Megtörné a „hallgatás törvényét” a korrupció által veszélyeztetett hivatalokban és cégeknél a kormány. A héten közzétett javaslat szerint akár az interneten is be lehetne jelenteni, ha valaki gyanút fog. A civilek szerint viszont azzal, hogy az ügyek kivizsgálását kiszolgáltatott köztisztviselőkre bíznák, a törvény írott malaszt lesz, ráadásul az állam elfoglalására, a közbeszerzések kisajátítására törekvő érdekcsoportok ellen nem véd.
Vitát kezdeményezett a kormány a korrupció elleni törvényjavaslatáról, amely kedden jelent meg a kabinet honlapján. Az előterjesztő Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) javaslata szerint a jövőben bárki tehet bejelentést, ha korrupcióról, visszaélésekeről, „a közösség vagy az egész társadalom érdekeit” sértő döntésekről szerez tudomást – akár úgy, hogy azt látja, hivatali főnöke valakinek kedvezni akar.
A május 16-ig véleményezhető tervezet célja, hogy az államapparátust felkészítsék a panaszok befogadására és kivizsgálására. Az ötlet nem új, sőt egy 2009-ben született törvény alapján már most is bárki tehetne bejelentést, ha visszaélést tapasztal, de az Országgyűlés három év alatt sem alkotta meg azt az intézményt, amely ezeket a panaszokat fogadni tudná, így a közérdekű bejelentés csak egy elvi lehetőség maradt.
A KIM most sem állítaná fel az előző kabinet által kitalált, az állami hivataloktól független Közérdekvédelmi Hivatalt, helyette az ombudsmanhoz, a hivatalokban erre a feladatra felkért kormánytisztviselőkhöz, illetve egy, a tervezetben tisztázatlan szerepkörű „bizalmi ügyvédhez” irányítaná a korrupciót bejelenteni akaró állampolgárokat, hivatalnokokat. A civilek szerint viszont a parlamenti biztosnak nincs apparátusa és gyakorlata az ügyek kezelésére, az integritási tanácsadóknak nevezett, főnöküktől függő kormánytisztviselőknek pedig nem lesz erejük és bátorságuk fellépni a visszaélésekkel szemben.
Costa Rica vagy Skandinávia?
„Közhely, hogy Magyarország a feljelentők országa, mégis nagyon kevés korrupciós bűncselekményt tárnak fel, az emberek nem bíznak abban, hogy az állami szervek ki is vizsgálják a bejelentéseiket” – mondta a hvg.hu-nak Sepsi Tibor. Az oknyomozó portál, az Átlátszó jogásza szerint ezért egy olyan rendszert kéne kialakítani, amely egyszerre bátorítja a jóhiszemű bejelentőt a visszaélések feltárására, képes megvédeni őt, ha a bejelentés miatt retorzió érné; és valóban történjen meg a kivizsgálás, senki ne tussolhassa el az ügyet.
Magyarország a nemzetközi korrupcióellenes szervezet, a Transparency International (TI) 2012-es listáján a 46. lett a Brunei Szultánság és Costa Rica között, az Európai Unió 27 tagállamából a 19. A hazai hivatalos statisztikák alapján viszont Magyarország akár egy skandináv állam is lehetne (a TI-lista első két helyén Dánia és Finnország végzett), ahol a mérések szerint szinte alig tapasztalható korrupció. A Legfőbb Ügyészség (LÜ) adatai szerint 2011-ben a nyomozó hatóság mindössze 738 korrupciós bűncselekmény észlelt, húszéves átlagban pedig az összes bűnügy 0,2 százaléka volt ilyen jellegű visszaélés.
Az ügyészség statisztikája arra utal, hogy a vesztegetés, a befolyással üzérkedés és a hivatali visszaélés bűncselekményei rendszerint rejtve maradnak, ezért a civil szervezetek szerint valóban üdvözítő lenne a „hallgatás megtörése”, mert a szemtanúknak, és az ő segítségükkel a tettenérésnek az ilyen ügyekben nagy jelentősége van. Annak ellenére kevés a felderített korrupciós bűncselekmény, hogy a közérdekű bejelentés fogalma már 1977-ben feltűnt a magyar jogrendben, a Közbeszerzési Döntőbizottság, az Állami Számvevőszék kifejezetten a közpénzekre vigyáz, az ügyészségségen belül külön főügyészhelyettes foglalkozik a korrupciós ügyekkel.
