Öt és fél percig próbált a rendőrség segélyhívó számán rendőri intézkedést kérni egy férfi egy gyanús csomag miatt május 24-én a fővárosban. Noha a call centereseknek néhány másodpercen belül fogadniuk kell a hívásokat, a vadonatúj segélyhívó rendszernek még igencsak megvannak a gyerekbetegségei.

„Szombaton a Bazilikánál volt egy párperces munkám – mesélte a hvg.hu-nak az érintett, aki egyébként fotóriporterként dolgozik. – Miután végeztem, elindultam a következő melóra, amikor is a Hercegprímás utcába kanyarodva felfigyeltem egy hátizsákra az egyik parkolást gátló kőoszlop tövében. Azért tűnt fel, mert már akkor is ott volt, amikor megérkeztem, és hogy még mindig nem tűnt el, gyanús lett.” A férfi az egyik közeli étterem pincérével próbálta kideríteni, hogy mi van a táskában, és miután téglatest alakú valamiket látott színes drótokkal, a mobilján felhívta a 107-et. „Ekkor szürreális öt és fél perc vette kezdetét” – mondta.

„Tessék, segélyhívó központ. Mi a probléma?” – „Kezit csókolom, X. Y. vagyok, a Hercegprímás utca 12 elől, találtam egy gyanús táskát, amiben csomagok vannak, és mintha össze lennének kötve vezetékekkel.” – „Mi a probléma?” – „Még egyszer mondom, találtam egy hátizsákot, amiben téglatest alakú valamik és vezetékek vannak, nem látom pontosan.” – „Téglák vannak a hátizsákban?” – „Nem! Nem téglák hölgyem, téglatest alakú dolgok, színes drótokkal összekötve, küldjön rendőrt gyorsan!” Erre a call centeres azt ígérte, átkapcsolja a hívást egy rendőrnek. Mintegy fél perc múlva bejelentkezett egy férfihang, melynek gazdája megkérdezte tőle, bombariadót akar-e bejelenteni.

Neki is megismételte, hogy nem tudja, a táska bomba-e, de a benne lévő dolgok miatt gyanúsnak tartja, főleg a főváros közepén, a Bazilika mellett. „Itt tartottak, amikor egy autó nagyot fékezve megállt, abból egy férfi pattant ki, majd a táskát felkapta és elhajtott a járművel, annak ellenére, hogy a fotóriporter kérte, ne tegye, mert épp a rendőrséggel beszél. Miután nem járt sikerrel, a rendőrrel közölte, már nincs szükség az intézkedésükre. A segélykérés öt és fél percig tartott, de ezalatt a beszélgetés nem jutott el sehová, nem sikerült megértetni az illetékessel, hogy mi a probléma.

Elvárás: intézkedés néhány percen belül

A fotóriporter szerint nem normális, hogy választás előtt egy nappal, a Belváros egyik leglátogatottabb helyén, nem messze az amerikai és az angol nagykövetségtől, valamint a banknegyedtől, talál valaki egy gyanús táskát, bejelenti a rendőrségen, majd öt és fél perc múlva még mindig ott tartanak, hogy tégla van-e a táskában.

„Azt gondolom, egy EU-országban ilyen esetben az elmondottak alapján egy-két percen belül odaér egy hivatalos ember, megnézi, mi a helyzet, és ha szükséges, intézkedik. Ha kell, riasztja a tűzszerész szolgálatot, amely majd megvizsgálja, mi van a táskában. A bostoni maratonon is ilyen otthagyott hátizsákokkal robbantottak egy évvel ezelőtt, ha jól emlékszem.” Hangsúlyozta, nem a call centeressel vagy a rendőrrel van baja, hanem a kialakított rendszerrel, és erre rögtön említett egy másik példát.

„Pár hónapja betelefonáltam a segélyhívóra, hogy a mellettünk lévő házban a liftajtókról szedik az alumíniumot, és nyitogatják a loggiák ajtóit. Elmondtam azt is, hogy a loggiáról nyílnak a lakások. Pár perc múlva 6-7 rendőrautó érkezett csikorogva, mintegy 14 rendőrrel, akik rohantak be a házba. Kiderült, hogy a TIK úgy küldte tovább a bejelentésemet, hogy »lakásbetörés van folyamatban«. Bravó! Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, és nem Mercedest, hanem Moszkvicsot. Amúgy minden stimmelt.”

