A Financial Times szerzője külön cikkben magyarázza el olvasóinak, hogy Magyarország miért akar mindenáron kimaradni az uniós menekültügyi programból, a kvótarendszerből és a hotspotok felállításából. Az ország lényegében egy óriási menekültelosztó központtá válna, ebből pedig nem kér a kormány.
Cikkben igyekszik tisztázni olvasóinak a Financial Times Brüsszel blogja, hogy a magyar kormány milyen megfontolások alapján mond nemet az uniós menekültügyi kvóták tervére, vagyis arra, hogy az uniós tagállamok 40+120 ezer menekültet osztanának le egymás közt.
A Duncan Robinson által jegyzet cikk felidézi, hogy a menekültek szétosztására vonatkozó terv elvileg könnyebbé tette volna Budapest helyzetét, hiszen a 120 ezer menekültből 54 ezer idehaza regisztrált menekültet vállaltak volna át más államok. Magyarország felé éppen azért tette volna ezt a gesztust Brüsszel, hogy a kvótarendszerrel szemben legerősebben kardoskodó magyar kormányt kissé lecsendesítse, és eltávolítsa az ugyancsak kvótaellenes visegrádi államoktól – áll a cikkben.
A magyar kormány a nyilvánosság előtt azt hangoztatja, hogy nem tekinti magát a menekülthelyzet szempontjából úgynevezett frontországnak, mivel nem Magyarországra, hanem Görögországra érkezik először a hozzánk érkező menekültek többsége, és ha a görögök elvégeznék a menekültek regisztrációját, és lefolytatnák a menekültügyi eljárást, akkor a magyarokhoz el sem érne a probléma. A magyarok szerint Görögország "az elefánt a szobában", vagyis az a mindenki számára nyilvánvaló tény, amelyről mégsem akar senki nyíltan beszélni.
A magyar kormánynak azonban van egy, ennél a frontország-definíciónál is sokkal pragmatikusabb szempontja, amely érvényesül, nevezetesen az, hogy ha Magyarország elfogadja a kedvezményezett ország szerepét, akkor azt is vállalja, hogy a sokat emlegetett hotspotok révén uniós menekültügyi regisztrációs központtá, lényegében egy óriási menekülttáborrá válik, márpedig ezt a magyarok nem akarják. Hiszen a részletek ugyan még kidolgozásra várnak, de a gyakorlatban ennek része lesz a menekültügyi eljárás lefolytatása, a menekültek táborba zárása és elszállítása olyan országokba, ahová meglehet, hogy egyáltalán nem is akarnak elutazni – vázolja az újságcikk.
Budapest nincs egyedül a kételyeivel, írja a szerző, aki szerint Olaszország is fél átengedni a határellenőrzés nemzeti hatáskörét Brüsszelnek, és a cikk szerint azt is jelezték múlt szerdán Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének, hogy nem akarnak az Olaszországba és Görögországba tervezett hotspotokról tárgyalni. Ez a két ország ugyanis hagyományosan átengedi területén a menekültek áradatát a szomszédos országokba, a hotspotok felállításával azonban ennek a jó szokásnak vége szakadna, és nekiállhatnának regisztrálni minden menekültet.
Az EU diplomatái vasárnap, hétfőn és kedden is arról tárgyaltak, hogy mi legyen a magyarok 54 ezres menekültrészével, illetve lehet, hogy már csak 106 ezer menekült áthelyezéséről beszélhetünk. Egyes országok azt akarják, hogy a menekültek átvételével csak a leginkább érintett délkelet-európai országokat, vagyis Görögországot, Olaszországot és esetlegesen Magyarországot támogassák, mások viszont azt szeretnék, ha bármely ország átadhassa a menekültjeit, amennyiben menekültáradattal szembesül. Több diplomata megdöbbent, amikor Németország ez utóbbi ötletet támogatta, azzal a szöveggel, hogy akár nekik is szükségük lehet menekültek átszállítására, hiszen hozzájuk érkeznek idén a legtöbben – áll a cikkben.
Ez már sok tagállamnak sok lenne, mármint az, ha Németország már nem menekülteket befogadó, hanem menekülteket átadó országgá válna – áll a cikkben.
Közben kedden délután újabb rendkívüli tanácskozást kezdtek Brüsszelben az Európai Unió tagállamainak belügyminiszterei, hogy megpróbáljanak megállapodásra jutni a migrációs válság közös kezeléséről. a 120 ezer menekült elosztásáról, valamint a hotspotok felállításáról, a külső határok ellenőrzéséről és az elutasított menedékkérők, a gazdasági migránsok hazajuttatásának biztosításáról.