"Ha ma egy forintot fektetsz be egy fiatal oktatásába, tíz év múlva az hatot ér" - állítják a bagi romatelepen élők képzésébe időt, energiát, szeretetet befektetők. Most valahol félúton járnak, az említett tízből évből öt telt el, az eredmények pedig, ha lassan is, de már jönnek. Elmentünk, és láttuk, milyen erőfeszítések kellene ehhez - mindkét oldalról.
Ha a PR-szempontokra gondolunk, akkor valószínűleg a legrosszabbkor toppantunk be a bagi romatelepre, hogy megnézzük, miként működik a BAGázs, a bagi cigánytelepen élőket felzárkóztató program. Annak a lényegét, a lépésről lépésre haladást azonban mégiscsak az mutatja meg legjobban, amit akkor láttunk. Az aznap esti Iskolai Közösségi Szolgálatos foglalkozáson ugyanis, amit gimnazisták tartanak helyi fiataloknak, egy rakás zsibongó gyereket találtunk, akiket hosszas győzködés után lehetett csak rávenni az olyan szervezett tevékenységre, mint például a székfoglalós játék.
Kiderült, ez a legnehezebb csoport, ők azok, akiknél már az is eredmény, hogy egyáltalán eljárnak a telep határában lévő konténerben tartott foglalkozásra. Őket a rendszeres látogatásért cserébe állatkerti kirándulással jutalmazzák, más, a kompetenciafejlesztő foglalkozáson részt vevő fiatalokat pedig például tabletezési lehetőséggel.
A BAGázs Egyesület öt évvel ezelőtti indulása tulajdonképpen egy nyári táborral kezdődött. Illetve tulajdonképpen két évvel korábban. Az egyesület elnöke, Both Emőke ugyanis pártfogó felügyelőként először 2009-ben járt Bagon. A fiatal bűnelkövetőknél próbálta megakadályozni a visszaesést, de sok 8-12 évesen a jelekből látta, hogy ugyanazt az ívet fogják befutni, mint pártfogoltjai. Először kimaradnak az iskolából, csapatba verődnek, füveznek, kisebb lopásokat már elkövetnek, hogy ki tudják fizetni a drogot, majd jön az intravénás kábítószer-használat és a rablás. Ezt a folyamatot akarta megszakítani.
„Egyszer csak megállt Emőke a kapu előtt és megkérdezte, mit csinálnak itt a gyerekek nyáron. Mondom, unatkoznak, csavarognak, a szülőknek nincs pénzük táboroztatni. Mire azt felelte: mi lenne, ha indítanának itt egy nyári tábort” – idézi fel a 2011-es kezdeteket a telepen élő Lakatos Istvánné, Katalin, akit az elsők között képeztek ki mentornak, ma pedig már főállású munkavállalója az egyesületnek. „Mi is elmondtuk az elképzeléseinket, mert 4-5 család már nagyon szeretett volna valami változást” – teszi hozzá. Ő amúgy egy közeli településen nőtt fel, ahol a cigányok nem voltak elszeparálva a többségi társadalomtól, ott nem is érezte ennyire az elkülönítést.
A BAGázs a táboroztatás után az oktatásba is belecsapott, de náluk a gyerekek nem leckét írnak, hanem főleg az alapkészségeket fejlesztik, és a gyerekeken keresztül eljutnak a szülőkhöz is, akiknek segítenek az adósságrendezésben vagy jogi tanácsokat adnak.
Spórolás és klubok segítik a törlesztést
Az egyesületnél ottjártunkkor is egymásnak adták a kilincset a problémával érkezők. Az egyik asszonynak az áramszolgáltatóval volt valami gondja, egy másik pedig azért jött, mert úgy hallotta, a 26 éve felvett hitelét el lehet töröltetni. Őt sem hajtják el, próbálnak a problémájára valamilyen megoldást találni.
Az egyesület öt évvel ezelőtt felmérte, hogy a telepen élő négyszáz embernek 183 milliós adóssága halmozódott fel, az egy főre eső átlagjövedelem pedig nagyjából 33 ezer forint volt. A spórolásra bíztatás mellett egyeztetnek a szolgáltatókkal is, van, akinél sikerült részletfizetést vagy a tartozás egy részének eltörlését elérni. Többeknél szereltek fel kártyás feltöltős villanyórát, volt ajtó- és ablakcsereprogram is. Igaz, noha sokat beszélnek a tudatos energiafogyasztásról, azért egy automata mosógép előnyeiről nem mindenkit lehet meggyőzni. „Sok vizet fogyaszt, és még a koszt sem szedi ki rendesen a gyerek ruhájából” – érvel egy asszony Emőkének, aki szerint „elképesztő, hogy mennyit mosnak az asszonyok a telepen”.
Különböző klubrendezvényekkel, beszélgetésekkel szerveződik a közösség is. Katalin azt mondja, előtte itt ilyen nem volt, az emberek nem nagyon álltak szóba egymással, még akkor sem, ha rokoni kapcsolatban voltak. Mondjuk közösségi tér sem volt ehhez, az egyesületi konténer erre is jó. Ilyenkor szóba kerül a gyereknevelés is, ami megint csak rendben lévő dolog, mert Katalin szerint sokan nem törődnek a gyerekkel – aki vagy jár iskolába vagy nem – és a lakással sem.
"Kicsapják a gyerekeket, este úgyis hazamennek. De ők is így nőttek fel, rossz szülői mintát láttak.
A felnőtt programokon szoktunk beszélgetni arról, hogy ezek miért fontos dolgok, miért kell foglalkozni velük" – meséli az asszony.
