Közhelyszámba megy manapság, hogy Orbán Viktor Putyint majmolja kicsiben. Hogy valójában mennyire helytálló a párhuzam, annak három kerekasztal-beszélgetéssel ered a nyomába a Humán Platform annak apropóján, hogy február 16-án Putyin: nyet! - Európa: igen! jelszóval szerveznek vonulást a Keleti pályaudvartól a Nyugatiig egy nappal az orosz elnök magyarországi látogatása előtt. Egy leleplező videót már közzé is tettek, amiben előreszaladnak a válaszokkal: kicsit lejjebb rögtön meg is tekinthető Orbán sokkoló alakváltása!

A három beszélgetés ezt a tüntetésre kalibrált egyszerű diagnózist igyekszik cizellálni, ami azért is aktuális, mert többek között a MET-ügy után Orbán tavaly áprilisi szűk körű stratégia-ismertetése – amitől ugye még a sokat látott Simicska hátán is felállt a szőr – is találgatásokra adott okot a "keleti nyitás" valós motivációit illetően.

Az első, február 9-én megrendezett beszélgetés emberjogi szempontból közelített a putyini Oroszországhoz, 12-én Keleten a helyzet változatlan címmel az ukrán válságot fogják boncolgatni, 14-én pedig oligarchákról és korrupcióról esik majd több szó.

No de mi is az a putyinizáció?

Sz. Bíró Zoltán történész, ruszisztikus elöljáróban felvázolta, mi is szerinte az a "putyinizáció", aminek az árnya rávetül Magyarországra. Putyin miután 1999-ben hatalomra került, kifogott egy jó gazdasági hullámot, amikor is főleg az egekbe szökő olajáraknak köszönhetően stabilizálni tudta hatalmát, a jelcini káosz után igazi felüdülés volt ez az 2008-ig tartó időszak az oroszok javarészének: a gazdaság évente 7-8 százalékkal bővült, a béreket és a nyugdíjakat évről évre jelentősen megemelték, a szegénységi küszöb alatt élők száma pedig megfeleződött ebben a 10 éves időszakban: a legtöbben a bőrükön érezték a prosperációt.

A Putyin-rezsim a válságig sem volt a demokrácia és az igazságos társadalom élharcosa, de a nemzetközi sajtóban botrányt okozó autoriter, elnyomó lépések 2008 után szaporodtak el igazán. A választási rendszert az Egységes Oroszországra szabták, a választási visszásságokkal foglalkozó Golosz nevű jogvédő szervezet számításai szerint a 2011-es parlamenti, és a 2012-es elnökválasztáson ezt megsüvegelve szavazatok millióit irányították "megfelelő irányba". Putyin tulajdonképpen üres színjátékká degradálta a választásokat, bónuszként a Goloszt is elüldözték Oroszországból.

A Golosz szívatását is lehetővé tevő idegen ügynök-törvény minden civil szervezetet -- papíron azokat a szervezeteket kell bejelenteni, amelyeket külföldről pénzelnek, illetve amelyek "politikaiak", de utóbbit olyan szélesen definiálták, hogy például rákos gyerekekkel foglalkozó civileket is beregisztráltattak, mint ami az orosz egészségpolitikát kritizálja -- regisztráció kötelessé, és vegzálhatóvá tett. Az "átláthatóság" jegyében egyre gyakoribbá váltak az auditálások az NGO-knál, a gondos orosz hatóságok pedig többnyire csak-csak találtak valamit.

A korábban a polgári törvénykönyvbe utalt rágalmazást ismét visszavezették a bűncselekmények közé, jutalomjátékként Putyinék a hazaárulás tényállásának jogalapját is kiszélesítették. Mire Sz. Bíró idáig jutott a leltárban a közönségből már többen felhördültek, mások csendben somolyogtak, mintegy nyugtázva a NER és a putyini Orosz Birodalom lényegi hasonlóságát. Még akkor is, ha már ekkor jól látszott, hogy ugyan sok kormányzati intézkedés kísértetiesen hasonló Magyarországon, mint Oroszországban, de Putyin keze keményebb és kíméletlenebb, mint Orbáné. Sokan mondanák erre, hogy "ami késik nem múlik", de jövőkutatásba nem csapott át a beszélgetés.

Pride? Azt inkább betiltjuk 100 évre

Valószínűleg régen sem volt tündérmese, de mostanság – különböző felmérések szerint is – egyenesen rémálom Oroszországban melegnek lenni. Dombos Tamás, a Háttér Társaság jogásza főleg a homoszexuális propaganda-törvény bornírtságáról, és összevissza alkalmazásáról beszélt.: azt mondta, nem tud olyan esetről, amikor valakit bebörtönöztek volna ezen törvény alapján, de szórólapozó melegjogi aktivistától kezdve, homoszexuális tanárról portrét közlő újságon át, fiatal melegeket segítő weboldalig többeket pénzbírságra ítélt már ilyen jogcímen a furfangos orosz állam.

