Csütörtökön szavaz az Európai Parlament arról a szerzői jogi szabályozással foglalkozó jelentésről, amely egyebek mellett megalapozza azt is, hogy szabad lesz-e a jövőben feltölteni középületekről készült nyaralási fotóinkat az internetre. A panorámaszabadság korlátozása pont olyan döntés lenne, amilyenekhez hasonlók miatt az Európai Unióra sokan csak legyintenek, vagy a fejüket fogják.
Az Európai Parlament (EP) a szerzői jogi szabályozás modernizálását megalapozó ajánlásokról szavaz csütörtökön. Ha a plénum elé kerülő szakbizottsági törvényszöveg megy át az EP-n, akkor a képviselők olyan állásfoglalás mellett tehetik le a voksukat, amely egyebek mellett azt tartaná kívánatosnak, hogy a köztéri épületekről készült fényképek "kereskedelmi felhasználása" engedélyhez legyen kötve. Például, hogy ne lehessen csak úgy feltölteni utazási fotókat a forprofit vállalkozásként működő Facebookra.
Magyarországon fel sem merül, hogy például a közösségi oldalakon ne lehetne ingyenesen közzétenni képeket középületekről, de az EU több tagállamában, többek között Belgiumban, Franciaországban vagy Görögországban a terjesztésük egyáltalán nem, vagy csak erős korlátokkal legális.
Ha a vonatkozó rész átmenne, akkor széles körben terjedne el az Eiffel-torony fényképezéséhez kapcsolódó szabály, hogy csak napközben legális fotózni, éjszaka nem, mert a látványosság kivilágítása jogdíjas. Ahogy ezután nemcsak a francia oldalán lenne tilos tweetelni ugyanarról a határépületről készült felvételt, hanem a határ német oldalán is. Nyugodtan eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen dilemmákat okozna egy romantikus fotózás a Sóhajok hídján, vagy egy gyerekkel közös fényképezkedés a budapesti Állatkert előtt.
Az információs társadalmi irányelv reformjáról idén januárban Julia Reda, a német Kalózpárt EP-képviselője nyújtott be önálló jelentést. Ebben javaslatokat fogalmazott meg egyebek mellett az egységes európai szerzői jogi cím bevezetésére, a szerzők jogainak erősítésére, a közkincs védelmére, az offline és online jogok egységesítésére, a szabad linkelés rögzítésére, a karikatúra engedélyezésére, a szöveg- és adatbányászat lehetővé tételére, az oktatási célokra használt anyagok hozzáférésének megkönnyítésére és az elektronikus könyvkölcsönzésre.
A Reda-jelentés javasolta a panorámaszabadság általános kiterjesztését is. Csakhogy január óta a javaslat módosításokon esett át, mire az illetékes szakbizottság megszavazta. Az eredeti ajánláshoz képest leginkább a panorámaszabadsággal kapcsolatos kitétel sérült. Azóta több, mint 480 ezer ember írta alá a petíciót, amely ellenzi a szigorítást. Csütörtökön lesz az ajánlások végszavazása az EP-ben, így eldől, hogy Reda tábora meg tudja-e akadályozni, hogy az EP hülyét csináljon magából az "Eiffel-torony fényképezése" tárgyában. A szakbizottsági törvényszöveg vonatkozó ajánlásának (46. bekezdés) fő védelmezője a francia Jean-Marie Cavada liberális EP-képviselő, aki a felhasználást a jogtulajdonos engedélyéhez kötné.
Forprofit és nonprofit parák
A Wikimedia, amely önkéntes munkára alapozva ingyenesen teszi közzé az interneten a világ oktatási és kulturális javait, már akkor aggodalmát fejezte ki, amikor kiderült, Reda javaslata átalakult a parlamenti munkaszobákban: a Wikipédián több országban is futó bannerkampányuk szerint a korlátozás azt jelentené, hogy saját fényképeinket sem tehetjük közzé szinte semmilyen online felületen, ha azok jogvédett épületet tartalmaznak – vagy nem tudjuk, hogy a rajtuk látható épületek jogvédettek-e –, és nem ajánlhatjuk fel őket a Wikipédiának sem. Így a már meglévő képeket is el kellene távolítani, mivel minden olyan oldal, amit egy vállalat üzemeltet, kereskedelminek minősül. Az interneten terjed egy petíció a panorámaszabadság védelmére, illetve a Wikipédia a #saveFoP hashtaget is útjára indította.
