Még mindig a tavaszi válásból adódó poszttraumás tünetekkel küzd az ellenzéki térben helyét kereső LMP. A legkisebb ellenzéki párt a szakadárok távozása után elővette azok ötletét az „új pólus” megteremtésére, így olyan neveket igazolnának le, mint Sólyom László, Ángyán József vagy Tölgyessy Péter. Miként azt is firtatják, hogy a plebejus Orbánnal szemben miként lehet plebejus politikát folytatni.
„Inkább vagyok egy pártban egy volt miniszterelnökkel, mint Schifferrel.” „Ha ennyire nem működik az, amiért itt hagyták az LMP-t – az ellenzéki összefogás megteremtése –, érdemes lenne elgondolkodniuk, miért is ragaszkodnak a parlamenti mandátumukhoz.” Bár közel öt hónap telt el a szakadárok kilépése óta, a Lehet Más a Politika egykori alapítóit még mindig a szakításhoz vezető okok és a személyes ellentétek foglalkoztatják. A hvg.hu által megkeresett egykori és jelenlegi LMP-s politikusok úgy vélik, a november és a február között lezajlott látványos viták akasztották meg a 2009-ben létrehozott párt növekedését.
Az országgyűlési és a fővárosi frakcióját – ezáltal megszólalási lehetőségeit, állami támogatásait –, több ismert politikusát is elveszítő LMP az elmúlt hónapokban háttérbe szorult. Az legnagyobb közvélemény-kutatók a párt fokozatos visszaesését mérték. A teljes népességben a Tárki februárban, a Századvég áprilisban egy százalékot mért nekik, májusban egyedül a Nézőpont látta őket 6 százalékon, három kutatóintézet 2, a Medián 3 százalékot mért. Tehát az ötből négy intézetnél a parlamenti bejutási küszöb alatt állnak, sőt a Nézőpont júniusban - a Heti Válaszban publikált kutatásuk szerint - szintén 3 százalékot mért az LMP-nek.
Az LMP-ben maradt politikusok közül többen azt mondták a hvg.hu-nak, a szakítás után most tértek annyira magukhoz, hogy a párt képes legyen fordulatot végrehajtani, és ebben az LMP-frakció tervezett újraalakítása, illetve az újfajta szövetségi politika kulcsfontosságú lehet. (A frakcióalakítást lehetővé tevő házszabály-módosítás szeptembertől léphet hatályba.)
Hogyan váltható le Orbán Viktor?
Június elején az LMP azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a párt alapítványának rendezvényén a volt köztársasági elnök, Sólyom László és a kormány földpolitikáját több mint egy éve folyamatosan bíráló Ángyán József is előadást tartott. Mindkét meghívott ellenzéki hangot ütött meg, élesen bírálta a második Orbán-kabinet tevékenységét, igaz, odaszúrtak a baloldali pártoknak is.
Volt és jelenlegi LMP-s politikusok elismerik, annak ellenére szakadt a párt februárban, hogy mindkét szárny ugyanazt akarta: egy új, középen álló politikai pólus megteremtését, ami a Fidesszel és az MSZP-vel egyszerre képes felvenni a versenyt. Az LMP vezetősége most ezt a stratégiát elevenítette fel, amikor a rendezvényére magukat jobboldalinak tartó, de a Fidesszel elégedetlen közszereplőket hívott meg.
Az „új pólus” koncepcióját tavaly nyáron Karácsony Gergely, a párt 2010-es kampányfőnöke vetette fel. De a pártból időközben szintén kilépett Jávor Benedek az első közös ellenzéki tüntetés után tartott kongresszuson, 2012. januárjában már arról beszélt, hogy az LMP-nek „önálló pólusképző erővé” kell válnia, és meg kell szólítania a Fideszről levált 1,5 millió szavazót. Forrásaink szerint a pártszakadáshoz vezető konfliktusokból a közvélemény főleg azt láthatta, hogy a „pólus” megteremtésének módjáról vitatkoztak. Míg Karácsony és Jávor úgy vélte, Bajnai Gordon októberben startolt mozgalmával, illetve a tízezres tüntetéseket szervező civil szervezettel, a Millával lehet megteremteni a pólust, Schiffer szerint a volt miniszterelnök és a körülötte feltűnő szociálliberális értelmiség taszítani fogja a jobboldali közszereplőket, így a Fideszről leváló szavazókat sem lehet majd megszólítani.
Ma már a volt és jelenlegi LMP-s politikusok úgy látják, a vita inkább a célokról folyt. Jávor és Karácsony mindenképpen le akarta váltani az Orbán-kormányt 2014-ben, és úgy vélte, a Fidesz által kialakított egyfordulós választási rendszerben az egymással szemben induló ellenzéki jelöltek megosztanák a kormányváltó szavazói tömböt, így „nevető harmadikként” a fideszes képviselőket juttatnák be a parlamentbe (erről lásd a Karácsony Gergellyel készült interjúnkat). Azaz, még ha a Bajnai-kormány ellenzékeként megalapított LMP nem is kedveli a szocialistákat és a volt miniszterelnök mozgalmát – Karácsony januárban egy zártkörű debreceni rendezvényen élesen bírálta az MSZP-t –, össze kell fogniuk. A sajtóban gyakran „balliberálisnak” nevezett politikai-értelmiségi elittel szemben erős ellenszenvvel viseltető Schiffer viszont úgy látta, 2010 után a jobb/bal törésvonalak átrendeződtek, az új pólus kialakítására törekvő LMP-nek lassú építkezésbe kell fognia, akár azt is kockáztatva, hogy 2014-ben az ellenzék nem tudja leváltani az Orbán-kormányt. Forrásaink szerint a párt fórumain Schiffer többször kifejtette, ha az LMP összefog Bajnaival és az MSZP-vel, akkor nem lesznek képesek megszólítani a Fideszből kiábrándult szavazókat, az ellenzék jelenlegi táborával pedig nem tud kormányt váltani. (Az egyik, neve elhallgatását kérő volt LMP-s politikus azt mondta a hvg.hu-nak, már ők sem biztosak benne, hogy a "korszakváltást" hirdető Bajnaival és az MSZP-vel végül tényleg sikerül leváltani Orbánt.)
