Folyamatosan zsugorodik a szocialista nagyipar fellegvára. Elvándorolnak a fiatalok, nyáron bezárt a főiskola, a vállalkozók nem jutnak hitelekhez. Bár a régi gyárépületek elbontásával több rom is eltűnhet Salgótarjánból, egyelőre nem látszik, hogyan lesz képes a munkanélküliségtől agyonsújtott város talpra állni. A helyi politikai elitnek 23 év alatt nem volt egy épkézláb ötlete Salgótarján megmentésére. Riport.
„Ma egy leeső kő három szakmérnököt csap agyon Salgótarján főutcáján. Ezt nem szabad megengedni. Salgótarjánból második Ózd lesz?” – ezek az aggódó szavak 1995 nyarán hangzottak el egy, a nógrádi megyeszékhelyen terjeszkedő vállalkozó szájából. Kerekes István 18 évvel ezelőtti interjújában azt ígérte, újraindítja a szénbányászatot a nógrádi medencében, majd a birtokában lévő hőerőművel az egész térség iparát fogja ellátni árammal.
A lelkesedés nem tartott sokáig: Kerekes 1997-ben – amikor a cég a rendőrség látókörébe került – azt vallotta, hogy a salgótarjáni hőerőművet egy szélhámos sózta a nyakába, és ez végül 120 milliós kárt okozott a vállalkozásának. A szénbányászatot és hőerőművet az Energol Rt. akarta újraindítani. Kerekes az olajszőkítésből milliárdos hasznot húzó – a tavaly letartoztatott, maffiakapcsolatokkal vádolt Portik Tamást is a tulajdonosai között tudó – részvénytársaság első, alapító vezérigazgatója volt. Pedig az Energol 1995-ös bejelentése nagy reményeket ébresztett a lejtőre került városban, sőt, a vezérigazgató nagyszabású terveit még – miként fogalmazott – „a kormány politikai elitjének” is bemutatta.
Ma a salgótarjáni hőerőmű - amely egykor a Mátrai Erőműhöz tartozott - egy kiégett, összedőlt romhalmaz a város szélén. Egy ideig raktárként használták, ruhabálákat tároltak benne, de 2011 áprilisában a gyárépület kigyulladt, a tűzoltók 10 órán keresztül küzdöttek a lángokkal. A hatóságok akkor napokon keresztül nem tudták megállapítani, ki az épület tulajdonosa.
Az elnéptelenedő betonerőd
A környéken bányászott szenet használó erőmű nem az egyetlen tájseb a nógrádi megyeszékhelyen. Pár méterrel odébb pusztul az ötvözetgyár, amely hasonló privatizációs botrányok közepette szűnt meg. A kohászati üzem nagy részét a földdel tették egyenlővé, a centrumtól ötszáz méterre omladozik az 1893-ban alapított öblösüveggyár, tavaly óta bontják a Salgótarján kapujánál lévő síküveggyárat, melynek irodaépülete évtizedekig a város szimbóluma volt. Ezek fénykorukban közel tízezer embernek adtak munkát.
Amikor a családom a rendszerváltás évében átköltözött Ceausescu Romániájából a nógrádi megyeszékhelyre, Salgótarján egy pezsgő, izgalmas város benyomását keltette. Bár 1990-ben már javában folyt a nehézipar visszavágása, szüleim heteken belül kaptak állást, az iskolák országos elismertségnek örvendtek, a központban lévő busz- és vasútállomásról reggelente ezrek rajzottak ki. A város szélén, a környező falvakban még épültek az 1980-as évekre annyira jellemző sátortetős, emeletes házak. Ma viszont sok olyan családi ház látható a környéken, amely még akkor maradt félben, vagy ha be is vakolták, üresen áll.