A civilek szerint azért ritka, hogy közérdekű bejelentés révén bukna le egy kenőpénzt elfogadó rendőr, vagy például egy nagy építőipari cégnek kedvező minisztériumi tisztségviselő, esetleg a trafikpályázatokat belenyúló politikus, mert az állampolgárok, hivatalnokok attól félnek: a panaszukat megtorolják, kirúgják őket az állásukból. Ráadásul nem is bíznak abban, hogy a hivatalban vizsgálat lesz a bejelentésből.
| A la Gyurcsány |
Bár a korrupció elleni fellépésről folyamatosan egyeztettek a kormánnyal az Open Government Partnership nevű munkacsoportban, a civil szervezetek most mégis elégedetlenek a kedden megjelent szöveggel. A munkacsoportot a törvénytervezet megjelenése előtt egy héttel hagyta ott a Transparency International, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), az Átlátszó.hu oknyomozó portál, és a K-Monitor. A Navracsics Tibornak címzett levelükben a civilek jelezték, elfogadhatatlan számukra az állam átláthatóságát sértő, sürgőséggel elfogadott törvény. Kísértetiesen hasonló folyamat zajlott le az előző, közérdekű bejelentőkről szóló törvény előkészítésekor is 2008 végén. A Gyurcsány Ferenc vezette kormány még 2007-ben döntött az Antikorrupciós Koordinációs Testület (AKT) felállításáról, ahol a TASZ és a TI szintén jelen volt. Az AKT-ban vetették fel a civilek, hogy Magyarországon is intézményesítsék a nyugaton bevett közérdekű bejelentést. Ám a kormány többször is figyelmen kívül hagyta a testületben született közös döntéseket, mire a civilek úgy ítélték meg, a kabinet csak propagandacélokra használja az AKT-t, így decemberben kiléptek a testületből. |
Függő viszonyban
„Erőtlen próbálkozás, attól tartunk, a kormány csak ki akarja pipálni a feladatot” – mondta a hvg.hu-nak a kedden megjelent szövegtervezetről Szloboda Alíz. A korrupció ellen küzdő szervezet, a Transparency International (TI) közszektorprogramjának vezetője szerint az a legfőbb gond, hogy a szöveg zavaros, nem egyértelmű, miként juthat el egy ügy a bejelentéstől – a bejelentő védelmét garantálva – a kivizsgáláson keresztül, adott esetben a szankcionálásig.
A 2009-es – részben a civilek által kitalált (erről lásd keretes írásunkat) – megoldás a Közérdekvédelmi Hivatal (KVH) volt, amely az állami hivataloktól függetlenül működött volna: ez az intézmény fogadta és vizsgálta volna ki a bejelentéseket. Az önállóság mellett a civilek akkor azzal érveltek, hogy a hivatali hierarchiában dolgozó közszolgák nem mernek majd beszélni a magán- és az állami szféra tisztességtelen összefonódásáról, az őket, főnökeiket korrumpáló lobbistákról, ha nem garantált a védelmük, esetleg az anonimitás. A KVH végül azért nem állt fel, mert Sólyom László – a házszabályt megszegő kapkodó törvényalkotásra hivatkozva – visszaküldte a parlamentnek a jogszabályt, amit a parlament a 2010-es választások közeledtével már nem tárgyalt újra.
A KIM által kedden bemutatott törvényjavaslatban már nem szerepel különálló hivatal, a tervezet szerint a bejelentők „közhatalmat gyakorló szervnél” tehetik meg a panaszukat. Azaz bármelyik állami vagy önkormányzati hivatalnál szóban, írásban vagy akár az internetes ügyfélkapun keresztül.
A civilek szerint jelentős előrelépés, hogy a kormány külön világhálós felületet akar létrehozni, ahol egy azonosítószám alapján bárki nyomon követheti az ügyek állását, hogy folyik-e egyáltalán vizsgálat. Sepsi Tibor szerint lényeges eleme a KIM javaslatának, hogy ha valaki nem bízik az állami hivatalban, akkor az internetes bejelentésében kérheti, hogy személyes adatait a netes panaszokat kezelő ombudsman anonimizálja.