Nem mintha egy ilyen törvény önmagában nem lenne botránykő, de ennél is súlyosabb, hogy az ilyen törvények megágyaznak a melegek ellen elkövetett erőszaknak. Szélsőségesek társkeresőkön csaltak tőrbe főleg meleg férfiakat, akiket a személyes találkozókon megaláztak, megvertek, volt olyan, hogy meg is öltek. Merész Gabriella, Pride-szervező szerint a rendőrök nem igazán tüsténkednek ilyen ügyekben, amit nem nehéz elképzelni, ha azt vesszük, hogy orosz melegjogi tüntetéseken a rendőrök inkább a tüntetők megverésében jeleskednek a megvédésük helyett. "A Pride-ot betiltották 100 évre, vagy valami ilyesmi" – írja le Merész érzékletesen a helyzet abszurd szomorúságát.

Ki tudja meddig, de egyelőre még az Európa Tanács (ET) tagja Oroszország, így ezeket az ügyeket is el lehet vinni Strasbourgig, amit többen meg is tettek. Dombos több olyan esetről is tud, amikor jogilag elmeszelték az orosz gyakorlatot, de az ET-nek semmilyen jogosítványa nincs, így hiába tartják napirenden a problémákat, a döntések betartatására lényegében nincs eszközük.

Itt nem a halálba távoznak a főszerkesztők

Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezetője tér át először a magyar párhuzamokra: szerinte a civilekkel kapcsolatos vizsgálatok nagyon hasonlóak retorika szintjén, mint a Putyin-rezsimben, külön utal a "külföldi ügynökökre", valamint a Norvég Alapból részesedő civileket boldogító Kehi, NAV és ügyészségi vizsgálatokra. Elismeri, hogy az orosz hatóságoknak nagyobb jogköre van a civilek ellehetetlenítésére, mire Sz. Bíró gyorsan megnyugtatja, hogy ne aggódjon "már fordítják a  törvényt".

Viszont fontos különbség Kapronczay szerint, hogy míg Oroszországban százával tűnnek el az újságírók, és maximum holttestek kerülnek elő, ha egyáltalán; addig ugyan Orbánék is átvittek egy több helyen kérdéses médiatörvényt, távozott úgy főszerkesztő, hogy politikai okot gyanítottak a háttérben, de az életüket azért még nem féltik a médiamunkások.

A Magyar Helsinki Bizottság részéről Tóth Balázs gyorsan felsorolt több törvényi változtatást -- választókörzetek átszabása, a győztes kompenzációja, politikai hirdetések elhelyezésének lehetőségei, és még néhány továbbit --, amik szerinte aláássák a magyar választói rendszer legitimitását, de olyan szintű, egyértelmű csalásról, mint fentebb volt szó az orosz választások kapcsán, nem beszélhetünk.

A Terror Háza ügyes választás

"Az orosz prezidenciális rendszer alkotmányjogi szempontból leginkább talán a franciára hasonlít" – vált át Sz. Bíró politológusba. Hogy miért nem diktatórikus mégsem Franciaország? Ennek okát főleg a kulturális különbségekben látja: a mindenkori francia elnök egyrészt inkább hajlamos az önkorlátozásra, mint orosz kollégája, és az elé közjogilag emelt gátakat sem bontja le szisztematikusan, sem kedvtelésből, sem kifejezett céllal.

Általános konzekvenciaként olyasmi körvonalazódik, hogy a szavak szintjén és elgondolásokban Orbán valóban egyre többet kölcsönöz Putyintól, még akkor is, ha továbbra is szívesen tetszeleg az oroszokat egykor elhajtó politikus szerepében. Tóth Balázs jegyzi meg gúnyosan, hogy jó érzékkel rakta egymás mellé valaki a Nagy Imre újratemetésén készült fotót és egy mostanit Orbánról egy kormányszimpatizáns kormányértékelő-eseményen, a szervezőket pedig külön megdicséri, hogy a Terror Házát választották helyszínnek, "jó érzékre vall".

Abban is egyetértés uralkodik, hogy a putyini rendszer jóval erőszakosabb és elnyomóbb, Dombos ehhez teszi hozzá, hogy Magyarországon ugyan rosszabb melegnek lenni, mint nyugaton, de fényévekkel jobb, mint Oroszországban. Sz. Bíró borúlátóan a Leviatán című Andrey Zvyagintsev filmet ajánlja búcsúzóul, ami szerinte tökéletesen bemutatja a helyi hatalomnak végtelenül kiszolgáltatott emberek helyzetet, "Oroszország politikai jelenét, Magyarország jövőjét".

Hogy mégse ez legyen a jövő, arra a kerekasztal résztvevők szerint három garancia mutatkozik: elsősorban az Európai Unió nyújt egyfajta védettséget, valamint a gazdasági növekedés, illetve a civilek állampolgárokra gyakorolt hatása immunizálhatja a magyar társadalmat a putyini megoldásokkal szemben. A kormány mindhárom ügyben unortodox, Jeszenszky Gézának kell lenni a javából, hogy legalább egy pici aggodalom ne költözzön a szívünkbe.