| Szocialista mintaváros |
Az állami eszközökkel felfutatott – az előző rendszerben kiemelt figyelmet élvező – Salgótarján az 1960-as, 1970-es években a szocialista modernizmus mintavárosa volt. A régi bányaváros nagy részét elbontották, a központban hétemeletes hotelt, 200 férőhelyes vendéglőt építettek. Négy év alatt húzták fel az üveg-beton, 650 székes színháztermet is rejtő művelődési házat, a rendszerváltás után is sztárépítésznek tartott Finta József tervezhette a Pécskő Üzletházat, új tanácsházat és erődszerű mozit is kapott a város. A tervezők többségét a rendszer agyondíjazta, Salgótarján ekkor vált vasbeton rengeteggé. A köznyelv sokáig „kis Moszkvaként” emlegette, de a város nem szolgált rá erre: jóval a forradalom után, 1956 decemberében a hatalom csak sortűzzel tudta feloszlatni a tüntetést, a rendszerváltás után előbb SZDSZ-es, majd fideszes, három szocialista ciklus után, 2006-tól pedig ismét fideszes polgármester irányítja Salgótarjánt. 1980-ban a delelőjére ért a város: a lakosság száma elérte az 50 ezer főt. 33 éve viszont folyamatos az elvándorlás, különösen a rendszerváltás után gyorsult fel a folyamat. A 2011-es népszámlálás szerint Salgótarjánban 37 ezren élnek, ám a helyi civil szervezetek és az ellenzék szerint a szám csalóka. Az MSZP városi elnöke, Dóra Ottó azt mondja, egyre több ismerősénél látja a Facebookon, hogy külföldre, Budapestre költöztek, miközben továbbra is Salgótarjánban van a bejelentett lakhelye. Dóra példaként említette, hogy az utóbbi években 4 ezer autó tűnt el a városi nyilvántartásból. |
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint eleve a megyéből is nagy az elvándorlás, de ezen belül a székhelyről vándoroltak el a legtöbben a 2001-es népszámlálás óta: míg Nógrád többi városában 4 százalékos a népességcsökkenés, Salgótarjánban 12 százalékos.
Elfogytak a diákok és a pénz
Idén újabb csapás érte a várost: a 2012/2013-as tanév végén a Budapesti Gazdasági Főiskola bezárta a Salgótarjánban működő intézetét, melyet 1972-ben alapítottak. A 20 alkalmazottból kettőt nyugdíjaztak, a többiek felmentése május óta tart – tudtuk meg a BGF általános rektorhelyettesétől, Ferkelt Balázstól.
A főiskola bezárása tovább növelheti az értelmiség, a szakképzett munkaerő elvándorlását. A BGF hvg.hu-nak küldött válaszleveléből kiderül, a salgótarjáni intézet hiába kínált – a bölcsészdiplománál mindenképpen piacképesebb – számviteli képzést, nem volt igazán vonzó a felvételizők számára. „2012-ben sajnos egyetlenegy képzésre sem tudtunk felvenni a minimális csoportlétszámot elérő hallgatói létszámot, így szeptemberben új évfolyamot már nem tudtunk indítani (…) az intézetben az évek óta folyamatosan szűkülő anyagi-, oktatói- és infrastrukturális kapacitások nem biztosították tovább a minőségi képzés” – közölte a rektorhelyettes. Míg 2009-ben még 523 hallgatója volt az intézetnek, 2012-re a létszám 215-re csökkent.
Pedig a főiskola megmentése volt az utolsó olyan ügy, amiért a helyi politikai elit – amely a pártokon belül is megosztott – össze tudott fogni. A megyei közgyűlés fideszes elnöke, Becsó Zsolt, és a város szintén fideszes polgármestere, Székyné Sztrémi Melinda 2008-ban megállapodott arról, hogy a megmaradás érdekében 3,5 évig anyagilag is támogatják a salgótarjáni intézetet – az akkor kormánypárti képviselő, az MSZP-s Boldvai László pedig a kormánynál lobbizott. Székyné viszont 2012 tavaszán az MTI-nek azt mondta, a saját iskoláira sokat költő önkormányzat nem tudja tovább vállalni a főiskola támogatását. Az intézet bezárása után idén júliusban viszont már úgy nyilatkozott az önkormányzati lapnak, hogy „megerősítést nyert benne”: további anyagi áldozatokat kell vállalni, így szeretné, ha mérnökképzés indulna 2014-ben a városban, és erről már tárgyalt is a Miskolci Egyetemmel.
„El kell érni, hogy az egyetemre menő fiatalok visszatérjenek Salgótarjánba” – mondta a hvg.hu-nak az alpolgármester. Eötvös Mihály szerint ebben segíthet a város által alapított 50 ezer forintos ösztöndíj, melyet évente 5 olyan diáknak ítélnek oda, aki vállalja a hazatérést. Az alpolgármester azt mondta, az 1990-es évek elején a gyárakból elbocsátott szakemberek, mérnökök már nyugdíjas korúak, így a városban működő cégek folyamatosan munkaerőhiányra panaszkodnak – miközben 2400 munka nélkül lévő ember kap foglalkoztatást helyettesítő támogatást az önkormányzattól. A helyi vállalkozások rendszerint Szlovákiában toboroznak munkásokat a még működő gyárakba.
„Mit keresnek a punkok a művházban?”
„Mindig is kisvárosban akartam élni, arra vágytam, hogy megismerjen a zöldséges” – magyarázta a harmincas Judit, miért tért vissza a városba a jogi egyetem elvégzése után. „Viszont nem Salgótarján vonzott, ha Győrben nevelkedem, akkor oda mentem volna vissza.” Judit szerint a környezetében több olyan fiatal van, aki szintén visszaköltözött, de a többség a városi és a kormányhivatalokban, a megyei bíróságon helyezkedett el, míg néhányan ügyvédként élnek a piacról. „A férjemnek jó állása van, Heves megyébe ingázik. E nélkül nem igazán tudnánk fenntartani ezt az életszínvonalat” – mondta. A KSH adatai szerint amúgy a diplomások arányát tekintve egyelőre nem tragikus a helyzet: a város egy százalékkal van az országos szint alatt.