Sólyomtól Tölgyessyig
Bár Bajnai mozgalma nem érte el kinyilvánított célját a mérsékelt jobboldali közszereplők, értelmiségiek megszólításával, az LMP-nek sem sikerült még az áttörés. „A pártatlanságról szóló államfői poszt betöltése után nehezen hihető, hogy Sólyom párttagságot vállalna” – beszélt a volt köztársasági elnök esetleges szerepvállalásáról az LMP egyik parlamenti képviselője. „Ugyanakkor látja, hogy egykori államfőként van felelőssége, meg kell szólalnia, de azt is érzékeli, hogy évente egy-egy interjú vagy egy kevesek által olvasott tanulmány nem elég” – mondta egy, a júniusi pártalapítványi konferenciára Sólyomot meghívó szervező.
Az LMP-ben egyelőre kizártnak tartják, hogy a volt államfőt meg lehetne nyerni, legyen a párt listavezetője, ám nem tartják lehetetlennek, hogy a nyilvánosság előtt támogatásáról fogja biztosítani az ökopártot. Hasonló helyzetben van a volt földművelési államtitkár, Ángyán József is, aki forrásaink szerint még gondolkodik azon, hogy visszavonul-e rövidesen a politikától vagy nyíltan vállalja az ellenzéki pozíciót. Az Indexnek május végén azt nyilatkozta, a földtörvény elfogadása után várhatóan kilép a Fidesz-frakcióból (a pártnak nem tagja – a szerk.). LMP-s források szerint kizárt, hogy átülne hozzájuk (a házszabály hat hónapig ezt nem is teszi lehetővé számára – a szerk.), viszont nyíltan támogatja az Élőlánc nevű zöldmozgalmat, amellyel az ökopárt az utóbbi hetekben intenzív tárgyalásokat folytatott az együttműködésről (mindkét szervezet a Védegylet környezetéből indult).
A meghívottak között volt a magát jobboldalinak tartó, de a Matolcsy György fémjelezte gazdaságpolitikát 2010 óta kritizáló Mellár Tamás közgazdász is, ám információink szerint csak azért nem ment el a rendezvényre, mert egy vezetői posztra pályázik a Pécsi Egyetemen, és nem tudott a pártalapítvány meghívásának eleget tenni.
Úgy tudjuk, az utóbbi időben az LMP megkeresett olyan baloldalinak tekinthető személyiségeket is, akik kritikusai a jobb-bal szembenállásnak. Így – több forrásból is megerősített információnk szerint – felvették a kapcsolatot Tölgyessy Péterrel is, aki épp kedden tett közzé két és fél év hallgatás után egy, az Orbán-rendszert elemző, bíráló írást a komment.hu-n. Úgy tudjuk, Tölgyessy nem zárkózott el, de egyelőre gondolkodási időt kért. (Tölgyessy 1989-ben az alkotmány egyik kidolgozója, 1990-ben egy rövid ideig az SZDSZ elnöke, majd 1998 és 2002 között a Fidesz országgyűlési képviselője volt, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa.)
Plebejus politika
Ugyanakkor az LMP vezető személyiségei – köztük a hvg.hu által megkeresett Schiffer is – úgy vélik, a mérsékelt jobboldalinak vagy nemzeti liberálisnak tartott közszereplők megnyerése fontos, de nem elegendő.
Több forrásunk is azt mondta, minden egyes ellenzéki pártnak, így az LMP-nek is nagy kihívás, hogy az EU- és multiellenes, „szabadságharcos” retorikájú Orbán Viktor folyamatosan ellenzéki hangütéssel kormányoz. Ugyanakkor a pártban azt is belátják, hogy az LMP által 2009, de különösen 2010 óta felvállalt témák – mint a nagy korrupciós ügyek felderítése, a jogállam féltése, a rasszizmussal szembeni hangos kiállás – most nem bírnak mozgósító erővel.
Volt olyan forrásunk, aki szerint egyelőre nincs más megoldás, mint annak az elitellenes szemléletmódnak a felvállalása, amire 2009-ben az LMP elsősorban épített. Ugyanakkor azt is elismerik a pártban, hogy egy ilyen „plebejus” politikához megfelelő személyiségek, politikusok is kellenének, akik – ahogy egy forrásunk fogalmazott – Horn Gyula-i vagy orbáni érzékkel tudnak viszonyulni a közhangulathoz. Ám a parlamentben Orbánnal rendszeres szócsatákat vívó Schiffer Andráson kívül egyelőre nincs szélesebb körben ismert politikusa a pártnak, ráadásul az LMP-ben úgy vélik, a jogász végzettségű, a törvényszövegekben gyakran elvesző volt frakcióvezető sem egy „könnyen oldódó” személyiség.
Több forrásunk is azt mondta, Schiffer is felismerte ebbéli hiányosságait, elemzi, vizsgálja Orbán stílusát, mentalistását, ahogy időnként elismerően nyilatkozik a szocialista párttagság körében népszerű, az MSZP-t erős kézzel fogó, Bajnaival küzdő Mesterházy Attiláról is. (Bár Schiffer ellenzi az MSZP-vel való stratégiai együttműködést, az alkalmi közös akcióktól nem zárkózik el: hétfőn közösen kezdeményezték az alaptörvény módosítását.)