Ki-ki akkor élhet értékes életet, és akkor lehet boldog, ha megvalósítja a rábízott feladatokat – mondta a miniszter egy erdélyi lapnak. Szerinte az ezeréves államiságról szóló magyar tapasztalat megkülönböztet minket a szomszédos, a nemzetépítést még tanuló népektől.
Balog Zoltán szerint az ezeréves magyar államiság tapasztalata megmutatkozik a magyar intézményrendszerben, a magyar kulturális és tudományos életben, és a magyar polgárok szintjén is tetten érhető.
Az emberi erőforrások minisztere a Háromszék című székelyföldi napilap keddi számában közölt terjedelmes interjúban fejtette ki gondolatait a nemzeti identitásról, a közösségi létről. A miniszter szerint tudatosabban élhetik meg az államiságukat azok a szomszédos népek, "akik most tanulják a nemzetépítést".
"Mögöttünk viszont ott van a több mint ezeréves államiság tapasztalata. (…) Az ezeréves távlat eredményezi azt, hogy például mi az elmúlt huszonöt-harminc évben soha nem gondoltunk arra, hogy erőszakhoz folyamodjunk, amikor jogainkat megsértették, vagy nemzeti jogainkért álltunk ki" – jelentette ki a miniszter. Mindezt a délszláv konfliktusok viszonylatában tartotta jelentősnek.
Balog Zoltán szerint a magyar nyelv egyediségéből származó "magunkra hagyatottság érzése egyrészt erősíti a túlélési ösztönt, másrészt egy kicsit megrabolja az életörömünket". Fontosnak tartotta, hogy a magyarok megfelelő arányérzékkel tekintsenek nemzetükre, és azt se gondolják, hogy "mi vagyunk a világ legtehetségesebb nemzete", de azt se, hogy "mindenki jobb nálunk".
Fontosnak tartotta, hogy a magyarságtudatot a kereszténység alakítsa, és a kereszténység tudata soha ne kerüljön szembe a magyarságéval.
A miniszter a közösségi életet tartotta igazán értékesnek. "Tudni kell, hogy kihez tartozom, kinek és kiért tartozom felelősséggel. Az értékes élet az, ha megtalálom, akik értem felelősséget vállalnak, és akikért nekem kell felelősséget vállalnom" – fogalmazott Balog Zoltán. Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes példáját felhozva azt mondta, amit a szerzetes tesz az elhagyott és rászoruló gyermekekért, az felekezettől függetlenül, és a nem hívő emberek számára is olyan életpélda, amely a magyar történelem legszebb lapjaira illik.
A miniszter úgy vélte, ki-ki akkor élhet értékes életet, és akkor lehet boldog, ha megvalósítja a rábízott feladatokat.
