Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetéséhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt.

A vádirat szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett annak a karhatalomnak a megszervezésében és irányításában, amely sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra.

Ezek közül a vádirat tartalmazza a budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, amelyek során karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhat fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek.

Az eljárás egyik központi kérdése, hogy Biszku Béla mennyiben tehető felelőssé ezekért a véres sortüzekért. Ezzel kapcsolatban a pénteki tárgyaláson Zinner Tibor jogtörténész és Horváth Miklós hadtörténész szakértő egybehangzóan állította: nincs olyan dokumentum, amely azt támasztaná alá, hogy a pártvezetéshez tartozó Biszku Béla részese volt közvetlenül a tűzparancshoz vezető döntéseknek.

Ugyanakkor a szakértők kiemelték azt is, hogy a diktatúra működését figyelembe véve erre nem is volt szükség, a karhatalom parancsnokai pontosan tudták, mi a dolguk, mit vár el tőlük a hatalom.

"Mostantól lövetünk" - mondta egy pártvezető annak idején, december elején, és ezután valóban eldördültek a véres sortüzek. "Ha győzni akarunk, lőni kell akkor is, ha békés tömegek fedezik az ellenforradalmat" - fogalmazott egy másik kommunista funkcionárius.

Horváth Miklós szerint a kommunista rendszer akkori működésére jellemző volt, hogy amikor helyi parancsnokok központi utasítást kértek, csak annyi volt a válasz, "hallgasson rádiót, abból mindent megtud!". A pártvezetés az elvárásait főleg közvetve, politikai értékeléseken keresztül fogalmazta meg.

Amikor például ellenforradalommá minősítették az eseményeket, akkor az erőszakszervezetek tagjai számára egyértelművé vált, hogy miként kell bánni a forradalom támogatóival. Ezt pedig utólag megerősítette, hogy akik a párt akaratának megfelelően jártak el, azoknak még túlkapások esetén sem kellett komoly felelősségre vonásra számítaniuk, mi több, nem egyszer még ki is tüntették őket - tette hozzá.

Horváth Miklós azt mondta, az egyes sortüzeknek a megtorlás nyilvánvaló szándéka mellett számos más okuk is lehetett. Volt, ahol pánikba estek a karhatalmisták, nem egy esetben pedig a szervezetlenségük vezetett vérengzéshez. Amikor ugyanis az egyik pufajkás figyelmeztető lövést adott le, mások azt hitték, már elhangzott a tűzparancs, csak ők nem hallották, és ezért elkezdték lőni a fegyvertelen civileket.

A központi tűzparancsot dokumentáló iratok hiányával kapcsolatban Zinner Tibor megjegyezte, hogy a diktatúra működésére jellemző módon számos más fontos körülményről sem maradt fenn egyértelmű dokumentum; egyes kihallgatásokon például részt vettek szovjet tanácsadók, ám ezt sem rögzítették a jegyzőkönyvek.

A tárgyaláson elhangzott, hogy a Kádár János vezette csoport helyzetét akkoriban egy pártvezető maga is úgy jellemezte, hogy "ha kimennének a szovjet csapatok, egy nap múlva elsöpörnék a kormányt".

Horváth Miklós szerint a november 4-ei szovjet bevonulást követő időszakban még kormánynak vagy akár pártvezetésnek sem volt nevezhető az a néhány, Kádár János és Münnich Ferenc köré csoportosuló pártvezető, aki szinte az egész társadalom ellenében, szovjet támogatással a háta mögött próbálta megszervezni a hatalmat.

Kádár János még 1957 nyarán is úgy vélekedett, hogy ha kivonulnának a szovjetek, akkor csak nagy véráldozatok árán maradna talpon a hatalom.

A tárgyaláson Biszku Béla védője elfogultsági kifogást terjesztett elő a bíró és az egyik szakértő ellen, ezt később bírálják el. A bíró és a szakértők jelezték, hogy nem érzik magukat elfogultnak.

A 94. életévét a napokban betöltő Biszku Béla tolószékben érkezett a bíróságra, két nőrokona támogatta. Nagyothalló készüléken át követte a tárgyalást, de volt, amikor a védő, illetve a bíró is rákérdezett, hogy tud-e még figyelni. A vádlott kora délután jelezte, hogy már nem képes folytatni a tárgyalást.

A vádlott most sem tett részletes vallomást, de bűnösségét ezúttal is tagadta. A büntetőper novemberben bizonyítással folytatódik.

A tárgyalás első órájában Vona Gábor, a Jobbik elnöke és tucatnyi fiatal híve egyszínű szürke pólóban foglalt helyet a tárgyalóterem első sorában. A pólókon elöl nagyméretű "1956 október 23." felirat volt, valamint egy árpádsávos címerre emlékeztető ábrázolás, a pólók hátulján felül pedig kisebb betűkkel az volt olvasható: "Harcos Magyarország".

Az ellenzéki politikus és követői a tárgyalás elején és az első szünet kezdetekor egysoros vonalban állva maradtak arra a néhány másodpercre, amíg a kamerák és a fotósok elkészíthették felvételeiket, majd távoztak.

Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt.

Az ügyész életfogytiglanért, a védő hatályon kívül helyezésért fellebbezett. Idén júniusban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság, felderítetlenség miatt megsemmisítette az elsőfokú döntést és új eljárásra utasított. Így került vissza az elsőfokú bírósághoz új eljárásra a Biszku-ügy.