1944-1945 telén, a budapesti harcok heteiben is több szerelemféltésből elkövetett gyilkosság ügyében kellett nyomoznia az akkor már erősen zilált állapotú rendőrségnek. A totális káoszt kihasználva természetesen sok vagyon elleni bűncselekmény, többek között rablógyilkosság történt. Összeállításunkban ezúttal azt járjuk körül, hogy az ország történelmének egyik legválságosabb időszakában milyen bűncselekmények voltak jellemzőek.

Az egyik ilyen eset 1945. január 7-én, a Vörösmarty utca egyik házában történt – idézte fel a Bűnüldözés fél évszázada című könyvében Katona Géza. Egy második emeleti lakásban holtan találták az egyedül élő Ruszthy Henriknét, akit főbe lőttek. A környéken dúló harcok miatt a ház lakói a pincében tartózkodtak, így a lövés zaját nem hallották. Annyit tudtak csak elmondani a nyomozóknak, hogy az asszony január 6-án, miután a tüzérségi tűz abbamaradt, felment a lakásába, akkor látták utoljára.

A lakók a harcok miatt azt sem találták furcsának, és nem hozták összefüggésbe Ruszthyné megölésével, hogy a házban egy nappal korábban lőtt sebbel a tarkóján, eszméletlenül találták Kocsis László légóparancsnokot. A férfi csodával határos módon életben maradt, sőt a kórházban visszanyerte eszméletét, a rendőrök ott tudták őt kihallgatni. A parancsnok elmondta, miután zajt hallott az asszony lakásából, bement hozzá, és a nőt már a földön fekve találta. A lakásban egy férfi, egy katona is tartózkodott, és azt mondta, hogy az áldozat katonaorvos fiának ő a tisztiszolgája, a nőt pedig azért lőtte le, mert az fegyvert fogott rá. A tisztiszolga magyarázkodás közben a légóparancsnokot is megsebesítette a pisztolyából leadott lövéssel. Kocsis László később, a kórházban belehalt sérülésébe.

A nyomozásnak az vetett véget, hogy a harcok elérték a Vörösmarty utcát is. Ám a harcok befejeződése után folytatták Ruszthy Henrikné és a légóparancsnok halálának ügyében a vizsgálatot, sőt március 19-én a több mint két hónapja megölt asszony boncolását is elvégezték a Törvényszéki Orvostani Intézetben. (Érdekesség még, hogy ekkor Budapest főkapitány-helyettese Kádár János volt.) Ezzel párhuzamosan a nyomozók keresték azokat a tanúkat, akik a tisztiszolgáról bármit is tudhattak. Az áldozat fia révén kiderült, a tisztiszolgát, Kern Lászlót a katonaorvos elzavarta, miután több szélhámosságot elkövetett, és megszökött az alakulatától. Kern lakásán megtalálták a bűnjeleket, az áldozatok otthonából elvitt értékeket. Így derült ki, hogy a két rablógyilkosságon kívül még több súlyos bűncselekmény írható a férfi és tettestársai számlájára.

A többször kihantolt holttest

A káosz ellenére más ügyekben is meglepő alapossággal jártak el a rendőrök: egy megölt férfi holttestét például háromszor is kihantolták, hogy a rendőrök választ kapjanak arra, előre megfontolt szándékkal, vagy erős felindulásból végeztek-e vele. P. Félix és felesége között meglazult a kapcsolat, főleg amikor az asszonynak a szeretője lett Kovács Imre mérnök, akit az akkori társasági életben Lord néven ismertek. A viszony nem tartott sokáig, mert a nő végül a katonai behívás elől a fővárosban bujkáló férjét választotta. A mérnök ebbe nem tudott belenyugodni, és 1945 januárjában a házaspárt felkeresve azt követelte a nőtől, hogy térjen vissza hozzá. A férfiak dulakodni kezdtek, ami közben a férj lelőtte a szeretőt.

A házaspár megpróbálta eltüntetni a történtek nyomát, így a holttestet is. Szerencséjük volt, mert miután a halottat kicipelték a bérház udvarára, becsapódott egy akna, ami a holttest lábait leszakította és megroncsolta a testet is. K. Imre maradványaival a következő időszakban érthető módon nem is sokat foglalkoztak, a holttestet eltemették. Előtte ugyan felboncolták, de a holttestet szétszakító repeszdarabok miatt nem vizsgálták, hogy más okozhatta-e a halálát. Később azonban az áldozatot keresni kezdték hozzátartozói, így derült ki a hatóságok számára, hogy hol járt utoljára, s ott mi történhetett vele.

