Itthon M. László Ferenc 2013. május. 29. 06:30

Városról városra terjeszkednek Simicska milliárdos reklámcégei

Miközben évente milliárdos nyereségre tesznek szert a kormányváltás óta, a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó hirdetési cégek a kisebb bevételt biztosító lehetőségeket sem hagyják ki. A hvg.hu gyűjtése alapján ezek 19 településsel kötöttek reklámgazdai szerződést, ami esetenként arra is felhatalmazza őket, hogy piaci vetélytársaiktól díjat szedjenek azért, hogy kint lehessenek a plakátjaik. Volt olyan város, ahol a Simicska-cégek egymással versenyezve indultak a koncesszióért.

„Egy hétvégén megjelentek a lakásomon a közterület-felügyelők, és felszólítottak, hogy szedjem le a tábláimat, mert rontják a városképet. Amikor a polgármesteri hivatalban az okokra rákérdeztem, egy kft.-hez irányítottak, mondván, reklámügyekben ezentúl velük tárgyaljak” – mesélte a hvg.hu-t megkereső fővárosi vállalkozó, miként szerelték le nemrég a cégtábláit. Pedig ő éveken keresztül mindig időben befizette az önkormányzatnak a közterület-használati díjat. Végül az említett kft. jelezte, már csak új, egységesített táblákon lehet reklámozni, amiért a cég egyszeri telepítési, illetve rendszeres bérleti díjat kér.

Nem ő az egyetlen hirdető, akit az utóbbi 3-4 évben meglepetésként ért a helyi reklámozási szabályok megváltozása. Az utóbbi időben egyre több önkormányzat döntött úgy, nem maga szedi be a területén lévő cégtáblák, reklámtáblák, óriásplakátok, hirdetőoszlopok után a közterület-használati díjat, hanem fix éves összegért átengedi a reklámgazdai jogosítványokat egy-egy erre szakosodott magánvállalkozásnak. Több településen „a városkép egységesítése” címén ez együtt járt a táblák megritkításával, esetleg a régiek elbontásával és újak kihelyezésével, az akciókat pedig a reklámgazdaként tevékenykedő cég irányítja.

A koncessziók megszerzésében három cég jár az élen: az Euro Publicity, a Publimont és a Mahír Cityposter Kft. sorban nyerte el az utóbbi években a reklámgazdai megbízásokat. A cégek pedig egyaránt Simicska Lajos volt APEH-elnök, a Fidesz egykori gazdasági igazgatójának érdekeltségébe tartoznak. A városok rendszerint kizárólagos jogosultságot adnak a kft.-knek, azaz más reklámcég csak akkor helyezhet ki a települések közterületein plakátokat, hirdetéseket, ha megállapodik Simicska érdekeltségeivel, a koncessziós szerződéseket pedig többnyire 15 évre, más esetben 5+5 évre kötik. 

„Szigorúbban kell fellépnünk”

Az üzletét a főút mentén reklámozó budapesti vállalkozó azért is bosszankodott a táblák elbontása miatt, mert évekkel korábban ezeket saját költségén gyártatta le, és az önkormányzat engedélyével állította fel. (A vállalkozó kérte, hogy se a nevét, se az önkormányzatot ne írjuk le, mert tart attól, hogy retorziók érhetik helyben a cégét.)

Óriásplakátok Budatétényben – odafigyelnek a részletekre
Túry Gergely

Vita kísérte a Simicska érdekeltségébe tartozó reklámgazda tevékenységét Nagykanizsán is. A Zalai Hírlap tavaly áprilisi cikke szerint a szerződéskötés után a vállalkozók között elterjedt, hogy duplájára emelik a reklámtáblák díját, elbontják a táblákat. A helyi lap szerint valamennyi díjemelés történt, de a várakozásokkal szemben nem volt nagy. Viszont a táblák cseréje mellett maga a polgármester állt ki: a fideszes Cseresnyés Péter a Hírlapnak azt mondta, „városképi szempontból optimális mennyiségű és minőségű, egységes megjelenésű reklámeszközök, utcabútorok” elhelyezésére van szükség, amire a Publimont Kft. tesz majd javaslatot. Kecskeméten 2011 őszén az MSZP támadta az Euro Publicity Kft.-vel 2023-ig kötött szerződést arra hivatkozva, hogy a cég nem készítette el a 2009-re esedékes jelentését.

