Kemény fába vágja a fejszéjét az ember ma Magyarországon, ha szeretné megtudni, hányan haltak meg a télen kihűlés miatt. A kihívás nehézségeit már az MSZP-s Korózs Lajos év eleji írásbeli kérdésére adott kormányzati reakció is előrevetítette. A képviselő Balog Zoltán miniszterhez címzett, viszonylag egyszerű, „Eddig mennyien haltak meg kihűlés miatt a télen?” című kérdésre két héttel később terjengős, ám épp a lényeget elhallgató választ kapott a tárca parlamenti államtitkárától.

Rétvári Bence három hosszú oldalon sorolta benne a hajléktalanellátásra kiírt pályázatok, a hajléktalanszállás-férőhelyek, az utcán élőknek szóló lakhatási program és a szociálisan rászorulók tüzelőtámogatásának számait, csak épp a kihűlés miatt meghalt emberek számáról nem ejtett egy szót sem. Így arról sem, amire a képviselő pedig szintén kíváncsi volt, hogy az összes elhunytból hány embert ért az utcán, és hányat fedett helyen, a saját lakásában a halál.

Bejártuk az utat: BM, ORFK, OMSZ, Emmi...

A leghidegebb napokban a krízisközpont önkéntesei járták végig a budapesti hajléktalanokat

Mónus Márton

Az MSZP-s politikus kudarca után újságíróként próbáltunk utánajárni a dolognak, először a Belügyminisztériumnál kopogtunk, kormányzati forrásaink ugyanis azt súgták, hogy az Emmi is a BM-től kapja az adatokat. A BM egy napon belül továbbpasszolta a kérdést az ORFK-nak, ám az országos rendőr-főkapitányságtól négy hét alatt sem sikerült kicsikarni az adatokat. Sem írásos, sem telefonos érdeklődéseinket nem méltatták semmilyen válaszra.

Pedig értesüléseink szerint a rendőröknek nem lenne olyan bonyolult válaszolniuk: egy másik szocialista képviselő hasonló, tavalyi érdeklődésére Rétvári államtitkár a megyei kapitányságok Netzsaru rendszerbe feltöltött adataira hivatkozva válaszolt, amiket forrásaink szerint az ORFK-nál a mai napig is hetente összesítenek.

A hiábavaló próbálkozások után az Országos Mentőszolgálathoz fordultunk, Győrfi Pál szóvivő azonban rövid úton hárított, mondván a mentők csak halálmegállapítást végeznek, és mivel az okok feltárása nem az ő feladatuk, nincsenek is erre vonatkozó adataik.

Ki állapítja meg a halál okát? Ha a mentők a beteget átadták a kórháznak, a kihűléses diagnózis rendre elveszik

MTI / Mihádák Zoltán

A lerázós magyarázatnak ellentmond, hogy az ORFK nyilvántartása információink szerint részben kifejezetten az OMSZ adataira támaszkodik.

A folyosókon elhangzó szám: 70

A számokat – ahogy előre sejthető volt – természetesen az Emmitől sem kaptuk meg. Igaz, könnyebben megúsztuk, mint Korózs Lajos: a tárca válaszában három oldal helyett csak három bekezdésben taglalta, hogy a hajléktalanokat ellátó intézményrendszer az extrém hideg ellenére is kiállta a próbát, és hogy a fedél nélküliek mellett a kormány az egyedül élőket, időseket sem hagyta magára.

A minisztérium válaszában azzal mentegetőzött, hogy „jelenleg nincsenek hitelesnek tekinthető adatok arról, hányan halnak meg kihűlés miatt egy-egy télen”, és még csak most dolgoznak egy, az esetek meghatározását segítő protokollon. Az Emmiben információink szerint ennek ellenére kering egy 70 körüli szám, amit azonban a módszertani anomáliák miatt nem hoznak nyilvánosságra.

Nehéz beazonosítani, sokan otthonukban hűlnek ki

Sokan saját otthonukban hűlnek ki

Roma Sajtóközpont

A módszertani dilemmák létezését belső, minisztériumi forrásaink és a hajléktalanellátásban dolgozó szervezetek is megerősítették. Az utcán elhunytaknál sokszor nem egyértelmű ugyanis, hogy valóban kihűlés okozta-e a halált, vagy más betegség, egészségi probléma állt-e a háttérben. Van, hogy egy kihűlésként regisztrált esetről a boncolás után kiderül, hogy nem is a hideg volt a halálok, vagy fordítva: egy szívrohamosként lekönyvelt holttestről derül ki utólag, hogy mégis a hipotermia okozta a halált.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kihűlés miatt elhunytak egy része nem is az utcán, hanem saját, fűtetlen otthonában hal meg. Sőt, a Habitat for Humanity tanulmánya szerint az utóbbi években egyértelműen ők vannak többen: a 2011-es halálesetek majdnem 60 százaléka például otthon, a fűtetlen vagy rosszul fűtött lakásokban történt, és csak a 18 százalékuk utcán vagy közterületen.

