Adják át teljes vagyonukat az államnak, beleértve az uniós forrásból felhúzott modern tanüzemeiket, a drága informatikai eszközeiket, a járműveiket, és váljanak meg összes dolgozójuktól – ezt a diktátumot küldte a napokban a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal az alternatív szakképzőknek.

A lenyúlási szándék nem előzmény nélküli. Az utóbbi három évben szisztematikusan kivéreztették a jól felszerelt, színvonalas alapítványi intézményeket. Például azzal, hogy megfosztották őket az államilag támogatott kvótától, miközben – irracionális földrajzi és mennyiségi elosztásban – ingyenes létszámkeretet osztottak a szakképzési centrumok alá sorolt állami iskoláknak.

Ha a kormány célt ér, és a sarokba szorított alapítványok képviselői aláírják az ajánlatot, milliárdos vagyonok elkobzása kezdődhet meg, s mintegy 60 ezer diák kényszerülhet át a helyenként színvonaltalan állami szakképzésbe.

Még módszeresebben állítják sarokba az általános iskolai oktatás alapítványi szereplőit. A költségvetési törvényhez benyújtott salátatörvényben elrejtett gumiszabály szerint ezek az alternatív pedagógiai módszereket előszeretettel alkalmazó iskolák csak akkor térhetnének el a Nemzeti alaptantervtől (NAT), ha többletszolgáltatást nyújtanak. „Egyes értelmezések szerint ez csak annyit jelent, hogy a NAT-on felül kell valamilyen pluszt adni, súlyosabb esetben viszont azt, hogy egyáltalán nem lehet mást tanítani, mint amit abban rögzítettek” – jelezte az érintettek tanácstalanságát a HVG-nek Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) elnöke. Annyi biztos, hogy ez utóbbi az alternatív iskolák teljes halálához vezetne.

Főként a Waldorf-intézmények kerülhetnek bajba, már csak attól az újítástól is, hogy ők ma eltérhetnek az egész napos iskolai modelltől, és legalább nyolc órán át nyitva kellene állniuk a diákok előtt. A szóbeszéd szerint a waldorfosok piszkálása nem független attól, hogy Pokorni Zoltán volt Fidesz-alelnök az utóbbi időben többször is kritikákat fogalmazott meg a kormány oktatáspolitikájával kapcsolatban, miközben nem győzte hangoztatni, hogy a gyermekei waldorfosok voltak.

Tömegeket butíthatnak el

A kreativitást ösztönző alternatív intézmények ellehetetlenítése szervesen illeszkedik abba a – Hoffmann Rózsa államtitkárságával 2010-ben kezdődött – kormányzati intézkedéssorozatba, amely tovább rontotta a magyar oktatás versenyképességét. A szakgimnáziumokká alakuló szakközépiskolák földrajztanításának korlátozása mintha szimbolikusan is kifejezné a kormánynak azt a célját, hogy az ápolónők és a szobafestők véletlenül se tanulják meg, merre van London.

A sokoldalúan képzett – a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodni képes – szakemberek helyett a szakbarbárok képzésének szándékára utal a természettudományos tárgyak óraszámának csökkentési terve. Szeptembertől már csak egy természettudományos tantárgyat oktatnának a szakgimnáziumok, s néhol azt is mindössze két évig. Az építőipari és informatikai szakmákat választók kizárólag fizikát, a „szépészethez” sorolt foglalkozásokat tanulók és az agrártanoncok biológiát, az élelmiszeripari és a vegyészképzésben részt vevők kémiát, míg az optikusok, a kereskedők és a vendéglátósok idegen nyelvet sajátíthatnak majd el a szokásos négy természettudományos tantárgy helyett – derül ki a szakgimnáziumok kerettantervének javasolt módosításából.

Bár első pillantásra valóban fölöslegesnek tűnhet például a kohásznak tanuló középiskolásokat a biológia mély összefüggéseivel terhelni, drámaian csökkenti azonban a munkaerőpiaci esélyeket az effajta szűk csatornába terelés. Márpedig az eddig szakközépiskolának, idén szeptembertől szakgimnáziumnak nevezett iskolatípusba a középfokú intézményekben tanulók nagyjából 40 százaléka jár – egy időben nagyjából 190 ezren –, vagyis tömegek több évtizedes foglalkoztathatóságát rontja a legújabb kormányzati fantazmagória.