De nehezen „törte be” a helyieket az Euro Publicity Szolnokon is. A cég akkori ügyvezetője 2010 novemberében a város közgyűlésének írt jelentésében kifejtette: „minden igyekezetünk (felszólítások, egyes jogi lépések) ellenére szerződéskötésre sem hajlandó több reklámozó. Jelenleg van olyan reklámozó, amely ellen – végső lépésként – polgári peres eljárás megindítását tervezzük. A 2011-es évtől szigorúbban kell fellépnünk szorosan együttműködve az illetékes hatóságokkal.” Az Euro Publicity – arra hivatkozva, hogy hatósági jogkörük nincs – a közterület felügyelők segítségét kérte, hogy végre eltávolíthassák az engedély nélkül kihelyezett illegális reklámtáblákat.

Városról városra

Az említett cégek – vagy jogelődeik – térnyerése már 2010 előtt elkezdődött. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) közterületi reklámpiacról készített felmérése szerint a Mahír-csoportnak Zalaegerszegen, Egerben, Debrecenben, Balassagyarmaton, Szekszárdon, Nagykanizsán, Dunaújvárosban, a II., a III., az I., a XII kerületben és Kaposváron volt szerződése 2009-ben.

A három évvel ezelőtt Simicska Lajos érdekeltségébe kerülő Publimont a GVH tanulmánya szerint Érden, Kispesten és a XXIII. kerületben, az Euro Publicitynek pedig Szolnok, Kecskemét, Mosonmagyaróváron volt reklámgazdai jogosultsága. A milliárdos üzletember érdekeltségébe tartozó hirdetési cégek a 2010-es választások után is folytatták terjeszkedésüket. A hvg.hu gyűjtése szerint megszerezték Újbudát, illetve déli szomszédját, Budafok-Tétényt és Nagykanizsát. A Belváros polgármestere, Rogán Antal 2011. december 15-én írt alá a Publimont Kft.-vel 15 éves szerződést.

A 19 települést tartalmazó gyűjtésünk feltehetően nem teljes, ugyanis az önkormányzatok a legritkább esetben teszik ki a honlapjaikra a szerződéseket, a cégek pedig szintén szűkszavúak. A Mahír Cityposter a referenciái között nem tüntette fel az önkormányzatokat, a Publimont honlapján nem találtunk referenciákat, az europublicity.hu a reklamgazda.hu weboldalra mutat, ám az egy kép, nincs rajta semmiféle tartalom.

A szolnoki koncessziót 2008-ban elnyerő cég – beszámolói szerint – alapos munkát végzett. Feltérképezték az egész várost, összeszámolták az összes köz- és magánterületen álló hirdetőoszlopot, táblát, óriásplakátot, a villanyoszlopokon található táblákat eltávolították, győzködték a hirdetéseiket magánterületen kihelyezőket, hogy tegyék át a reklámjaikat közterületre. Továbbá megígérték, hogy a kisplakátokat 2011 szeptemberére teljesen eltüntetik a szolnoki önkormányzat területéről.

A cég figyelmét még az üzletek, hotelek elé kihelyezett úgynevezett „megállító táblák” sem kerülték el (ezekre szokták krétával kiírni a napi menüt, a boltok aktuális akcióit). Az Euro Publicity azt javasolta, ezeket is egységesítsék, és egyben jelezte, a reklámgazda esetleg tudna ilyeneket biztosítani, meg kéne fontolni a táblabérlési rendszer bevezetését. A KanizsaHír.hu szerint a megállító táblák Nagykanizsán is gondot okoztak, ahol a szintén Simicska érdekkörébe tartozó reklámgazda emelt árat, így a helyi hírportál szerint sokan lemondtak erről a reklámozási lehetőségről.