Az általános panorámaszabadság leghangosabb ellenzője, Jean-Maria Cavada (Európai Liberálisok és Demokraták Szövetsége, ALDE) szerint az, hogy az épületekről készült reprodukciók kereskedelmi célokra használhatóak, sérti a művészek érdekeit. A képviselő szerint a Wikimedia kereskedelmi célokra tenné elérhetővé a képeket anélkül, hogy a szerzőket anyagilag kompenzálná. Vagy ott van a Facebook, amelynek a felhasználói feltételei szintén felmentik a felhasználót a szerzőnek járó ellentételezés alól.
"A probléma az, hogy a kereskedelmi és nem kereskedelmi használat jogilag nem tisztázott fogalmak, ahogy a nem kereskedelmi célú használat sem feltétlenül egyenlő a nonprofittal" – válaszolta erre az érvre a hvg.hu-nak Dimitar Dimitrov, a Wikimedia brüsszeli képviselője. "Rengeteg nonprofit szervezet bír kereskedelmi tevékenységgel, és sok oktatási és kutatási szervezet kereskedelmi annak ellenére, hogy száz százalékig állami támogatásúak. Ezeknek a szervezeteknek le kéne állniuk a védett tartalmak használatával, miközben a forprofit intézmények folytathatnák azt, amennyiben számolnak a jogi kockázattal a költségvetésükben" – vonta le Dimitrov a konklúziót.
Kényes egyensúly
Bodó Balázs, az Amszterdami Egyetem Információs Jogi Intézetének (IViR) kutatója szerint a szerzői jogi szabályozás jelenlegi fejlődésével kapcsolatban az egyik gond, hogy erős érdekérvényesítő képességgel bíró szereplők olyan szabályok megalkotását is elérhetik, amelyek sokszor nemcsak közgazdasági érvekkel, hanem szimplán a józan ésszel is szembemennek. A panorámaszabadság korlátozását e furcsa trend egyik legkézzelfoghatóbb példájának tartja.
Dimitrov szerint számíthatunk rá, ha szigorítják a panorámaszabadság szabályozását, az egyéni felhasználókat is megtalálják a bírságokkal az illegális tartalmak miatt, Bodó szerint viszont az új szabály betarthatatlan lesz, hiszen gyakorlatilag minden pillanatban több millió jogsértő turistafotó kerül fel az internetre, és ennek ellenőrzésére jelenleg nincs megfelelő eszköz.
"Ahelyett, hogy foltozgatni próbálnák a rendszert, egyensúlyt kellene teremtenünk a szabad felhasználás és a jogdíjas között. A Wikimedia álláspontja szerint a panorámaszabadság pontosan ezt jelenti. Megvédi az alkotót attól, hogy az épületet máshogy mutassák be – átrajzolják –, mint amilyen, de biztosítja a jogot a róluk készült fotók felhasználásához" – véli Dimitrov.
"A középületek megérdemlik és meg is kapják a megfelelő védelmet a jogszabályok alapján, de ez a védelem addig terjed, ameddig a közérdek nem válik fontosabbá" – teszi hozzá a jelentéstevő Reda, aki szerint azoknak is teret kell biztosítani, akik megemlítik, ábrázolják, idézik, vagy kritizálják az eredeti művet.
| Mi történhet csütörtökön? |
| Ha az EP az eredeti szakbizottsági szöveget fogadja el, akkor csak a nem kereskedelmi célú felhasználás esetén lehetne kitenni középületekről szóló fényképeket az ajánlás értelmében. Ha befut Reda módosítója, akkor Európa-szerte kiterjesztik a panorámaszabadságot – és akkor lehet majd az Eiffel-tornyot éjszaka is szabadon fotózni. De még az is előfordulhat, hogy kikerül a szövegből a vonatkozó bekezdés, és akkor maradhatnak a nemzetenként eltérő szabályok. Az Európai Bizottság az EP ajánlásai alapján az év végén nyújtja be várhatóan a jogszabálytervezetét. |
Megérett a módosításra
A Facebook, a GoogleMaps vagy a YouTube még nem is létezett tizenhárom évvel ezelőtt, amikor az EU szerzői jogi szabályozását utoljára frissítették, így az egyáltalán nem tükrözi azt az alaphelyzetet, hogy az internet korában mindenki egyszerre szerző és felhasználó.