Az elvándorlás ellenére a városból nem veszett ki a civil kurázsi. A drámapedagógus és művelődésszervező Nagyné Hajdú Györgyi például 2011-ben hozta létre a Talent Alternatív Művészeti Klubot a városközpontban. Ez az amatőr színjátszás, a kiállítások, a jazz- és rockkoncertek, „költői estek” színhelye. Nagyné elismerte, péntekente diszkót szerveznek, így próbálják fenntartani a bárként is működő helyet, de a szórakozóhelyre betérő fiataloknak ingyenes belépést biztosítanak a többi rendezvényre. Szintén egyfajta klub létrehozásával kísérletezett Salgótarjánban az egykori tévés showman, Frei Tamás is, de a helyieknek túl drága kávézója végül bezárt. Nagyné családja korábban egy divatüzlet-hálózatot működtetett, volt boltjuk Pozsonyban is, így felvetődött, hogy elköltöznek, de ezt végül a barátaikhoz ragaszkodó gyerekeik megvétózták. „Nem tudom, jól döntöttünk-e” – mondta.
Nagyné Hajdú Györgyi korábban a József Attila Művelődési Házat igazgatta. Nehéz volt elfogadtatni a városiakkal, hogy a színházi előadások, kiállítások mellett lehessen a fiatalokat is „behúzó” koncerteket tartani, a kerthelyiség este is nyitva tarthasson. „A fő kifogás az volt, hogy mit keresnek a punkok a művházban” – mesélte. Akkora volt a nyomás rajta – a városvezetés is folyamatosan beleszólt a munkájába –, hogy végül mandátuma lejárta előtt lemondott. Távozása után az új vezetés több ötletét továbbvitte, így hosszú idő után először van saját – főleg amatőr színjátszókra alapozott – társulata a városnak.
| Még Győzike is elköltözik? |
A civilek és a politikusok – pártállásra való tekintet nélkül – egyaránt arra panaszkodnak, hogy Salgótarjánban mind több gondot okoz a romák és a nem romák együttélése. Jellemző, hogy a leginkább az foglalkoztatja most a közvéleményt, igaz-e, hogy a polgármester ózdi cigány családokat akar beköltöztetni a város közepén álló toronyházakba. Az ellenzéki képviselőként dolgozó Dóra Ottó maga cáfolta, hogy ilyen terv valaha felmerült volna a közgyűlésben. A 2011-es népszámláláson kétezren vallották magukat cigány nemzetiségűnek, de az MSZP városi elnöke szerint 8 ezerre becsülhető a számuk. Szerinte az együttélési nehézségeknek az az oka, hogy a válság miatt egyre nagyobb a munkanélküliség, ami a cigányokat hatványozottan érinti, ráadásul az alsóközéposztály életfeltételei is romlanak, amiért sokan a segélyekre szoruló romákat hibáztatják. Dóra elismerte, az értelmiség, a középosztály elvándorlás miatt egyre inkább nő a romák városi lakosságon belüli aránya is. Eötvös Mihály azt mondta, a szegények nagy többségének évtizedek óta nincs állandó munkája, amiért „nagyon rossz mentális állapotban vannak”. A 2400 segélyt kapó közül az önkormányzat 800-1000 embert tud bevonni a közfoglalkoztatásba. Az egyik, saját bevallása szerint „mindig balra szavazó” tanár – aki kérte, ne írjuk le a nevét – azt mondta, környezetében sokan „morogtak”, amikor a tévében futott a Győzike-show. Barátai szerint ugyanis a roma showmannel azonosították Salgótarjánt. Ma már nem kell ettől tartaniuk: a legnagyobb adótartozók listájára ismét felkerült Gáspár Győző a jelek szerint nem lakik a városban. Ottjártunkkor a villa redőnyei le voltak engedve, a kerítés rozsdás volt, a környéken lakók azt mondták, rég nem látták a családot. A Blikk a héten arról írt, hogy nagyobbik lánya az Egyesült Államokban jár egy tanfolyamra. |
Elmaradt a kríziskezelés
„A nehézipar összeomlása után újra ki kellett volna találni a várost” – mondta Nagyné Hajdú Györgyi, mivel tartozik évtizedek óta a politikai-gazdasági elit Salgótarjánnak. Az alpolgármester pedig arról beszélt, hogy a rendszerváltás utáni koncepciótlan privatizáció lökte a mélybe a várost. Eötvös Mihály szerint az 1990-es évek elején az új tulajdonosok többsége a vagyonra utazott, a csőd előtt kimazsolázták a még értékes elemeket a vállalatokból. Mások csak piacot akartak, így annak megszerzése után bezárták a gyárat. Ezzel részben Dóra Ottó is egyetért, önkritikusan megjegyezve, a rendszerváltás után nem volt „kríziskezelés”, hagyták összedőlni a nehézipart, és nem találtak ki semmit helyette.
