Újabb kezdeményezéssel áll elő a magyar menekültsegítő társadalom oszlopos tagja, a Migration Aid szóvivője, Zsohár Zsuzsanna. A cél immáron túlmutat az országhatáron, és még igazodik is az EU által szorgalmazott irányhoz: Törökországban tartani a menekülteket úgy, hogy ne fulladjanak a menekülttáborban tétlenségbe és apátiába? A terv ambiciózus, de ettől igazán vonzó az aktivista számára.
A Magyarországon átvonuló menekültek többsége először Szíriában kerül táborba, jelenleg körülbelül 7,5 millióan várakoznak a határ szír oldalán. Ahogy tudnak, átjönnek a török oldalra. A határ most éppen zárva van, arra hivatkozva, nehogy a menekültekkel a kurd terroristák is átszökjenek. Itt nem gyoda van, hanem konkrétan lőnek is.
A keményebb határellenőrzés hátterében az is meghúzódhat, hogy a török táborokban rossz állapotok uralkodnak, ami viszont azért is van, mert az ENSZ a 400 eurós fejkvótát levitte 250 euróra. A törökök elveszik a szírektől az útlevelet a határon, mert a világszervezet a regisztráció után fizet, és ha ugyanazzal az útlevéllel máshol is bejelentkezik egy menekült, később már nem jár érte egy cent sem. Aki menekült lesz Törökországban, nem kap munkavállalási engedélyt, és a mozgása is korlátozva van – októbertől egy városra. Az útlevelet a török hatóságok nem is adják vissza, a menekülteknek két lehetőségük van: minimális feketemunka, vagy tétlenség.
A török táborokban jelenleg is kétmillióan élnek ilyen körülmények között. Egy dologban eltökéltek: vissza akarnak menni Szíriába. Zsohár Zsuzsanna ezeknek az embereknek az érdekében szeretne valamit tenni. Az elképzelés akkor kezdett a fejében mocorogni, amikor az N1 tévén a K.O. című műsorban „összecsapott” Toroczkai Lászlóval. A határzár ötletét is magának vindikáló ásotthalmi polgármestere vetette fel: magas életszínvonalat biztosító városokat kéne építeni a török területeken, hogy a menekülteknek eszük ágába se jusson továbbjönni (most már ez egyre nehezebb lesz: péntek éjféltől a magyar-horvát határ is le van zárva).
Passzív házakkal a közösségekért
Erre csatlakozva mondja ma Zsohár: településeket kell létesíteni, ahol a jelenlegi tétlen, lélekölő vegetálást felváltja az aktív, teremtő létmód. Mindez összekapcsolódik a környezettudatossággal – az olyan filozófiákkal, mint az Earthship (amely egy angol szójáték, egyfelől Föld-hajót, másfelől Föld-séget, Föld-tudatosságot jelent), amely minimális energiafelhasználást igénylő lakások (ényegében passzív házak) építését tűzte ki célul. Ez a mozgalom hulladékokat használ építőanyagként, például elhasznált gumiabroncsokból, üdítős fémdobozokból, üvegpalackokból épít falat, és megújuló energiaforrásokat használ a fűtéshez, energiaellátáshoz.
Akár légkondicionálás is kialakítható extra gépészet nélkül, a föld alatt egy csőben lehűlő levegő segítségével, amit a lakásba lehet vezetni. A vízellátás is helyben, az esővíz összegyűjtésével oldható meg, és egyfelől a lakásban élő növényeket locsolja, másodsorban ivó és fürdővízként szolgál, miután átment egy tisztítóberendezésen. A szennyezett víz pedig végül a vécé öblítésére szolgál, majd ülepítőben végzi. Egyszóval valamennyi tőkéből és rengeteg munkával létrehozhatóak olyan épületek, amelyek aztán többé-kevésbé energetikai szempontból önellátóak. A házakhoz kertek és baromfiudvar csatlakozna, azaz a lakók megtermelnék azt is, amit aztán elfogyaszthatnak.
Ilyen vagy ehhez hasonló települések megteremtésével lehetne a szíriai menekülteknek esélyt adni arra, hogy táborba terelt embertömeg helyett közösséggé váljanak, eltartott emberek helyett megtartott embercsoportokként működhessenek. Ez lehetővé tenné azt is, hogy valamilyen szintű önkormányzatiság is kialakulhasson, és maguk igazgathassák a mindennapjaikat, amíg vissza nem térhetnek a szülőföldjükre. A cél az, hogy ne egy passzív, a tétlenséget megszokó, és egy idő után a hazatérés vágyát is feladó tömeg alakuljon ki, amelynek a tagjai csak a segélyre várnak. A cél az, hogy az emberek igényeljék a folyamatos munkát, és a sajátjukénak érzett településeken fennmaradjon az aktivitás és a hazatérés vágya.
