Mintha egy Jancsó-film szatirikus jelenetei elevenedtek volna meg, letették a Vár-felújítás első lépésének, a Lovardának az alapkövét. A gyomnövények között, a tűző napon felsorakozott sajtó és politikai elitcsapat olyan beszédeket hallgathattott végig, amelyek a szocializmusban is megállták volna a helyüket. A beszédek alapján országos várépítési láz következik.
Letették a Budai Várban a régi-új Lovarda alapkövét, az időkapszulában egy jó ropogós Magyar Időkkel. Ezzel megkezdődik a budai várnegyed felújításáról szóló Hauszmann Terv első ütemének kivitelezési munkája, azaz a Stöckl-lépcső, a Lovarda a Főőrségi Épület munkálatai (ezek egymás mellett-alatt vannak), valamint a Vár déli részének belső kertjei is újjászületnek, és ne hagyjuk ki a sorból a Palota épületében felújítandó Szent István-termet sem. Ezekből az első három épület konkrét munkálatai kezdődnek meg az alapkőletétellel.
Az esemény fontos a kormánynak, ezért a kormánypárti kerületi polgármester Nagy Gábor Tamás és a várprojektért felelős L. Simon László mellett – az eredetileg jelzett Rogán Antal helyett – Tuzson Bence személyében a hivatalos kormányzati kommunikáció is kiszállt a jelenleg kutyatejekkel és agyagos pusztasággal pompázó vidékre. Különösen festőiek voltak a várfal tövében kiszórt zsúrasztalok és hostessek, illetve a pódium előtt kettéosztott küzdőtéren a sajtó és a kormányközeli potentátok két csoportja, utóbbiban Fekete György MMA-elnöktől a Századvég közeli főnökökig szintén voltak számosan.
Az Együtt enerváltan tiltakozik
A letétel előtt az Együtt tartott tiltakozó sajtótájékoztatót, Pataki Márton budapesti elnök szerint Orbán Viktornak szégyellnie kellene magát, amiért fel akar költözni a Várba, valamint elítélte a politikai Disneylandet is, azaz egykor volt épületek tökéletes másának újjáépítését, ami a kormány eltökélt szándéka. A nyugati, L. Simon által is citált példák azért sántítanak, mert ott az újjáépített épületek mellett mindig épült valami modern, más, ami jelzi az eltelt időt valahogy. Úgy költ el most 50 milliárdnyi pénzt a kormány, hogy Budapesten ebben a kormányzati ciklusban már nem épül kórház, nem építik tovább az M0-s körgyűrűt, pedig mindkettő ott volt a tervek között. Orbánnak nem kéne urizálnia, zárta szavait Pataki, majd az aktivisták összecsavarták a molinót. A hvg.hu kérdésére, hogy terveznek-e erőteljesebb akciókkal tiltakozni, láthatóvá válni, Pataki azt válaszolta, hogy, de, terveznek még más akciókat is, ám részleteket nem árult el.
„Kezdetét veszi az újjáépítés”
A központi eseményen, miután a potentátok átküzdötték magukat a kopár szík sarján, a zsinóros mentébe öltözött fúvószenekar pedig eljátszotta a kötelezőket, Nagy Gábor Tamás nyitotta meg a beszédek sorát. Mintha a lebombázott, még füstölgő romos Vár állna mögötte, olyan örömmel jelentette be: „kezdetét veszi az újjáépítés”, végre kiszabadulnak a képzelet világából az évtizedes tervek. A kétkedőknek, hogy miért kell az újjáépítés, Jókaival felel: „De hát lehetett-e másként tenni?” Hogy ebben nem a kormányzati központi akarat bújtatott kritikája lappang, hamar egyértelmű lett: Budapest „hazánk lüktető szíve”, ezért Nagy megköszöni a kormány elhatározását és döntését, majd átadja a szót L. Simonnak.
