Azt tudták, hogy egy hatfős településen 4D-s mozi is működik? Nagygécen jártunk, a faluban, amelyet még az 1970-es árvíz elmosott, és amelynek egyik ottmaradt lakóját kereste fel a minap Orbán Viktor.
Bő 300 kilométert kell autózni a fővárosból ahhoz, hogy az ember találkozhasson özvegy Csúcs Imrénével, vagy ahogy a környéken hívják, Bözsi nénivel. A csaknem 80 éves asszonyt, Nagygéc egyik utolsó lakóját, meg a malacait csütörtökön személyesen a miniszterelnök látogatta meg a szomszédos csengeri tanuszoda átadását követően.
“Gondolom, mondták neki, hogy van itt egy falu, a megmaradás temploma, meg egy néni, aki egyedül van a faluban. De ez sem így van, van itt még egy idős asszony, meg Romániából érkezett egy család, csak senkiről nem szól a krónika, csak rólam, mert én vagyok a központban” – magyarázza el Bözsi néni, hogy hogyan eshetett rá Orbán Viktor választása. A falut az 1970-es nagy árvíz mosta el, a Szamos Románia felől támadt egy májusi éjjel. A víz messze a folyómedertől is egy méter magasan állt. A régi lakosok közül ketten maradtak, Bözsi néni a fiatalabb. Ő egy korábbi interjú szerint csak kis időre hagyta el a falut, és volt, hogy egyedüli lakosként élt benne.
Orbán egyik embere a csengeri uszoda átadója előtti nap kereste fel, hogy másnap meglátogatná a miniszterelnök.
“Mondtam, ha meglátogat, szívesen veszem, jöjjön, ha kedve van.”
A kormányfő egy órát maradt, a csengeri ünnepség után már nem kért a neki kínált süteményből és üdítőből. “Nagyon közvetlen volt, nem kényes. Ezt abból állapítottam meg, hogy mikor mondtam, leült a konyhában és a szobában is, megnézett mindent.” Orbán még a malacoknak is odaköszönt: “á, helló röfik” – mondta. Az állatok nem csak köszönés szintjén kerültek szóba: Bözsi néni elmondása szerint egy régi újságcikk kapcsán arról is beszélt neki Orbán Viktor, hogy ő hogyan segített apósának a birkáknál abrakolni meg etetni, sőt, még egy tanácsot is adott, hogyan kell a vályogházat megvédeni az egerektől, vakondoktól. “Le kell rácsolni az alapokat” – mondta Orbán, akinek elmondása szerint szintén van vályogháza.
A miniszterelnök Facebook-oldalára feltöltött videóból ilyen apró részletek nem derülnek ki, az viszont igen, hogy hosszan beszélgettek a nyugdíjról is. Ez volt az egyetlen rész, ahol politizáltak.
Ki vette el a nyugdíját?
Az 1,6 százalékos nyugdíjemelés és a 10 ezer forintos Erzsébet-utalvány felemlegetése után Orbán Viktor az ajtókeretnek támaszkodva bejelentést is tett a további nyugdíjemelésre, méghozzá így:
“majd az év végén, ha úgy vannak a számok, akkor emelek megint”.
Olyannyira bejelentés volt ez, hogy még az MTI is lehozta. Bözsi néni azért megjegyezte, hogy a Gyurcsány elvette a 13. havi nyugdíjat, amiből a politikai szereplők részéről újabb körös egymásra mutogatás kezdődött, de erről az idős asszony már csak ismerőseitől értesült:
“nem néztem később a tévét, de mondták az asszonyok, hogy már visszareagált rá a Gyurcsány, hogy a Bözsi néni nem jól tudja, nem ő vette el a 13. havi nyugdíjat, és a miniszterelnöknek fel kellett volna világosítani”.
A részletekre már nem nagyon emlékszik senki, Bajnai Gordon neve valószínűleg már a feledés homályába merült.
”Mindegy, elvették, ez igaz”
– zárta rövidre a polémiát Bözsi néni, akinek a nyugdíja jócskán alatta marad a 120 ezer forintos átlagnak.
Az Origo vasárnap egyébként cikkben igyekezett Gyurcsányt cáfolni, egy korábbi Népszava-cikk pedig tovább árnyalja a helyzetet, eszerint a 13. havi nyugdíj megnyirbálásáról még Gyurcsány miniszterelnöksége utolsó napjaiban nyújtottak be törvényjavaslatot, majd a teljes elvételről már Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt és javaslatára döntött az Országgyűlés. Vagyis a lényeg tényleg annyi, elvették.