Önmagával versenyzik

Két cég jelentkezett a legnagyobb területű fővárosi kerület, Újbuda 2010 augusztusában meghirdetett reklámgazdai pályázatára, melynek feltétele volt, hogy a jelentkezők legalább 55 millió forintot fizessenek évente a koncesszióért. A Mahír Cityposter és az Euro Publicity-Publimont páros versenyzett a megbízásért – az előbbi Simicska közvetett, az Euro Publicity a közvetlen tulajdonába tartozik.

Átragasztott plakát Újbudán - a vetélytársat váltották
Túry Gergely

Míg az előbbi pont 55 milliót ígért, az utóbbi egy millióval többet, így végül az Euro Publicity nyerte el a megbízást. A szerződés kiköti, ha 5 éven belül a megállapodó felek bármelyik úgy dönt, egyoldalúan további 5 évre meghosszabbíthatja a kontraktust. A szerződést már az októberi önkormányzati választás után írták alá, amikor az MSZP-s Molnár Gyulát a fideszes Hoffmann Tamás váltotta a polgármesteri poszton. A pályázat elnyerésével Euro Publicity-Publimont páros a nagy vetélytárs, az Epamedia cégét váltotta a reklámgazdai feladatkörben.

Átszervezett cégbirodalom

A hosszú távú szerződés „alkalmas a versenytársak kiszorítására” – ezzel támadták 2008-ban a Gazdasági Versenyhivatalnál a BudaMédia Rózsadomb Reklámszervező Kft. nevű céget, amelyet a Simicska érdekeltségébe tartozó Mahír Cityposter és a Pro-Aurum azért hozott létre, hogy szerződést kössön a II. kerülettel és ellássa a reklámgazdai tevékenységet. Az ügy a Fővárosi Bíróságot is megjárta, amely új eljárásra kötelezte a GVH-t, hogy vizsgálja meg tényleg nincs-e tisztességtelen piaci magatartás.

Végül a Versenyhivatal – részben arra hivatkozva, hogy a vetélytársak is kötnek rendszergazdai szerződéseket, és a Mahírnak nincs piaci erőfölénye –, úgy ítélete meg, hogy a kifogások nem helytállóak. Igaz, a GVH akkor még több olyan céget is külön kezelt a piaci részesedés kiszámításakor, amely a cégháló átszervezése után mára egyértelműen Simicska-érdekeltségé vált. Az Euro Publicity például akkor egy svájci cég tulajdonában volt, melyről később derült ki, hogy Simicskához köthető, a Publimont pedig csak 2010-ben került a vállalkozó érdekeltségébe a piaci részesedésével, szerződéseivel együtt.

Hasonló módon zajlott a kanizsai pályáztatás. A városi hetilap 2011. szeptemberi beszámolója szerint első fordulójában három jelentkező pályázatát fogadták el: az Euro Publicityét, a Mahír Cityposterét, és a Publimont Reklám és Hirdetésszervező Kft.-ét. Az utóbbiban – amely végül elnyerte a megbízást – is Simicska vagyonkezelő cégei rendelkeznek részesedéssel.

Közbeékelve

A Simicska érdekeltségébe tartozó cégek nemcsak reklámgazdai tevékenységet látnak el 19 városban, hanem maguk is a közterületi hirdetési piac meghatározó szereplői. Így a városokkal szerződő Mahír, Publimont vagy Euro Publicity lényegében közbeékelődik az önkormányzat és a piaci vetélytársai közé.

Összeragasztott villanyoszlop Budapesten – rendet ígértek
Túry Gergely

A GVH 2009-es vizsgálata szerint az önkormányzatok eleinte fenntartották maguknak a közterület-használati szerződés megkötésének a jogát, így tulajdonképpen az övé maradt a döntési jog, a rendszergazda csak ajánlást tehet, hogy ki helyezheti ki a plakátját. Idővel az önkormányzatok átadták a reklámgazdának a közterület-hasznosítás jogát, így övéké lett a döntési jog is. Persze nemcsak a Simicska-cégek szereztek reklámgazdai jogosultságokat, hanem a GVH szerint a vetélytársaik is rástartoltak a koncessziókra (így az Epamedia és az ESMA-nak 6-6 városa volt). 