Katalin szerint a rendszertelenség óriási probléma, a programok, a találkozások, a „valahova tartozás érzése” viszont bevitték a rendszerességet az életbe. A 400 főből álló telepnek mára már a 80 százaléka vett részt valamilyen programjukban, heti rendszerességgel bő 120 embert érnek el. A többiek viszont hajthatatlanok.
Zavaró a hátrányos helyzetű
Az egyesület mediátor szerepet is játszik, az iskolából sokat lógó gyerekek miatt kezdték el a párbeszédet a sulival. Úgy tűnik, nem eredménytelenül. A lógásokat például az is visszafogta, hogy februárban a felnőtteknek is indítottak egy iskolát: a Lehetőségek Iskolájával együttműködve 8-9 ember kezdett tanulni heti négyszer három órában úgy, hogy fél év alatt végeznek el egy tanévet. Mióta az 50 éves Blanka ebbe belevágott - harmadik osztályba jár -, legkisebb,13 éves fia és az unokái is minden nap elmennek az iskolába. Blanka azt mondja, nagyon élvezi a tanulást, van, hogy ő segít a gyerekeknek matekból, ők meg neki magyarból. Annak idején azért végzett csak két osztályt, mert a szülei sokat dolgoztak, ő vigyázott a három öccsére. Aztán a férje halála után keresett munkát, de mindenhol 8 általánost kértek, ezért vágott bele a tanulásba. Anélkül ugyanis csak a közmunka van, vagy esetében még az sem: megbetegedett, ezért közös megegyezéssel otthagyta.
Ildikót – aki jelenleg szintén közmunkás, illetve az egyesület alkalmi munkavállalója – nemcsak a munka keresése motiválta a tanulásban, hanem megbélyegzettség is. „A hivatalban azt mondták, hogy hátrányos helyzetű vagyok. Nem értettem, mit jelent ez, majd az ügyintéző kezdte magyarázni, hogy például azért mondják ezt, mert nincs meg a 8 általános. Nagyon zavart ez a szó.” (Blanka és Ildikó csak keresztnévvel akart szerepelni a cikkünkben.)
Az meg még jobban zavarta Ildikót, hogy a gyerekei halmozottan hátrányos helyzetűnek minősülnek. Ő14 évesen szült, addig hat osztályt végzett el. Most 26 éves, és még pár hét kell, míg meglesz a nyolc elemije. Azt mondja, jogosítványt mindenképp szeretne, szakmát viszont csak akkor tudna tanulni, ha valami indulna a telepen. Ő volt egyébként az egyik, aki felvetette, legyen általános iskolai oktatás a felnőtteknek. Ildikó azt mondja, amíg a telepen ilyen nem volt, közmunka mellett nem volt ideje eljárni távolabbra tanulni. Most viszont szorgalmas. De nem csak ő: a telepen van olyan is, aki már abban bízik, érettségire felkészítés is indul majd.
A statisztikák nem valami fényesek: öt évvel ezelőtt a telepen élő 400 emberből mindössze hatnak volt szakmai végzettsége. Ez, miután a program a gyerekeket célozza és 8-14 évesekkel kezdtek, érdemben még nem változott, ám páran közülük már elkezdtek szakmát tanulni, 5-6 fiatal pedig érettségit adó intézménybe jár. Bár minden felnőttnek, akivel beszéltünk, volt vagy van köze a közmunkához, elmondásuk szerint a fiataloknak nem ez a „menekülőút” az iskolából. A tankötelezettségi korhatár után inkább feketén dolgoznak, mert az jobban fizet. Amióta azonban a BAGázs a telepen van, több mint 10-en dolgoznak legálisan, nem közmunkában, hanem fix bejelentett vagy alkalmi munkavállalóként. Ebben elmondásuk szerint a különböző programjaik segítenek, amelyek célja, hogy képessé tegyék az embereket a változásra.
A polgármesteri hivatal adatai alapján a bűnözési statisztika is javul, a helyi tapasztalatok szerint a kábítószerhasználat is csökken – bár azért szemmel láthatóan jelen van –, mint ahogy az alkohollal is van probléma. Ottjártunkkor például az egyik gyerek egy megbontott, és legalább félig üres sörösüveggel érkezett a foglalkozásra.
A szemléletformálás és a változás lassan megy. Both Emőke szerint 10-15 év, míg Kati szerint egy egész generáció kell hozzá.
A mondás igaz itt is, ahol elfogy az aszfaltút, ott kezdődik a cigánytelep
– mondja a bagi állapotokról.
Most talán aszfaltút is lesz: az önkormányzati szemétgyűjtők eltűntek a telepről, mindenkinek zöld kukája van, ami Kati szerint nagy szó. És már arról egyeztetnek az önkormányzattal, hogy a szemétgyűjtőn megspórolt milliókból építsenek aszfaltutat, akár csak „fő utcára”.
Both Emőke azt mondja, nemzetközi pályázatokból és adományokból tartják fenn magukat – hazai pályázaton főként a kiszámíthatatlanság miatt nem indulnak –, a cél az, hogy minél több magánadományozót találjanak. Úgy számolnak, 300 ember havi 3 ezer forintos adományával már jó eredményt el lehet érni. Egy tanulmányra hivatkozva azt mondják, egy fiatal oktatásába és képzésébe befektetett 1 forint 10 év múlva több mint 6 forint társadalmi hasznot hoz, a többi között azzal, hogy a képzett ember közmunka helyett dolgozik és adót fizet.
