Magyarország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye várhatóan 120-150 millió forintot bukik idén Matolcsy György taktikai atomfegyverén, a tranzakciós adón. Mindez azonban aprópénz ahhoz képest, hogy például csak a Pécsi Tudományegyetem (PTE) havi szinten 400 millióval kevesebb támogatásban részesül. A PTE-n egyelőre „csak” az adósságállomány ugrásszerű növekedése és az oktatói gárda elbizonytalanodása jelzi a baj mértékét, ám a vidéki magyar felsőoktatás másik bástyája, a Szegedi Tudományegyetem számláját inkasszózta a NAV. És lassan elfogy a gázszolgáltató türelme, meg a bérek fedezete is bizonytalan. A pontos finanszírozási elveket még senki sem ismeri, kormányzati ígéretekből viszont nincs hiány.

A PTE éves előirányzata drasztikusan, egy év alatt több mint hárommilliárd forinttal esett vissza. Az egyetem 60 milliárd fölötti összköltségvetéséhez képest ez nem tűnik nagy összegnek, ám tudni kell, hogy ennek nagy része a Dél-Dunántúl legnagyobb egészségügyi intézményének számító Klinikai Központ (PTE KK) támogatásából áll össze, amin ráadásul egymilliárdos rés tátong a Klinikai Központ és a Baranya Megyei Kórház nem éppen optimális integrációja miatt. Az egészségügy finanszírozása nagyobbrészt változatlan, így az összességében 3,2 milliárd forintos csökkenés az oktatási részen jelentkezik, ami  25 százalékos elvonást jelent.

A Szegedi Tudományegyetem helyzete erősen hasonló. 2007-ben a városi egészségügyi intézmények egyetembe integrálásával egy súlyosan alulfinanszírozott mamutintézményt sikerült létrehozni, amelynek az elmúlt hat év – a gazdasági főigazgató számítása szerint – kilencmilliárdos veszteséget hozott, és ehhez jött most a 4,26 milliárdos támogatáscsökkenés. Ez már kigazdálkodhatatlannak tűnik, még ha ilyen-olyan jogcímeken az intézmények kapnak is pluszforrásokat – valamikor.

A számok dzsungelében

A feketeleves első adagját már tavaly novemberben felszolgálták az egyetemeknek és főiskoláknak, amikor a költségvetési egyensúly megteremtése érdekében jelentős összegeket zároltak az egész felsőoktatásban – már sokadszor abban az évben. Bár hivatalosan mindenki abban reménykedett, hogy a zárolást később feloldják, ebből a papírformának megfelelően elvonás lett: így azután a PTE 720 millióval vette ki a részét a költségvetési hiány elleni küzdelemből, a SZTE pedig 800-al.

Decemberben aztán az egyetemi vezetők egy romkocsmás miniszterelnöki pofavizit után megtudhatták, hogy teljes egészében átalakul a felsőoktatás felvételi rendszere és ezzel együtt a finanszírozási modell is. Azt, hogy pontosan mivé alakul, négy hónappal később sem igazán lehet tudni, vagy legalábbis az átalakítás érintettjei nem tudják. Kérdésünkre, hogy a PTE milyen elvek alapján és pontosan mennyi állami finanszírozásban részesül 2013-ban, Krutki Józsefné, az egyetem gazdasági főigazgatója úgy válaszolt: mindezt jelen pillanatban nehéz megmondani, hiszen egy sor döntés a finanszírozó részéről még nem született meg. A főigazgató szerint az egyetem anyagi helyzetét stabilizálandó további konszolidációs és egyéb támogatási források „realizálásán” dolgoznak.

Túry Gergely

Amit tudni az az, hogy az eddigi háromlábú – képzési, tudományos és fenntartói – normatívákon alapuló finanszírozási rendszer a múlté, az ezt felváltót pedig egyelőre nem ismerik. Fizetést azonban addig is kell adni a dolgozóknak, és rezsit is fizetni kell, amire viszont havi szinten több mint 400 millióval kevesebb forint jut, ennyivel kevesebb állami forrás érkezik ugyanis havi szinten az egyetemre. Mindennek látványos következményei lettek: a PTE adósságállománya pár hónap leforgása alatt 2,6 milliárd forintról 4,8 milliárdra nőtt, és szigorú beszerzési stop van érvényben, ami többek között a meghívott oktatók foglalkoztatását is ellehetetleníti.

