Kövér László hétvégi eszmefuttatásától hangos az internet: az ország egyik legmagasabb közméltósága a női önmegvalósítás legfelső fokáról delirált a Fidesz hétvégi kongresszusán.
A férfi legyen férfi, a nők pedig szüljenek unokákat, mondta a T. Ház coach guruja – a fél ország pedig elborzadt azon, ki tölti be a magyar Országgyűlés elnöki posztját (és ha igazak lennének a hírek Áder János tervezett ENSZ-karrierjéről, úgy talán Magyarország következő köztársasági elnöke).
Az ország másik fele szokás szerint csak azért nem akadt fenn Kövér kijelentésein, mert politikai meggyőződése, vagy a politikával szembeni masszív ellenállása nem engedte, hogy végiggondolja, miről is beszélt a házelnök, amikor nekiment a „genderőrületnek”.
Gondoltuk, segítenünk nekik is.
Az ugye vitán felül áll, hogy a nőket nem érheti hátrányos megkülönböztetés egy munkahelyen csak azért, mert nők?
Ennek ellenére a férfiaktól szinte soha, nőktől viszont rendszeresen megkérdezik egy állásinterjún, hogy van-e a gyermekük vagy, hogy mikor terveznek gyermeket vállalni.
Mégis Magyarországon a nők 18,4 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak a Világgazdasági Fórum legfrissebb jelentése szerint, ami szignifikánsan rosszabb, mint az uniós átlag.
Emellett a vezető pozíciókban is jóval kisebb arányban találunk nőket, mint férfiakat – akár a női és férfi lakosság, akár a diplomás nők és férfiak arányához viszonyítunk.
Gyakran használt beszédes példa a nők aránya a pártpolitikában. Jelenleg a magyar Országgyűlésben 10 százalék a női képviselők aránya, ezzel az Európai Unió 28 tagállama közül mi vagyunk a tök utolsók, világviszonylatban a politikában részt vevő nők számát tekintve a 139.-ek. Pedig a demokrácia egyik fokmérője, hogy hány nő ül a parlamentben: velük vagy nélkülük határoznak az őket érintő döntésekről.
Ugye, abban egyetértünk, hogy ha nem szülnek a nők, azt nem férfigyűlöletből teszik?
Azokban az országokban nő érdemben a gyermekvállalási kedv, ahol jobban megvalósul a nemek közötti egyenlőség, vagyis ha a nők szülés után vissza tudnak menni dolgozni, és nem szorulnak ki három évre a munkaerőpiacról.
A genderisták nem azt támadják, hogy mivel a nő szül, neki kell vigyáznia a gyermekre, tehát ő marad otthon, hanem azt, hogy ez automatikusan miért válik a hátrányára, Miért jár vele az, hogy behozhatatlanul kevesebb lesz a fizetése, és a kieső évekkel nem lehet elszámolni a karrierbeli előmenetel során.
A gyermekvállalástól a férfigyűlöletnél sokkal jobban elriaszt egy nőt, hogy nem tudja elhelyezni a bölcsődéskorú gyerekét, mert nincs elég férőhely, vagy egyáltalán nincs is bölcsi az adott településen. Magyarországon a három év alatti gyerekek mindössze 10-15 százaléka jut bölcsődei ellátáshoz, míg az EU fejlettebb tagországaiban ugyanez az arány 28-67 százalék között van.
A gyermekvállalástól sokakat elriaszt az is, hogy kénytelenek huzamos ideig egy fizetésből megélni, ami sokkal könnyebben vezet családi elszegényedéshez, mint amikor mindkét félnek van munkajövedelme.
Mellesleg mindezzel tisztában van az a párt is, amelynek Kövér is a tagja. Ezért építenek elvben bölcsődéket, vagy vezették be a gyed extrát, hogy elősegítsék a nők visszatérését a munka világába. (A 2014-ben bevezetett gyed extra azoknak az anyáknak is jár, akik már gyermekük egyéves kora után visszamennek dolgozni.)
Ugye, önök sem szeretnék, hogy a nők hátrányt szenvedjenek a tudományos életben, a kutatói pályán, csak azért, mert nők, és netán gyerekük is van?
