2011-ben uniós pénzből indult el a fogyatékosokat a nagy tömegintézményekből kisebb, emberibb lakóközösségbe integráló program. A bélapátfalvai intézetből Szilvásváradra költöző 40 ápoltból azonban nem kér a helyi lakosság.

A polgármesternek, Szaniszló Lászlónak alapvetően három problémája van: egyrészt "a hivatalt nem keresték meg a tervvel", másrészt "a községet megosztotta a hír", végül "nehéz kezelni azt a polgári ellenállást, ami kialakult".

A helyiek szerint a fogyatékosok "elriasztanák a turistákat", ráadásul a beköltözés nekik maguknak sem lenne jó, mert állapotuk a "jó szomszédság híján" előreláthatólag leromlana – ezek a mondatok az Index korábbi beszámolója szerint egy közmeghallgatás keretében hangzottak el.

A Társaság a Szabadságjogokért felvételt készített a szilvásváradi képviselő-testület szeptember 9-i üléséről, ahol ezt a kérdéskört tárgyalták. A polgármester sajátos módon vezette fel a témát, amikor leszögezte: "Mi ettől a témától szeretnénk szabadulni, hiszen nem is hatáskörünk."

Egy másik felszólaló képviselő a felvételen az ózdi cigányság helyzetéhez hasonította a szilvásváradi fogyatékkal élők sorsát, amikor kifejtette: "Ózdra, úgy hallottam, ezer cigányt telepítenek be, vagy már telepítettek is. Hasonló, ugye, csak más szempontból megkülönböztettek a cigányok, de hát akkor ezek szerint nem lehet őket… mert az volna a cél beépíteni olyan emberek közé, akik normálisak…nem fogyatékosok… hát azért… furcsa lesz ez."

A gondolatmenet a 444.hu leirata szerint úgy folytatódik: "Az a nagy baj, hogy a lakosság nem tudja, kikről van szó… Javarészük csendes, nyugodt… és hát csak tehetetlen… egymás kezét fogják, ott sétálnak… Na, nem mondom: nem szép látvány."

Magyarország 1998-ban vállalta, hogy felszámolja azokat a sokszor még a Rákosi-korszakban épült tömegintézményeket, amelyeket a fogyatékkal élő emberek ellátására tartanak fenn. A cél az, hogy kisebb létszámú, emberségesebb intézményeket hozzanak létre.

A témával foglalkozó részletes anyagunkat itt olvashatják el.