Az újbudai vezetés 2010-ben egy olyan szerződést készített elő, amely kizárólagosságot biztosított a nyertesnek a közterületek reklámcélú használatára, ami azt jelenti az önkormányzat honlapjára feltett szerződéstervezet szerint (az aláírt szerződést nem lelhető fel – a szerk.), hogy a cég jogosult kihelyezni a saját reklámhordozóit, illetve használni az önkormányzat már meglévő felületeit. A kerületben a hvg.hu több olyan táblát is talált, ahol az előző reklámgazda, az epamédiás Budaplakát 11. Kft. nevét letakarva jelezték, hogy az már a Publimont felülete. A budatétényi polgármester 2012-ben pedig több helyi vállalkozót arról értesített, hogy az Euro Publicity és a Publimont alkotta konzorcium „kizárólagosan jogosult az önkormányzat tulajdonában/kezelésében lévő közterületek és ingatlanok reklámcélú hasznosítására, az ezzel kapcsolatos szerződések megkötésére, módosítására és megszüntetésére, és a díjak szedésére”. A hvg.hu a kerületben több helyen azt tapasztalta, hogy számos táblát a föld fellett flexszel elvágva távolítottak el valamikor a közelmúltban.

A Kisalföld januári híre szerint a mosonmagyaróvári önkormányzat előbb 2008-ban alkotott egy rendeletet – az Euro Publicity felmérése alapján – az óriásplakátok és a bérelhető hirdetőoszlopok elhelyezéséről, majd tavaly döntött a fák körüli hengerek és a vasszerkezetes hirdetőtáblák sorsáról. A reklámgazda – a lap szerint saját költségén – nekilátott a hirdetőfelületek cseréjéhez, illetve elbontásához.

Jó befektetés

A közterületi hirdetések számítanak a legjobb és a legolcsóbb befektetésnek a reklámpiacon. Míg egy kereskedelmi tévének vagy egy újságnak nap mint nap jelentős kiadásai vannak – hiszen műsorokat, cikkeket kell előállítania, meg kell fizetnie a riportereket, a nyomdát –, addig egy óriásplakát esetében a legyártás után már csak minimális karbantartási költségek vannak. Összehasonlításképp: míg az RTL Klubban 257 fő dolgozik, a Publimontnak a 2011-es mérlege szerint összesen 23 alkalmazottja volt, ebből 3 fizikai dolgozó.

Új táblákat is állítottak - hirdetőkre várva
Túry Gergely

A gazdasági válság begyűrűzése után – a piaci szereplők nyilatkozatai alapján – készült GVH-elemzés szerint egy óriásplakát kihelyezésének költsége nagyjából 200-400 ezer forint, amit havi 20-40 ezer forintért lehet bérelni. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen óriásplakát 10 hónap alatt behozhatja az árát – ha akad hozzá reklámozó. A rendszergazdai jogosultságokat elnyerő cégek városonként eltérő koncessziós díjat fizetnek. A nagykanizsai polgármester tavaly áprilisban azt nyilatkozta, az Euro Publicity 5,3 millió éves díjat ajánlott, a Közbeszerzési Értesítő szerint a 15 éves kecskeméti koncesszióért évi 17 milliót, az 5+5 évre megszerzett újbudai jogosítványokért 56 milliót ígértek.