Ezt követően a holttestet többször exhumálták, mert az ugyan nem volt kétséges, hogy a férj ölte meg, de azt nem tudták megállapítani, hogy egy vagy több pisztolylövés okozta-e a mérnök halálát. Ennek azért volt jelentősége, mert több lövés esetén arra lehet következtetni, hogy nem hirtelen felindulásból végeztek a férfival, ami egyébként a férj védekezése volt. Még ha ez meg is dőlt a nyomozás során, a büntetés nem volt túl súlyos: P. Félixre 1948-ban jogerősen egy év börtönbüntetést szabtak ki.

Betörőcsapat a Valahol Európában statisztáiból

1945 tavaszától Budapesten a háborús pusztításokat követően fellépő nyomor, az értékek, lakások megsemmisülése hozzájárult a bűnözés növekedéséhez, ezen súlyosbított még a különböző külföldi bűnözőcsoportok felbukkanása. Katona Géza könyvében megemlítette azt a görög csapatot is, amelynek tagjai egymás után követték el a betöréseket. Több fiatalkorúakból és gyermekekből alakult banda is garázdálkodott Budapest utcáin. Az egyik betörőcsapat a Valahol Európában című film fiatalkorú statisztáiból alakult, őket 1947-ben fogták el a rendőrök.

1945-ben és 1946-ban nagyon sok rablás és gyilkosság történt – csak 1945 októberében például 383 gyilkosság történt a fővárosban –, a rendőrök több fegyveres bandát számoltak fel. Az egyik legnagyobb port kavart eset 1946 szeptemberében Halassy Olivér kétszeres olimpiai bajnok magyar vízilabdás megölése volt. A sportoló autóját a Váci úton állították meg, és Halassyt és utasát is agyonlőtték. A tetteseket soha nem találták meg.

Hekus Döncit ismerősei dobták fel

Ebben az évben, novemberben ítélték halálra "Hekus Döncit", azaz Mészáros Istvánt is emberölés és más bűntettek miatt. A férfi nem onnan kapta a nevét, hogy rendőrként dolgozott: fodrászként kereste volna a kenyerét, ha nem ült volna szinte folyamatosan börtönben betöréses lopások miatt. 1947 márciusában Keki gúnynevű társával együtt egy patikát néztek ki maguknak, de a betörés közben a kint őrködő Mészárost igazoltatni akarta egy rendőr, amiért az életével fizetett.

Mészáros István két hónappal később egy 19 éves cselédlánnyal, H. Erzsébettel megismerkedve a légyott legjobb helyszínének a Párizsi Nagyáruház alagsorát gondolta, ahová a nőt lecsalta. Mivel közösülés közben a lány sikoltozni kezdett, Mészáros egy téglával többször fejbe csapta. A férfi menekülés közben elhagyta a csomagját, ami végzetes hiba volt, mert az abban lévő tárgyak alapján be lehetett őt azonosítani. Mészáros vakmerő módon visszament a csomagért, sőt a rendőrök által a gyilkosság miatt már lezárt területre egy H. Ödön nyomozótól ellopott igazolvánnyal be is jutott, és megszerezte csomagját.

Ekkor még szerencséje volt Hekus Döncinek, ám nem sokkal később az egyik betöréséből szerzett tárgyak, köztük egy mikroszkóp értékesítésekor az orgazda feldobta a férfit. Elfogása után rögtönítélő bíróság elé akarták állítani, de Hekus Dönci egy óvatlan pillanatban meg tudott lépni az ügyészség épületéből. Az első emeleti irodából leugorva ugyan kificamodott a bokája, de sikerült üldözőit leráznia. Vonattal akarta elhagyni az országot, de sérülése már olyan nagy fájdalmat okozott neki, hogy kénytelen volt az utazását megszakítva ismerőseitől segítséget kérni, akik feldobták a rendőrségnek.

Vérfürdő Szentendre környékén

Hekus Döncit kivégezték, annak a társaságnak a tagjait viszont soha nem tudták felelősségre vonni, akik 1947 nyarán több, kivégzésszerű gyilkosságot követtek el Szentendre környékén. D. Lajos és felesége barátaikkal szalonnasütögetésre készült. A kirándulók az erdőben szétszéledtek, hogy a tűzhöz fát gyűjtsenek. Eközben dördült el az a lövés, amely végzett D. Lajossal. A férfi neje is meghalt, mégpedig szívszélhűdés miatt, ami férje agyonlövésének látványa miatt érte. Nem derült ki, hogy kik és miért lőtték le D. Lajost, és az is rejtély maradt, hogy a gyilkosság helyszínétől pár kilométerre miért öltek meg öt tizenéves fiút kivégzésszerűen. A kamaszok közül hárman tehenet legeltettek, de gyilkosaik nem vitték el az állatokat. A vérfürdő tetteseit napokig keresték, de nem akadtak a nyomukra.