Arra a kérdésre, mit szól hozzá, hogy róla szólnak a hírek, annyit mondott: “hát most mit szóljak? Jönnek ide naponta újságírók, de az a baj, hogy egyszer már megjártam, mert megvertek.” Kiderült, 12 éve lett egy rablás áldozata, ahol támadói megkötözték és megverték, majd elvitték az összes pénzét – mind a 27 ezer forintot – és a frissen fagyasztott disznóhúst. Azóta fél és nem szívesen nyilatkozik, bár szívesen beszélget. Ránk nem volt sok ideje, épp az uborkapalántákat öntözte, a földön többen dolgoztak, a munkával pedig a hatalmas a vihar előtt végezni akartak, így nagyjából negyedórán belül véget ért a beszélgetés.
Irénke sem akart elmenni
Felkerestük a falu másik őslakosát, Irénke nénit is, aki egészségi állapota miatt nem bánta, hogy nem hozzá kopogatott be a miniszterelnök:
“Jól tette, ő fiatalabb, jól bírja magát”.
Az ő házukat is lerombolta az ár. Hiába kínáltak annak idején kárpótlást, férje nem akart másik településre menni, az építési tilalom ellenére újraépítette a házukat. Bár többször figyelmeztette a hivatal, hogy megbüntetik, ebből végül nem lett semmi.
Kérdésünkre, hogy a faluban tetemes összegből, 500 millió forintból felépített emlékhely helyett nem örültek volna jobban mondjuk a csatornázásnak – vezetékes víz sincs, a fúrt kút vize nem mindenkinek elég jó –, Irénke néni annyit mondott: a faluból “elment a nép, vissza nem jönnek”.
Az egykori falu helyét egy kopjafa őrzi a bekötőút elején, most egyébként közigazgatásilag Csengersimához tartoznak. A házak már inkább csak a földek, gyümölcsösök mellé vannak felhúzva, amelyben csak a mezőgazdasági munka idejére laknak. Bolt, posta, busz nincs. Kicsit olyan, mint a tanyavilág, csak nem annyira szétszórva élnek az emberek. Többen Romániából, a határral szomszédos Szatmár megyéből járnak át a földjüket művelni, van, aki át is költözött Csengersimára. A szigorított határellenőrzés viszont betett nekik: van, hogy napi 1,5-2 órát kell várakozni – mesélte egy szatmári család, akiknek az egykori Nagygécen van gyümölcsösük. Azt mondják, a környék azért népszerű a romániaiak körében, mert egy panel árából ideát jócskán tudnak kertes házat venni az emberek, és korábban zökkenőmentesen jártak át minden nap dolgozni.
Mint a búcsúban
A család két kisfia árulja el a nagy titkot: van ám itt egy 4D-s mozi is, méghozzá az Emlékezés temploma mellett. Egész estés filmek helyett pár perces animációs rajzfilmeket vetítenek a 9 férőhelyes moziban, három embernek már bekapcsolják a vetítést.
A helyet nem könnyű megtalálni, tábla csak elvétve jelzi az utat, ráadásul egy olyan minőségű út vezet odáig, hogy az ember azt hiszi, eltévedt. Mi elsőre visszafordultunk. Még a pár száz méterre kirakott második táblánál sem bukkan elő a felújított templom tornya, vagy legalább a milliókból felhúzott kilátó csúcsa. “Ezen javítani kéne” – ismerte el az emlékhely munkatársa. Vasárnap az egész környék kongott az ürességtől – a két lelkes, dinós filmet néző kisfiún kívül senki nem volt ott –, ám állítólag ez nincs mindig így: iskolások és idősek is rendszeresen jönnek buszokkal. A mozit is azért húzták fel, hogy még vonzóbb legyen az egész a gyerekeknek.
A semmi közepére maga Bayer Zsolt álmodott emlékhelyet: mint a helyszínen kiderült, nem az árvíz miatt elpusztult falu, hanem inkább a rengeteg viszontagságot túlélt Árpád-kori templom ihlette a helyválasztást. A templom kicsit megsínylette a jégverést, még nem sikerült újból helyrehozni. A Makovecz Imre által megálmodott kilátótoronyról lehet megtekinteni az elcsatolt nemzetrészeket – vagy legalábbis a fákat, amikre odafentről rálátni –, olykor derengenek a távoli hegyek is. Ha szerencséjük van, ezt már nem mossa el az árvíz.