Ilyen még nem volt
Zsohár Zsuzsanna most egy ilyen modell létrehozásán kezdett el ügyködni. Praktikusan egy kisebb falu létrehozásán, ahol a közösség szervező ereje erősebben tud működni, mint urbánus közegben. Erre a közeg itt alkalmasabb, mint a technicizált, modern Nyugaton. A projekt ugyanúgy forrásigényes, mint egy sátoros menekülttábor, csak az életminőség sokkal magasabb, ami viszont a fenntartási költségekre is visszahat – nem kell annyit orvosra, egészségügyi ellátásra költeni. Ha beválik a modell, lehet folytatni a munkát, újabb településeket létrehozni.
Hogy vannak-e már ehhez hasonló minták? „Nincsenek, ezt én akarom megcsinálni”, mondja Zsohár, akinek a Migration Aidnek köszönhetően széles körű kapcsolati tőkéje kerekedett. A Bundestagtól kezdve az ENSZ Egészségügyi Világszervezetén (WHO) át a Menekültügyi Főbiztosságig (UNHCR) sokan lelkesednek az ötletért, amelynek a jövő tavaszra már működő projektként kellene léteznie, hogy őszre már tovább konkretizálódhassanak a tervek. Félő ugyanis, hogy a harcoknak még addig sem lesz vége.
Zsohár nem is csak a török menekülttáborokban élőkre gondol, sőt, első körben inkább azokra építene, akik Európába jöttek, de az első tél után kiábrándultak. Hatalmas tévhitek élnek ugyanis még a tanultabbak körében is az európai télről – a szírek télen például citromot szüretelnek. Az érkezők százezrei közül biztos több ezres lesz azoknak a száma, akik inkább vállalják, hogy egy ismerősebb, barátságosabb éghajlaton, a hazájukhoz közelebb létesítsenek maguknak házat. Ha pedig ez a módozat beválik, az Európába irányából jövő szívóhatás mellett bizonyos mértékben a visszirányú hatás is beindul majd.
„Ez engem nagyon vonz”
De biztos, hogy minden diplomás, tanár, orvos szír menekült csirkét akar tenyészteni? Zsohár szerint épp a képzettebbek értik meg ennek a kezdeményezésnek a lényegét, és ők inkább készek lesznek visszatérni, ha úgy látják, nem jöttek be az elképzeléseik. Zsohár szerint azoknak, akik passzívabbak, a nyugat-európai menekültügyi segélyezés szigorítása veheti el a kedvét. Az, hogy az Európai Unió döntött arról, komoly anyagi segítséget ad Törökországnak a krízis helyben történő kezelésére (3 milliárd euróról van szó a tárgyalásokon), az ehhez hasonló kezdeményezéseket erősíti. Ahogy a nyugat-európai menekültügyi segélyezési rendszer szigorítása is. Sok afgánnak, kurdnak pedig gyakorlatilag kényszerpálya lesz a visszatérés, mert vagy nem kap menekültstátuszt, vagy nem tud elhelyezkedni, mert sokan közülük még iskolakötelesek.
Amilyen vonzó persze ez az elképzelés, annyira szerteágazó és bonyolult a megvalósítás, és nagy a felelősség is – hisz ezrek, adott esetben tízezrek életének alakításáról van szó. De épp ezért „ez engem nagyon vonz”, mondja Zsohár. Nagy tömegek gyors ellátására persze nem megoldás az elképzelés, de ha bejön, idővel jelentős csoportokat is leköthet.
A török partnerek körül még rengeteg a kérdőjel, elég megemlíteni, hogy november elsején választások lesznek. Zsohár bízik abban, hogy a Migration Aidhez hasonlóan magukat katalizálják a folyamatok. „Mindig a periférián lévő kicsi, marginalizált csoportok kezdik a változást, amiből aztán a többség profitál” vélekedik Zsohár, aki a Keleti elől felkerekedő 3000 menekült példáját említi, akik gyalog indultak útnak, érték el, hogy mindenkit átszállítsanak Ausztriába. Vagy ott van maga a Migration Aid is, amely más szervezetek mellett a semmiből jött létre, és oldotta meg végül tömegek ellátását, tájékoztatását nulla állami támogatásból.