Az Eurostat akkori felmérése szerint a teljes magyar lakosság 11,7 százaléka – több mint egymillió ember – nem engedhette meg magának, hogy otthonát megfelelően fűtse, a szegény (mediánjövedelem 60%-a alatti jövedelemmel rendelkező) háztartások közül pedig minden harmadiknak nem volt erre elegendő pénze.

Akit kórházban hiába próbálnak megmenteni, nem kerül a statisztikába

Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány módszertani munkatársa szerint a helyzet 2011 óta feltehetően semmit nem javult, sőt a normatív lakásfenntartási támogatás megszűnése vagy díjhátralék-kezelés hiánya miatt inkább tovább romolhatott az elmúlt években.

Leletfelvétel a Menedéknél

Mónus Márton

Az ilyen esetek legtöbbje nagy valószínűséggel nem kerül be a statisztikákba, mert a halál elsődleges okaként a kihűlést nem ismeri fel a halottvizsgálatot végző (sok esetben csak a halál beállta után napokkal érkező) orvos, ő ugyanis elsősorban az idegenkezűséget vizsgálja, és az iratokból, leletekből megállapítható kórelőzmények alapján dönt. Ha pedig az idegenkezűségre nincs gyanú, nincsen boncolás sem, így legtöbbször krónikus betegség vagy szívinfarktus kerül a jegyzőkönyvekbe.

A kihűlésesek nagyobb részét – Gurály Zoltán szerint akár kétharmadát – adják emellett azok az esetek, amikor egy erősen lehűlt hajléktalant vagy akár fűtetlen otthonából kimentett embert kórházba visznek. Az ő kezelésük, felmelegítésük sok esetben sikertelen, a haláluk viszont már „sima” kórházi statisztikai adat lesz, ami az ORFK vagy az Emmi nyilvántartásai helyett legfeljebb a KSH következő évi kimutatásában jelenik meg. Az otthon elhunytakhoz hasonlóan ráadásul az ő állapotukat, illetve halálukat is gyakran diagnosztizálják félre, a körülmények ismeretének a hiánya miatt sokszor nem is lehet elkülöníteni, hogy a haláleset szociális vagy egyéb okból következett-e be.

Zavar a számokban

Az utcán kihűltek számában a Menhely Alapítvány munkatársa szerint nagy valószínűséggel nem okozott nagyságrendi változást a tavaly december után januárban és februárban is visszatérő extrém hideg, szerencsére. Bár a pontos adatokat a szervezet sem ismeri, a nagyságrendi változásokat az utcai szolgálatok szerinte érzékelték volna. Arra viszont egyáltalán nem látnak rá, hogy a lakáson belüli kihűlések száma hogyan alakult.

Mónus Márton

A rendszerben lévő bizonytalanságok ellenére látszik, hogy míg az Emmi államtitkárának a fent említett, rendőrségtől származó és csak a hajléktalanokról szóló összegzése szerint évente húszan-harmincan haltak meg az utcán kihűlés miatt, addig a KSH háziorvosi és kórházi jegyzőkönyveket is figyelembe vevő adatbázisában évente is két-háromszázas a nagyságrend. A Rétvári-féle összegzés 2010 és 2016 között összesen százhatvanegy utcai kihűlést rögzített, a statisztikai hivatal viszont egy évvel rövidebb időszakban (2015-ösek a legfrissebb adatok) ezerháromszáznál is többet.

Nehéz mit kezdeni ezek mellett a Magyar Szociális Fórum (MSZF) évről évre figyelemfelkeltésként közétett számaival: a szervezet legutóbbi, február közepi közleménye szerint az idei télen 171-en szenvedtek fagyhalált, négyötödük saját otthonában. A szervezetet vezető Simó Endre a hvg.hu-nak ugyanakkor többszöri kérdésre sem akarta elárulni, hogy milyen forrásból vették az adatokat. Állami forrásból – mondja sejtelmesen.

Arról egyébként, hogy az Emmi szakmai munkacsoportot hozott létre a fagyhalálos esetek pontosabb felderítésére, a hvg.hu által megkérdezett hajléktalanszervezetek vezetői nem vagy csak hallomásból tudtak, az egyeztetésbe egyiküket sem vonták be.