Hétfőn írtuk meg, hogy egyik munkatársunk rokona vasárnap késő délután Áder Jánosba futott bele a Déli pályaudvaron. Az államfő az egyik Balatonra induló vonat utasaival is szóba elegyedett – igaz, nem sok sikerrel, mert forrásunk beszámolója szerint anyázták és kifütyülték a nyaralók.
Áder hivatala cikkünk megjelenése után reagált; mint írták, az államfő valóban a pályaudvaron járt, ahol a cserkésztáborból hazaérkező leányát várta és eközben beszélgetett a szintén gyermekeikre várakozó szülőkkel.
A történetnek azonban itt még nincs vége; Áder ugyanis kedden "Derűs történet" címmel elnöki nyilatkozatot adott ki az esetről.
Mivel a közlemény egész frappáns (illetve a Köztársasági Elnöki Hivatalnak is ez volt a kérése), ezért változtatás nélkül közöljük az írást, íme:
A valóság:
A vonat nem indult, hanem érkezett.
Nem sétáltam végig a vonat mellett, hanem a peron végén vártam.
Nem beszéltem egyetlen utassal sem, csak néhány – szintén a gyermekére váró – szülővel.
Füttyszó – még a kalauzé sem – nem hallatszott.
Az édesanyák emlegetésének sem szem, sem fültanúja, sem érintettje nem voltam.
A történet minden további elemében igaz.
Nemcsak manapság fordulnak elő ilyen furcsaságok, arra jó példa Deák Ferenc esete. Egy pesti újság 1870-ben a következő tréfás történetkét közölte.
„Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a városligetnek. Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medve-ketrecet: esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyujtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ez úttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szakgatá. Az „öreg úr” jóízűt nevetve mondá:
– Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott.”
Eddig a történet. Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá:
“ – A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt nem hallottam… Egyéb részleteiben az egész történet való… – végezte alig észrevehető mosolygással.”
Áder János