A kiadók számára a jelenlegi szabályozás fenntartása a megfelelő, hiszen az üzleti modelljük erre épült. Ezzel szemben a felhasználók, köztük is könyvtárak és egyetemek érzik leginkább a reformok elengedhetetlenségét. Julia Reda úgy véli, a szerzők a két véglet közötti csoportot képviselik.
A Reda-jelentés többek között azonos szerzői jogokat biztosítana az online és offline alkotásokra, segítené az alkotások határok közötti terjesztését, engedélyezné az audiovizuális idézeteket és a szabad linkelést, megkönnyítené az anyagok terjesztését kutatási és oktatási célokból, valamint az elektronikus kölcsönzést is.
"A tudományos kutatás étosza arról szól, hogy egymás eredményeit építjük tovább, ehhez viszont hozzá kell férnünk a többiek eredményeihez" – magyarázta a hvg.hu-nak Bodó Balázs, hogy az oktatás-kutatás szempontjából szerinte miért kiemelten fontos a szerzői jogi reform. Bár ezen a területen a szabályozás eleve engedékenyebb, de Bodó szerint így is felmerülnek hozzáférési problémák.
A jelenlegi szabályozás irreális különbséget tesz például online és offline anyagok között. Ameddig legális oktatási célból fénymásolatokat kiosztani az órákon, addig ugyannak a tartalomnak az online terjesztése a diákok között már nem az. Hasonló a probléma az e-kölcsönzéssel is. A papíralapú könyvekkel ellentétben a könyvtárak nem kölcsönözhetnek e-könyveket a kiadók engedélye nélkül. Bodó szerint a legtöbb kiadó ma még nem tudja pontosan felmérni, hogy milyen hatással lehet ez a könyveik forgalmára, ezért kivárnak az engedélyekkel. Ennek köszönhető, hogy sok könyv legfeljebb csak nagyon előnytelen feltételekkel e-kölcsönözhető.
Féltékeny birtoklási vágy
Az egyetemeknek és a könyvtáraknak mindeközben egyre nagyobb anyagi terhet jelent az elektronikus folyóirat-adatbázisokhoz való hozzáférés biztosítása. Még a világ egyik leggazdagabb egyeteme, a Harvard is arra buzdítja az oktatóit, hogy szabadon hozzáférhető módon publikáljanak, mert hosszú távon fenntarthatatlan a tudományos kutatás eredményeinek hozzáférhetővé tétele az eddig megszokott előfizetői modellben. Márpedig ha a Harvardnak ez gondot okoz, nem nehéz elképzelni a magyarországi tudományos könyvtárak helyzetét. Hogy ne maradjon le behozhatatlanul a világszínvonalhoz képest a magyar egyetemi szféra, egyre többen kényszerülnek internetes kalózkönyvtárak használatára.
Bodó szerint nem csak jogi oldala van a kérdésnek. Azt tapasztalta, Magyarországon sokszor nehéz rávenni a tudományos szerzőket, hogy szabadon felhasználható (creative commons) módon publikálják eredményeiket. Itthon egyfajta "féltékeny birtoklási vággyal fordulunk a cikkeinkhez, oktatási anyagainkhoz, és nem akarjuk mással megosztani, nehogy ‘ellopják’ azokat" – folytatta. Szerinte a változáshoz a kutatóknak kell rájönniük, ők is olyan anyagokból építkeznek, amiket valaki más elérhetővé tett számukra. Hozzátette, hogy mivel nincs számottevő piaca a tudományos irodalomnak, így nem éri a szerzőt érzékelhető anyagi veszteség.
Emellett a kutatási eredmények legnagyobb része eleve közpénzből megvalósuló kutatási programok során születik, ezeknek az anyagoknak tehát különben is szabadon elérhetőnek kéne lenniük. A szabad hozzáférhetővé tétellel szembeni gyanakvás sokkal inkább táplálkozik az ismeretlentől való félelemből, mint tényleges rossz tapasztalatokból, mondta a kutató.
