Megszívlelve az operaházi vezetés tanácsát, egyben nem tudván ellenállni a szívélyes invitálásnak, megtekintettük az Operaházat. A Székely-terembe nem jutottunk be, ellenben a szívünkben rengeteg fröccsöntött kukával térhettünk haza.
Valljuk be, van abban valami, amit Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház igazgatója mondott, pontosabban írt: „én természetesen pihenést akár egy karakterkaparászásban megfáradt újságírónak is felajánlanék az operaházi irodák egyikében, ha lenne mersze a Hajós (Alfréd?!) utcáig jutni. El kell jönni ugyanis az Operaházba vagy az Erkelbe, nem szégyen az, meg kell ismerkedni a világgal, amelyről az ember írni szeretne.”
Miután eljutott hozzánk az információ arról, hogy az Opera Székely Bertalan-termét Ókovács a saját irodájaként szeretné használni, utánanéztünk ennek és megállapítottuk, megerősítve az Opera hivatalos válaszával, hogy ez így nem igaz, Ókovács csak bizonyos protokolláris célokra fogja használni az ország egyik legszebb termét, amelyből 2017-re kiszorul számos tradicionális zenei program. Ókovács irodája a terem mellett lesz, és innen nyílik majd páholya is.
Az átalakítás érinti a Királyi Lépcsőt is, ezt Ferenc József azért építtette, hogy ne kelljen az akkor amúgy a magyar arisztokrácia által is használt díszlépcsőházat használnia. Itt is voltak zenés programok, a Székely-terem funkciójának hangsúlyeltolódásával az itt tartandó próbák megszervezése is kihívást jelent.
De valóban, Ókovács kritikája jogos: el kell menni, és meg kell nézni az Operát – a hívó szónak nem lehet ellenállni.
Az Operaház is felajánlotta a bejárást, de az nem tűnt célszerűnek, erre ugyanis fel lehet készülniük, márpedig úgy érdemes bejárni az épületet, hogy azt lássuk, ami van. Mit lát, mit ismerhet meg egy turista az Operaházból egy fizetett és vezetett úton? Befizettünk egy angol nyelvű vezetésre, hogy megbizonyosodjunk róla.
A bejárást a nézőtérrel kezdjük, itt külön kiemelik Sissi, azaz Erzsébet királyné páholyát, ahonnan akkor nézte az előadásokat, amikor Ferenc József nem volt vele – mert akkor a Királyi Páholyban foglaltak helyet. Ez a Sissi-páholy lesz tehát a főigazgatói páholy.
Sajnos az angol nyelvű vezetőt alig hallottam, egyfelől azért, mert épp próbaszerűség folyt a színpadon, másfelől mögöttem állt meg a francia csoport vezetője, akinek mondatai elnyomták az angol nyelvű szöveget.
Megcsodálhattuk a 230 villanykörtével üzemelő Nagycsillárt, majd folytattuk utunkat. A Királyi Páholy elé kanyarodtunk fel, hátunk mögött a Székely Bertalan-terem. Oda nem léphettünk be – vélhetően valami rendezvény volt. Igaz, információink szerint a látogatók – szép számmal vannak, naponta kétszer indulnak angol, spanyol, francia, német nyelvű vezetések – már nem nézik meg a Székely-termet, kihagyják az útból. De micsoda véletlen, pár nappal korábban a kisfiam is eljutott az épületbe az iskolával. Nagy élmény volt neki, de ők sem keresték fel a Székely-termet.
A páholyok megtekintése után a frissen megnyílt operaházi Bárt tekintettük meg, magát a termet, a freskókat, és a bár körüli szűk dohányzófolyosót. Itt már nem tudtam nem észrevenni a klasszikus fröccsöntött műanyag kukákat, melyek vélhetően nem Ybl Miklós szellemi örökségének képezik részét. A sarki vasedényből beszerezhető kukákból nem egyet, nem kettőt sikerült összeszámolni – erre azért lehetne adni az ország legkiemelkedőbb kulturális intézményében.
Ahogy nekem a Bár körüli folyosón elhelyezett kávéházi asztalok melletti műanyag-rattan székek sem nyerték el a tetszésemet, de hát ez ízlés dolga. (Korábban itt is voltak zenés programok, amikor még a terem két oldalán helyezkedtek el a büfépultok, így középen volt tér a zenélésre. Most a terem közepén emelkedik egy impozáns sziget, innen zajlik a kiszolgálás.) A Hajós utca felől megnyílt, eddig nem létező kávéház színpadias fényei és szintén műanyag-fonott székei is bánthatnák talán a főigazgató úr szemét.
Szomorú volt látni, hogy a díszlépcsőn és máshol is elég kopott, szakadt a vörös szőnyeg – értesüléseink szerint ezt már egy ideje nem cserélték ki, holott korábban rendszeres volt a csere. Azt gondoltam, egy turista kicsit többet is kaphatna a pénzéért. Ókovács már egy ideje mondja, hogy az Operát fel kéne újítani, igazából a kávézó és a Bár kialakítása is ebbe tartozik bele – az Aula+ program is ennek a része. De további felújításra van szükség, Ókovács szerint a kilenc hónapos felújításról szóló döntésnek idén január-februárban kellett volna megszületnie, hogy az évad végével átköltözhessen az intézmény az addig elkészülő Eiffel-csarnokba.
Csak remélni tudjuk, hogy a felújítás után a Székely-teremben látható faragott fakandalló és a többi csoda nem csak a kiválasztott kevesek részére lesz látogatható.