Néhány vállalat ennek ellenére túlélte a romlást hozó kilencvenes éveket. Az egyik legnagyobb cég, a tűzhelygyár jól működik, noha pár hónapja pánikot okozott a városban terjedő hír, hogy ennek ellenére elköltözik. A hír kacsának bizonyult, a cég épphogy fejleszteni akar: a városon kívül, zöldövezetben létesítene új öntödét. A síküveggyár egy kisebb része minőségi termékeket állít elő: a luxusautókat gyártó Bentley beszállítói.
Tavaly év végén újraindult az öblösüveg-manufaktúra is, amit nagy ünnepség keretében Rogán Antal nyitott meg. A cég több mint 100 milliós állami és önkormányzati munkahelyteremtő támogatást kapott, ám indulásakor csak 47 dolgozója volt. Eötvös azt mondta, abban reménykednek, a közeljövőben a város ismét üvegipari központ lesz, 500-600 új munkahellyel. Dóra Ottó is úgy gondolja, hogy egy 4-500 fős cég megtelepedése megváltás volna, viszont szerinte az elmúlt évek azt igazolják, hogy legfeljebb 20-30 fős vállalkozások jönnek létre, szerinte a városvezetés pedig még az érdeklődőkkel sem tárgyal. „Ez már egy kisváros, így kevés pénzből, 10-15 milliárdból évek alatt talpra lehetne állítani” – mondta Székynével szemben 2006-ban és 2010-ben is alulmaradt szocialista politikus.
Szökőkutas körforgalom
A városközpont jelenleg munkaterület: 2008 óta folyik a centrum rehabilitációja. Felújítják a városházát és a mozit, ami ifjúsági centrummá alakul át. Felújították a főteret – ennek több fa látta a kárát –, a város melletti dombra pedig országzászlót állítottak 16 millióért. Ezt a helyi politikusok szimbolikus fordulatként élik meg: a helyen a rendszerváltás előtt egy lemezekből összehegesztett óriási partizán állt, akit a helyiek Pléhöcsinek neveztek.
Az ellenzék kedvenc céltáblája a virágos körforgalom, melynek közepére egy szökőkút került. Bár a városvezetés azt célozza, hogy turisztikai központ legyen Salgótarján, a magántulajdonban lévő hotel felújítása évek óta várat magára – Eötvös szerint a vállalkozók nem kapnak banki hitelt, az ellenzék szerint vendég nincs. A város fejlesztésére uniós pénzből az előző kormányzati ciklusban 3,5 milliárdot különítettek el, ám úgy tűnik, Salgótarján nem lesz képes ezt maradéktalanul felhasználni. Az alpolgármester azt mondta, feltétel volt, hogy az állami mellett a gazdasági szférát is vonják be a fejlesztésbe, ám a parkolóház építését tervező vállalkozók nem jutottak hitelhez. A civilek szerint jellemző a politikai elitre, hogy fejlesztés címen a legnagyobb ötletük parkolók építése. A szocialista városvezetés mélygarázsban gondolkodott 2005-ben, amit azzal indokoltak, hogy Salgótarján fejlődése révén tovább fog növekedni az autók száma.
Úgy tűnik, a csodára váró egykori nehézipari központot nem csak az 1990-es évek elején tudták megszédíteni a kalandorok. Pár éve egy befektetői csoport nevében egy férfi járta a várost azt ígérve, hogy egy aquaparkos wellnessközpontot építenek Salgótarjánba, amely turisták ezreit csábítja majd a megyeszékhelyre. A városvezetés most óvatosnak bizonyult, ahogy az alpolgármester mesélte: „láttuk, hogy a tervek elrugaszkodtak a valóságtól, de nem akartunk akadálya lenne a fejlesztésnek”, ezért az önkormányzat földhasználati jogot ajánlott az egyik telkére. Végül az álmokból nem lett semmi.
(Pécs megrendült helyzetéről szóló riportunkat itt olvashatja.)
Környezetvédelmi tábor hátrányos helyzetű gyerekeknek Salgótarjánban
Így kaphatnak havi ötvenezret a salgótarjáni mérnökök
Kilőtték a Salgótarjánban garázdálkodó vaddisznókat
Év végére újul meg Salgótarján belvárosa