Tevékenység Irányítási Központok 7,7 milliárdból

A segélyhívások rendszerének megújításáról tavaly számoltunk be először. A fejlesztéssel az Európában használt 112-es segélyhívószám nálunk is általánossá vált,  integrálták a rendőrség 107-es és a tűzoltók (katasztrófavédelem) 105-ös segélyszámait. A 112-re érkező hívások két nagy központba, Miskolcra és Szombathelyre futnak be. Az Egységes Segélyhívó Rendszer (ESR)-112 projekt ötmilliárd forint uniós pénzből és 2,7 milliárd forint hazai forrásból valósult meg.

A rendszert kialakító cég, a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. közleménye szerint az új rendszerben egyéb segélykérési csatornák (telefon, eCall, SMS, MMS, internet stb.) is kezelhetők lesznek. A diszpécserek pedig a bonyolult, sok embert érintő helyzetekben, katasztrófa vagy súlyos balesetek esetén közvetlen konferenciakapcsolásban, az adatok teljes megosztásával tudják összehangolni irányítói tevékenységüket – legalábbis ezt ígérték a hivatalos közleményekben.

Plusz egy beiktatott lépcső

Az új rendszerrel kapcsolatban több rendőri vezető is kétkedésének adott hangot. Úgy vélték, még egy lépcső kerül a rendszerbe, ami mindenképpen meghosszabbítja a betelefonálás, a járőr kiküldése és az intézkedés között eltelt időt. Egy volt parancsnok szerint az biztosan perceket tesz hozzá a folyamathoz, hogy nemcsak a segélyhíváskor, hanem az illetékes szervhez való hívástovábbításkor is újra el kell mondani, hogy kivel, hol, mi történt, és miért kér segítséget.

„Miskolcról hogyan fogják tudni, hogy két megyével arrébb, Piripócsalsón van egy válófélben lévő házaspár, aki minden vita, hangos szó miatt kihívja a rendőröket, vagy hogy Mari néni azért telefonál be rendszeresen, hogy ne érezze magát olyan egyedül, esetleg hogy Gipsz Jakab egy olyan notórius bejelentgető, akit nem kell komolyan venni?” – soroltak néhány gyakorlatias kérdést a rendőrök.

És bár volt, aki szerint a cél nyilvánvalóan a „piszlicsáré ügyek” kiszűrése, de a call centeresek szerinte túl laikusak ahhoz, hogy betelefonálókat elküldjenek. „Nem is fogják bevállalni, hanem inkább a területileg illetékes szervhez küldik ki a hívásokat, a döntéssel járó felelősséget rájuk tolva” – ez viszont ugyanúgy meghosszabbítja az eljárást.

A hátizsák gazdája szerint a fotóriporter feleslegesen fontoskodott

Cikkünk megjelenése után jelentkezett a hátizsák tulajdonosa kérte, hogy az ő verziójával egészítsük ki a szöveget. "A táskát én felejtettem az oszlop tövében miután megnéztük a Lego-tornyot. Tíz perccel később vettem észre, hogy nincs nálam a hátizsák, de megkönnyebbülten vettem észre, hogy még mindig meg ott van, ahol hagytam. Örömmel álltam meg, nagy fékezés nélkül, hogy a tulajdonomat magamhoz vegyem, mire egy telefonáló ember el kezdett velem kiabálni, hogy mi van táskában."

A férfi ezután többször visszakérdezett, hogy mégis miért érdekli és miért kellene nekem erre válaszolnom, de a férfi nem volt hajlandó kifejteni, hogy milyen alapon követelőzik. "Ekkorra már komoly sor torlódott föl az autóm mögött ezért odébb álltam, amit a fotóriporter úgy értelmezett, hogy menekülök ezért többször arcon fotózott és a rendszámomat is lekapta, ami már fölbosszantott, tekintve, hogy nem értettem mi történik. Miután odébbálltam, visszatértem tisztázni az ügyet, de akkorra már épp elhajtani készült."

Az általa leírtakkal ellentétben egy szóval sem mondta – állította a férfi –, hogy mi a gond és kikkel beszélt. "Így beálltam a kocsi elé, mert mégiscsak pofánfotózott, mindenfajta magyarázat nélkül. Ekkor végre kinyögte, hogy bombának vélték a táskámat és a rendőrökkel beszélt, de arra már nem volt hajlandó, hogy bővebben kifejtse mégis mire számíthatok, várjam ez a TEK-eseket kávéval, inkább szépen elhajtott autójával, mint aki megcselekedte, amit megkövetelt a haza."

Hozzátette: "Értem, hogy a cikknek nem ez a lényege, de a hősies mindig éber riporter is megér egy misét, aki fontosságának teljes tudatában nem tudott annyit mondani, hogy bombagyanús táskát talált, hanem elkezdett zsinórokról meg mértani alakzatokról beszélni. Ja és mellesleg a harmadik fröcsögő "mi van a táskában!?" után elmondtam, hogy akkumulátorok.