eleget a kötelezettségének - Lattmann szerint várható, hogy ellenük is megindul az eljárás. De ez nem befolyásolja a mi kötelezettségszegési eljárásunk kimenetelét. Az unióban politikailag tehát egyértelműen kudarc az áttelepítés, de jogilag ettől függetlenül szankciók járnak a határozat be nem tartásáért. Hogy ez mi lehet, nehéz megmondani, az Európai Bizottság tesz erre javaslatot, majd az EU Bírósága dönt arról, van-e alapja, majd megindul a tagállammal az alkudozás. Ha a tagállam együttműködik, elkerülhető a pénzbeli szankció, ha nem, amire kevés példa van, vagy egyösszegű befizetés, vagy akár forrásvisszatartás lehet a vége, de kötbér-jellegű fizetési kötelezettség is elképzelhető.
Lattmann szerint érthető volt a kormány részéről a bírósághoz fordulni, hiszen vitatták a jogszabály érvényességét, de nagy volt a kockázata, hiszen kudarc esetén borítékolhatóvá válik a vereség a kötelezettségszegési eljárásban is.
Tóth szerint a kötelezettségszegési eljárásban az Orbán Viktor és Trócsányi László által bedobott, az uniós esetjogban amúgy még elég kiforratlan alkotmányos identitás jogi kategóriájára fűzhető fel a magyar állam védekezése. Itt lehet keresnivalója az államnak: a menekülteknek ugyanis minden befogadó államnak meg kell könnyíteni az állampolgárság megadását, Magyarországon 3 év után ez lehetővé válik számukra. Magyarországot most az EU kényszerítené, hogy befogadjon menekülteket, majd megkönnyítve állampolgárságot kínáljon nekik, ez pedig megváltoztatná az ország lakosságának összetételét - ez lehetne a jogi érvelés.