Az államtitkár a szokásos gondolatokkal indított: a méltatlanul elpusztított épületeket (Főőrség, Lovarda) újjá kell építeni, ahogy a Palota homlokzatát is meg kell újítani. Nem lehet csak renoválni a méltatlanul lepusztult Palotát, valamit kezdeni is kell vele. Az sem normális, hogy a turizmus ma nem számol a Palotával, a turisták nem mennek be az épületbe, csak körülötte járkálnak. Egy fél évszázad legnagyobb felújítása kezdődik most. Ezután a műsor idézetekkel folytatódott, hogy a Lovarda épületének valami ízt adjon az alapkőletétel, egy színész tolmácsolásában keltek életre olyan szövegek, mint például Szarka Józsefné visszaemlékezései, aki gyerekként szilajul kacagva játszott a lovak miatt kiszórt szalmán.
Új végvárrendszer is lesz?
Eme idilli képek után szót kapott a kissé közelebbi múlt is: Tuzson Bence beszéde minden további nélkül elhangozhatott volna 1965-ben is. Az államtitkár szövege egy huszárvágással az összes mai hívószót tartalmazta – így kell egy lovarda alapkőletételekor összerakni migrációt, terrorizmust, ifjúságot és vizes vébét.
„A jövő az alapkőletételekben rejlik” – indított Tuzson erősen, megsokasodtak a letételek, az ország fejlődik (nem hangzott el a jobban teljesít fordulat). A Várban azonban ritka vendég az alapkő, és most is egy 15 éves folyamat kezdetét jelzi, ad távlatot a kormányzati elképzeléseknek Tuzson. Teljes megújulás lesz ez, és nemcsak Budán: emelkednek a várak a hegyeken, és mivel a romok a múltról szólnak, nem a jövőről, a kormány elhatározta, hogy megépíti a várakat, tett egy meglepő bejelentést Tuzson. Ha ez igaz, akkor Hollókőtől Csesznekig újjáépülnek a várak? Újabb végvárrendszer jön?
Ha idegen hatalom volt a Várban, akkor mindig rosszul ment az országnak, jelenti ki Tuzson. Ez azért nem teljesen igaz, a dualizmus korában is a Habsburgok voltak uralmon, épp erről szól annak a Hauszmannnak az építészeti koncepciója, amit ma a kormány újjá akar teremteni. Akkor most jó vagy rossz az idegen uralom – ennek végiggondolására nincs mód, mert Tuzson kijelenti ő azzal ért egyet, ha a 21. században 21. századi épületek épülnek, de nem mindenhol. Kötelességünk a folytonosságot fenntartani, mondja Tuzson utalva a hauszmanni épületek visszaépítésének történelmi szempontú szükségére. Igaz, korábban Pataki Márton Együtt-politikus elmondta, hogy ma már több idő telt el a Lovarda és Főőrségi épület nélkül, mint amennyi ideig állnak, akkor mi is az erősebb hagyomány?
Egy apróságot nem említ az államtitkár
Erre azért van szükség, hogy az ifjúságnak meg lehessen mutatni azt, ami volt, folytatja Tuzson. Büszke és izgalmas fővárosra van szükség, jelentette ki, ami Tarlós István távollétében kapott egy kis vajszínű árnyalatot. Sőt, Budapest Csipkerózsika álmából ébredt fel, épül minden Kossuth tér, Széll Kálmán tér, Vígadó és Zeneakadámia – a Vár pedig ékkő lehet ezen a koronán. Meg kell újulni, a város képes lesz megrendezni egy vizes vb-t (összegeket Tuzson nem említett), sőt akár egy olimpiát is. „Merni kell”, jelenti ki Tuzson, ekkor már egymást érik az „alkotunk” és „van jövő” kifejezések. Csoda, hogy ezt látván az ember elfelejtkezik korunk olyan problémáiról, mint a terrorizmus vagy a migráció?
Tuzson Bence nagy ívű beszéde ezzel véget is ér. Csak egy dologról nem tett említést: az Európai Unióról, amelynek ezek a nagyberuházások köszönhetők.
Ezek után megesett a letételi aktus, a nagy emberek pedig nem sajtónyilvános, zárt térben folytatták a fogadást.
