Nem előzmény nélküli, hogy – mint azt a TEK-vezető „bombalaboratóriumos” sztorija megdőlése után Pintér Sándor belügyminiszter bejelentette -, szélsőséges nézeteket valló személyek merényletet terveznek állami vezetők ellen. Egy hasonló ügyben a TEK egyik elődje, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) lukra futott.
Az akkori kormányfő, Horn Gyula elleni merénylettel vádolták meg 1997-ben Ekrem-Kemál Györgyöt. A hungarista eszméket valló – azóta elhunyt – fiatalembert egy, a Határ úti lakásában folytatott beszélgetés „buktatta le”. Ebben - mint az a KBI által titkosszolgálati módszerekkel rögzített felvételből kiderült -, Ekrem-Kemál arról beszélt lakása parányi konyhájában, hogy meg kell ölni – ahogy ő fogalmazott – a „Hornot”, illetve Pető Ivánt (az SZDSZ akkori frakcióvezetőjét), és – máig nem tudni, miért – az akkor még aktív tévés Vitray Tamást.
A titkos felvétel tanúsága szerint 1997. március 6-án, 18 óra 58 perctől rögzített beszélgetésen a következő párbeszéd zajlott le a Határ úti lakás konyhájában:
Férfihang: „Igen, és 5 ezer forintért tud szerezni lőszert...”
Másik férfihang: „Tehát 5, ennyi annak az ára... Holnap kellene lemenni Kiskőrösre, és arra kérni őket, hogy kerítsék be Budapestet 15-én, már 14-én kezdjék el...”
Ismét az első férfi hangja: „Gyuri! Ezeket meg kell fogni, és rögtön.”
A másik közbevág: „Azonnal.”
Az előbbi folytatja: „Azonnal, rögtön ... agyonlőni az izét.”
Gyors válasz rá: „Most már lesz hétszáz lőszer.”
Bizonytalankodó viszontválasz: „Jó, jó, annyi gazember nincs ebben az országban. Van?
Ezek után jelentette ki az – utóbb Ekrem-Kemálnak tulajdonított - férfihang, hogy: „Meg kell fogni a Pető Ivánt, a Hornot, a Vitrayt, meg kell fogni ezeket rögtön, mind agyon kell lőni.”
Nagyjából ez a beszélgetés szolgált alapjául az Ekrem-Kemál ellen az alkotmányos rend elleni szervezkedés címén indult, és 2000-ben lezárult perhez, amely az első ilyen jellegű per volt a rendszerváltás utáni időszakban. Terhelő bizonyítékként értékelték az Ekrem Kemál lakásán megtalált néhány száz töltényhüvelyt, valamint azt a felhívását is, amelyben az általa vezetett, de a bíróságon soha be nem jegyzett Kommunizmus Üldözötteinek Szövetsége (KÜSZ) vezetőjeként egy ízben kifejtette: „törvényes eszközökkel nem tudunk szabadulni régi ellenségeinktől, csak, mint 1956-ban, a fegyveres szabadságharc az egyetlen járható út”.
A KÜSZ – a vágyálmai között - olyan terveket is szőtt, mint a rendőrség lefegyverzése, a határok lezárása, illetve „a hatalmat bitorló kormány eltávolítása” és a numerus clausushoz hasonló törvények megalkotása.
Ekrem-Kemál az ellene folyó eljárás során váltig állította, hogy a lakása mögötti fészerben tartott töltényeket csupán horgászáshoz, nehezékként akarta használni. A HVG tudósítójának a helyszínen akkor meg is mutatta a töltények nehezékké alakításhoz használatos szerszámait.
A KBI különleges ügyek osztályán készült „gyanúsított folytatólagos kihallgatásáról” készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a bizonyítás nehézkes volt. A felvételen szereplők - Ekrem Kemál mellett Pallós György - nem tudta (vagy nem akarta) felismerni a saját hangját a „poloskával” készült felvételeken. Utóbb Pallósnál egy sörétes puskát és egy 9 milliméteres parabellumot is találtak, így ő – Ekrem-Kemállal együtt - előzetesbe került. Állítólagos harmadik társukat Rácz János, a hivatalos jelentések szerint betörésen kapták, és menekülés közben öngyilkos lett (a hungaristák szerint a rendőrök egyszerűen lelőtték).
Valószínűleg az illetékesek is érezték, hogy két ember egy sörétes puskával és egy pisztollyal, valamint néhány lőszerrel, - még ha mondhattak is olyanokat, hogy fegyverrel kellene eltávolítani a kormányt -, nem jelent valódi fenyegetést, szervezkedést. „Ezért kellettem én is” – nyilatkozta akkoriban Sárosdi Mihály, akit eleinte tanúként hallgattak ki, majd miután Pallós azt vallotta, hogy tőle kapta a fegyvert, vádlottá minősítettek át. A nyugdíjas honvédezredes, aki 1956 után trolivezetőként dolgozott, és nemzetőrként szerzett érdemei alapján a rendszerváltás után több magas állami kitüntetést vehetett át – így például az 56-os emlékérmet Göncz Árpádtól –, szabályos fegyvertartási engedéllyel rendelkezett. Rendszeresen megfordult a budapesti Rendőrtiszti Főiskola kiképzőbázisán és a kőbányai polgári lőegyletben is. A hungaristákkal annyi kapcsolata volt, hogy, mint lőgyakorlat-vezető találkozott néhányszor Pallóssal, aki többször kért igazolást arról, hogy elvégezte a fegyvertartási engedélyhez szükséges számú lőgyakorlatot, amit Sárosdi nem írt alá.
Utóbbi a neki felróttakból csupán annyit ismert el, hogy a Pallós birtokába került parabellum eredetileg az övé volt. Állítása szerint a szabályosan hatástalanított fegyvert a Havanna úti lakótelep rendőrség által is felügyelt fegyverpiacán adta el, papírokkal igazolva eredetét és a hatástalanítás tényét. Tagadta azt is, hogy utóbb a hungaristák kérésére a fegyvert visszaélesítette volna. S bár ellene semmilyen bizonyíték nem volt, az ’56-osok Szabadságharcos Otthonban lévő lakásából azonnal kitették. Az indoklásban ugyan nem szerepelt az Ekrem Kemál-ügy, de egy, a Belügyminisztérium főtanácsosa által jegyzett dokumentum tényként állította, hogy „Sárosdi úr Ekrem Kemál társaságához tartozott”, és a BM mögé bújt, „fel- vagy kihasználva azt, hogy a Belügyminisztérium objektumaiban védettséget kapnak”.
A szervezkedés fejét, Ekrem-Kemált 2000-ben kétévi - öt évre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélték. Később a Kossuth téri tiltakozások szónokaként és az MTV-székház 2006-os ostrománál hallatott magáról. Ebben az ügyben is bíróság elé állították, de az eljárás idején, 2009-ben, súlyos betegség következtében meghalt.