Pedig az Európai Bizottság 2012-es She Figures kiadványból az derül ki, hogy a magyar felsőoktatásban a mérnöki és műszaki területen kutatók között a nők aránya mindössze hét százalék volt, Romániában ugyanezen adat 39, Szlovéniában pedig 25 százalék. Ami aggasztóbb, hogy minél inkább előrehaladunk az akadémiai ranglétrán, annál inkább csökken a nők aránya. Ezért lehet nagy segítség kisgyermekes anyukáknak (vagy apukáknak), ha egy tudományos intézetben van gyerekfelügyelet, így nem esnek ki a szakmai közegből.
Erre idehaza is vannak jó példák, de külföldön az esélyegyenlőség nevében még arra is odafigyelnek, hogy időben kezdjék el szervezni a konferenciákat, és így a nők a családi kötelezettségeiket arra az időre át tudják adni. Vagy kutatói ösztöndíjaknál figyelembe veszik, hogy a pályázónak (legyen az nő vagy férfi) gyereke van, és ennek megfelelően adnak támogatást.
Ugye, lényegében azzal szemben sincs ellenvetése, hogy a férfiak vállaljanak nagyobb szerepet a gyermeknevelésben és az otthoni feladatokban?
Magyarországon nincs nagy divatja a férfi gyesnek (vagyis amikor az apuka marad otthon a gyerekkel), pedig a törvények elvileg lehetővé teszik. Könnyű megválaszolni, hogy miért nem élnek ezzel a magyar apák; nem tartanák őket igazi férfinak, a munkáltató sem nézné jó szemmel, és joggal gondolják, hogy anyagilag is megsínylenék – amellett, hogy sokaknak nincs is hozzá kedvük.
Ezek csak a legáltalánosabb és leggyakoribb kérdések, amelyekkel – Kövér értelmezésében – az ún. genderőrültek foglalkoznak. De gyakorlatilag minden társadalmi jelenségnek vagy tágabban értelmezhető tudományterületnek megvan a genderalapú társadalomkritikai nézőpontja, miközben kritikai tudományként a gender studies a fennálló társadalom változásait vizsgálja. A genderisták aligha tehetnek róla, hogy a magyar társadalom még ott tart, hogy a legalapvetőbb esélyegyenlőségi kérdéseken újra meg újra végig kell zongorázni.
Ugye, azzal sem lövünk mellé, ha azt gondoljuk, hogy a fentiekkel Kövér László sem feltétlenül vitatkozna, viszont a genderkérdés épp annyira kötődik a liberalizmus "szelleméhez", mint a menekültek befogadásának kérdése – és így remekül felhasználható témák az antiliberalizmusra építő kormánynak a politikai ellenfeleivel szemben?
Kövér László a Fidesz-kongresszuson pár perc alatt végigfuttatta az orbáni antiliberális program főbb pontjait, amely a 2014-es kötcsei beszéd óta meghatározza a kormánypárt ideológiáját. A genderőrület csak az egyik pont volt, amit leginkább felkapott a közvélemény. De beszélt arról is, hogy nemet mondunk a nyitott társadalomra, az Európai Egyesült Államokra és a multikulturalizmusra.
Vagyis mindarra, amire a szocialista-liberális kormányok azért érezhetően nyitottabbak voltak. Csakhogy mivel már második ciklus óta nincs számottevő politikai ellenfél a baloldalon, az aktuális retorikában a liberális ellenségképet Soros György testesíti meg, akinek a budapesti egyetemén alakult meg például az első magyar gender studies-t oktató tanszék. A radikális antiliberalizmus Orbán politikai kalkulációja szerint jó lehet a jobbikos szavazók megnyerésére is – menekültügyben legalábbis ez bejött.
A nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértők ugyanakkor a Fidesz politikai kommunikációjának a céljaitól függetlenül sem lepődtek meg különösebben Kövér László kirohanásán. Szerintük „csak idő kérdése volt”: nem egyedülálló a jelenség, hogy egy-egy országban kvázi szitokszóvá válik a gender, Európában már 2-3 éve megjelentek az egyházi fundamentalizmus által is támogatott genderellenes mozgalmak, de ezek főleg kormányellenesek voltak. Az már-már hungarikumnak számít, hogy a genderellenes szólamok pont a hatalmon lévő kormánytól hangzanak el.