A Szolnok TV beszámolója szerint Euro Publicity Kft. évente 15 millió forintot fizet a koncesszióért. Az önkormányzat 2009-es rendelete szerint a rendszergazda legfeljebb – átlagosan – 2300 forintot kérhet el négyzetméterenként csak azért, hogy a hirdető cégek reklámhordói kint lehessenek Szolnokon. Egy óriásplakát átlagban 4-6 négyzetméter, az Euro Publicity 2009-ben készült felmérése szerint 102 óriásplakát volt a város közterületein. Ebből az következik, hogy egy rendszergazda – ha nem kell túl sokat engedjen az árból – akár az óriásplakátokból 11-13 milliós bevételre tehet szert évente, amire még rájönnek a megvilágított reklámhordozók, hirdetőoszlopok, vagy akár a megállító táblák díjai. Az utóbbinál az önkormányzat egy táblára évente a belvárosi részen 70 ezer forintos díjat tett lehetővé 2009-ban. Mindez arra utal, hogy a koncessziós díj – főleg ha az kizárólagos jogosítványokkal jár együtt – bőven kigazdálkodható, sőt teremhet bőven profit is.

A reklámgazdai pályázatokon induló Simicska-érdekeltségek ugyanakkor szép bevételekre tesznek szert az állami hirdetésekből is. A Kreatív médiaszaklap tavalyi számításai szerint a kormányváltástól 2012 közepéig listaáron csak a Publimontnál az állami szektor 4,8 milliárd forintot költött el listaáron, ezzel 67 százalékos a részesedése. Bár a listaár nem a valódi árat jelenti (a cégek akár 60-80 százalékos kedvezményt is adnak a hirdetőknek), az arány jól mutatja, hol hirdet az állami szektor.

Az Indexen május elején megjelent adatok szerint a Publimont tavalyi tiszta nyeresége 1,88 milliárd volt, amit szinte teljes egészében ki is fizettek osztalékként a tulajdonosoknak. A Mahír Cityposter szintén jó évet zárt, mert az Index szerint a nyereségből osztalékot fizettek, a cégvezetőknek jutalmat és fizetésemelést adtak, a tulajdonosok pedig Simicskát bízták meg a jutalmak kifizetésével

Szűkített piac

A második Orbán-kormány 2010 végén kezdeményezte a közlekedési törvények módosítását: ennek keretében szorgalmazták, hogy az utak mentén lévő reklámplakátokat távolítsák el, mert azok elvonják a közlekedők figyelmét, balesetveszélyesek. Az 500 ezer forintos bírságot is kilátásba helyező törvénytervezetet a Kreatív információi szerint Schváb Zoltán közlekedésért felelős helyettes államtitkár dolgozta ki, aki kinevezése előtt a Simicska érdekeltségében lévő Közgép egyik igazgatója volt.

A módosítás elsősorban a Publimont és a Mahir piaci vetélytársának számító, a kandeláberhirdetésekben utazó ESMA-t érintette, amely végül az ügyben az Európai Unió szerveihez fordult. A kormányváltás előtt Simicska szerette volna megvenni az ESMA-t, ám 2010-ben elállt az üzlettől. Az üggyel megbízott Magyar Közút Nonprofit Zrt. a hvg.hu-nak küldött márciusi válaszlevele szerint addig 3800 reklámtáblát szedtek le, és visszamenőleges hatállyal azokat is levették, amelyeket a törvény hatálybalépése előtt tettek ki.

Idén februárban egy olyan törvényjavaslat került a parlament elé, mely szerint állami és önkormányzati tulajdonba vonták volna a magyar települések közvilágítási berendezéseit. A tervezet elsősorban az villanyoszlopokat érintette volna. Miként a hvg.hu beszámolt róla, a piacon elterjedt az a vélekedés, hogy ez az oszlopokra kihelyezhető reklámtáblákat célozza meg – hogy az önkormányzatok gazdálkodhassanak velük –, ám a tervezetet végül visszavonták. 

A plakátcégeknek kedvez viszont a parlament előtt lévő kampányfinanszírozási törvényjavaslat, illetve a választási eljárás szabályai. 2014-ben nem lehet majd a kereskedelmi rádiókban és tévékben hirdetni, csak a közszolgálati médiában – ott ingyen – és a köztéri reklámhordozókon. A nyomtatott és az internetes sajtóban igen, de a médiavállalkozásoknak be kell jelenteniük a tarifáikat az Állami Számvevőszéknek. Nem így a plakátcégek, amelyekre semmilyen kampányfinanszírozási szabály nem tér ki.

Hirdetés