| Bizalmi ügyvéd |
| A tervezet nemcsak az a közszférára koncentrál, a bejelentések kivizsgálását lehetővé tenné a magáncégeknél is. Német mintára bevezetik a bizalmi ügyvéd alkalmazásának lehetőségét: aki akar, felkérhet egy ügyvédet azzal, hogy fogadja a cég működésére vonatkozó panaszokat, azokban tájékozódjon, s ha indokolt, akkor megkeresse a cégvezetést. Az ügyvéd viszont ezért nem kaphat javadalmazást, a törvénytervezet pedig nem tisztázza, mi motiválhatja a jogászokat, hogy ilyen kényelmetlen feladatot vállaljanak. |
„Az viszont problematikus, hogy a vizsgálatot végző szerv maga a korrupciós gyanúba keveredett hivatal lesz” – mondta Szloboda. A törvénytervezet szerint a bejelentésekkel – még azokkal is, amik az ombudsman által kezelt internetes rendszerbe érkeznek – az integritási tanácsadók foglalkoznak majd. A kormány februári rendelete szerint ezek a tanácsadók kezelik a korrupciós kockázatokat a hivatalokban, őket viszont az intézmény vezetője nevezi ki a KIM közigazgatási államtitkára jóváhagyásával a kormánytisztviselők közül – akiknek kirúgását épp a kormány könnyítette meg 2011-ben. A rendelet egyértelműen leszögezi, az integritási tanácsadó „a hivatali szervezet vezetőjének közvetlen irányítása alatt áll”. Ha a hivatal visszadobja a bejelentést, vagy elsunnyogja a kivizsgálást, akkor a bejelentő az ombudsmannál tehet panaszt, igaz, a törvénytervezet azt is tartalmazza, ha „az ügy körülményei nem teszik lehetővé” a bejelentő személyes adatainak kitakarását, akkor „a közérdekű bejelentés nem vizsgálható ki”.
Judáspénz nem lesz
„Ha jól értjük a minisztérium szándékát, akkor az ombudsman egyfajta diszpécser lesz, aki csak közvetíti a beérkező panaszokat” – mondta a hvg.hu-nak az Átlátszó jogásza. Sepsi és Szloboda egyaránt úgy véli, az alapvető jogok biztosának hivatala még erre sincs felkészülve, ráadásul ilyen ügyekben semmilyen gyakorlatuk nincs, hiszen az alkotmányos jogok védelmére rendezkedtek be.
A civilek egyébként azt javasolták az előzetes egyeztetések során, hogy az Állami Számvevőszéknél, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál vagy a Közbeszerzések Tanácsánál legyenek ezek az antikorrupciós feladatok, mert ezeknek az intézményeknek van gyakorlatuk a közpénzügyek kezelésében. Az előző kormány tervei szerint a Közérdekvédelmi Hivatal a Közbeszerzések Tanácsánál működött volna, melynek létszámát 25 fővel tervezték megemelni.
| Az állam mi vagyunk |
| „Magyarországon új korrupciós minta alakult ki, melynek lényege, hogy az állam az egyes érdekcsoportok fogságába kerül; ez a state capture” – mondta a csütörtökön megjelenő HVG-nek Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója. A TI már 2011-ben figyelmeztetett erre a veszélyre, melynek az a lényege, hogy az egyes gazdasági érdekcsoportok, cégbirodalmak a politikai kapcsolataikon keresztül elérik, hogy „rájuk írják ki” a közbeszerzéseket, melyeket így szabályosan nyernek el másokat kiszorítva a piacról. A 2010-es kormányváltás után többször fordult elő, hogy fontos minisztériumi, állami posztokra, olyan vezetők kerültek, akik korábban a kormánypárt gazdasági holdudvarában voltak alkalmazásban, így akár még a törvényalkotást is befolyásolhatják. |
A civilek szerint a mindennél fontosabb, hogy a bejelentőket védjék a retorziókkal szemben. A 2009-es törvény leszögezte, ha bebizonyosodik, hogy valakit azért rúgtak ki, mert közérdekű bejelentésben akarta leleplezni a hivatalában zajló korrupciót, azt azonnal vissza kellett volna venni, továbbá tízszázalékos „sikerdíjra” számíthatott volna. Sepsi szerint lehet vitatkozni, hogy a „judáspénz” etikus-e, viszont a szakember szerint sokakat elriaszthat, hogy a mostani tervezetben csakis bírósági ítélettel lehet a kirúgott hivatalnokot visszavenni. Egy munkaügyi per egy-másfél évig elhúzódik, így sokan nem vállalják majd, hogy addig fizetés nélkül maradjanak.
A civilek szerint az is probléma, hogy a közérdekű bejelentés csupán az életet, testi épséget veszélyeztető, környezetkárosító ügyekre, illetve a büntető törvénykönyvben szereplő korrupciós esetekre vonatkozik. Sepsi és Szloboda szerint a közpénzt nemcsak vesztegetéssel lehet lenyúlni, hanem pazarlással is. Az Átlátszó jogásza példaként hozta fel, hogy az autópályákat tervező mérnöki iroda munkatársa előállhatna azzal is, hogy a közbeszerzést elnyerő cég értelmetlenül sok felüljárót, felesleges, százmilliárdokba kerülő völgyhidat tervezett – ám a jelenlegi tervezet szerint egy ilyen bejelentés nem közérdekű, mert a bűncselekmény nehezen vagy nem bizonyítható.