"Illegális" matekóra

A döntés következménye az lehet, hogy az effajta intézményekbe jelentkezőknek már 14 évesen választaniuk kell, mivel szeretnének foglalkozni érettségi után. Később, érettebb fejjel aligha gondolhatják meg magukat a szűkített tantervek miatt. Ráadásul az elit szakközépiskolákban nem ritka, hogy több természettudományos tárgyból is emelt szintű érettségit tesznek a végzősök: az ország egyik legjobbjának tartott Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium 35 fős környezetvédős osztályából például 22-en biológiából és kémiából is nekifutottak a nehezebb vizsgának. Bizonyos szakokra, például orvosi egyetemre pedig két természettudományi tárggyal kell jelentkezni. Kémiát és biológiát viszont egyszerre egyetlen szakközépiskolában sem tanítanak majd.

„Aki szakgimnáziumból kerül majd be az egyetemre, ott a matematikafaktról jövőkkel kell együtt tanulnia, így nehéz lesz bennmaradnia” – mutat rá Fábián Gábor, a Boronkay igazgatója egy további problémára. Szerinte előbb-utóbb az egyetemek alkalmazkodnak majd a romló bemeneti színvonalhoz – csakhogy kérdés, ez mennyire üdvözlendő.

A váci intézményben trükkös megoldást kénytelenek alkalmazni a színvonal fenntartása végett: a szülők kérésére kvázi szakkörként továbbra is beiktatnak heti plusz egy matekórát. Eddig heti négy-öt óra úgynevezett szabad sávot kaptak ugyanis az iskolák, amelyet tetszőleges tantárggyal tölthettek ki – így a Boronkayban a heti három kötelező helyett négy matematika- és a heti egy helyett két fizikaóra volt –, ám ez az iskolai önállóság a rengeteg megnövelt számú kötelező szakmai tárgy miatt megszűnik.

A tervezet szerint azok a szakgimnazisták is kapnak majd szakmai végzettséget, akik az erre az iskolatípusra bevezetett öt osztályból csak négyet végeznek el, ám ennek a részletei még kidolgozatlanok. Mindössze annyit lehet kiolvasni a dokumentumból, hogy négy év alatt 525 órát fordítanak ezekre az úgynevezett „érettségi vizsga keretében megszerezhető szakképesítésekre”. A HVG úgy tudja, az autószerelő szakot a 4. osztály után abbahagyók például hidraulikusemelő- vagy kerékpárszerelők lehetnek, míg a közlekedésre specializálódott szakgimnazistákból „félúton” jegyszedő válik majd.

Iszonyú sok rosszul képzett szakember kerül majd a munkaerőpiacra, az pedig teljes blama, hogy ezek a részletek négy hónappal a tanévkezdés előtt nem ismertek

 – mondja Mártonfi György oktatáskutató.

Akik bringóhintón gyakorolják a motorszerelést

A szakközépiskolákban a diákok ma hetente – évfolyamtól függően – 6–11 órában tanulnak szakmai tárgyakat, ezt a keretet lényegében a duplájára emelik: a 9–12. osztályosoknak 11–13 szakmai órájuk lesz, majd az ötödik évben 31. Az intézményvezetők máris pánikba estek: nem lesz könnyű szeptemberig megfelelő képzettségű tanárokat – és a tárgyi feltételeket – előteremteni a szakmai képzésekhez. Eddig is akadt olyan állami szakképző, ahol a szülőktől kértek alkatrészeket, hogy a motorszerelő-tanulóknak legalább a vizsgán megmutathassák azokat. A gyakorlatot pedig teljesen lehetetlen volt megszervezni az eredeti előírások szerint, így jogszabály-módosítással könnyítettek a helyzeten: ma már elég, ha a gyakorlati képzésbe beszálló cég tevékenységei közt szerepel a motorkerékpár-szerelés.

Így lehetséges, hogy a margitszigeti bringóhintókon gyakorolják a szakmájukat az egyik szakközépiskola motorszerelő-tanulói – vagyis már a gyakorlaton sem találkoznak igazi motorkerékpárral.