Professzori coachsurfing

Az adósságállomány hirtelen növekedése azért abszurd, mert még 2011 végén az akkor már bőven hétmilliárd fölötti tartozástömeg csökkentésére 4,2 milliárdot szánt a kormány, csak azért, hogy egy évvel később újra engedje elszabadulni azt. Forrásaink szerint egyes karokon a pénzhiány olyan abszurd helyzeteket eredményez, hogy a főállású oktatók szállásköltségét sem térítik meg, így jobb híján divatba jöhet a professzori „coachsurfing”, vagyis a tanárok összeállnak, és egyikük autóján közlekednek. Tudományszervező tevékenységgel már nem is érdemes próbálkozni egyik forrásunk szerint, mivel semennyi pénz nem jut konferenciák, és bármilyen „plusztevékenység” finanszírozására. „Hibernáljuk magunkat” – summázta a helyzetet kérdésünkre egy tanszékvezető.

A következő lépés az egyelőre előkészítés alatt álló létszámleépítés, amire legalább forrás is lesz, miután a napokban kiderült, hogy erre a célra a központi költségvetés biztosít pénzt. Mindez új fejlemény, hiszen ez április közepéig a Struktúra Átalakítási Alap része volt, amelyről korábban félhivatalosan már el is dőlt, hogy melyik intézmény mekkora összegben részesül. Most azonban újrakezdődtek az egyeztetések. Pécs esetében milliárdos nagyságrendről tudni, és a szenátus által elfogadott reorganizációs koncepció célkitűzései között szerepel az oktatói óraszámok maximalizálása (ott, ahol ez még nem történt volna meg), és a hallgatói csoportok növelése – egyik sem feltétlenül a minőségi felsőoktatás irányába tett lépés.

A még bizonytalan mértékű – természete miatt egyszeri – reorganizációs támogatás mellett a PTE esetében a serpenyő másik oldalában pályázati önrészek biztosítása áll, ami a 400 ágyas klinika felújítására elnyert pályázatnál 1,3 milliárd forint könnyebbséget jelent az egyetemi költségvetésnek, márciusban pedig a PTE is elnyerte a kutatóegyetemi címet. Az ezzel járó, kutatási célokra fordítható 670 millió forint kétségkívül jól jön, ám összességében a tavaly év végi elvonás mértékét sem éri el – nem beszélve arról, hogy ebből még egy fillért sem látott az intézmény.

A kormány felsőoktatási intézkedései ellen tiltakozó hallgatók a Szegedi Tudományegyetemen decemberben.

MTI / Kelemen Zoltán Gergely

Az adósságállomány növekedése a gyakorlatban azt jelenti, hogy mind több beszállító vár hiába a pénzére. És bár fizetési csúszásokra korábban is bőven akadt példa, most teljesen kiszámíthatatlan, ki mikor juthat a pénzéhez. A hvg.hu olyan beszállítóval is beszélt, aki több mint 100 napja nem kapott pénzt folyamatos teljesítés ellenére sem az egyetemtől. A jellemzően 100 ezer forint alatti számlákból már annyi összegyűlt, hogy több millió forinttal tartozik neki a PTE, lassan ellehetetlenítve vállalkozását.

Egyetem tervez, kormány végez

Szegeden a helyzet első pillantásra lényegesen kedvezőbb, hiszen az intézmény a PTE-vel szemben beletartozik a kiemelt egyetemek elitklubjába. (Amelynek eredetileg három tagja volt, majd a kereszténydemokrata vezetésű humán tárca szakmailag kevésbé megalapozható szempontok alapján idevette a Pázmányt is. Pécs 670 milliójával szemben Szeged ennek köszönhetően elvileg kétmilliárd forintot kap, ám egyéb pluszforrásból nem részesül.)

A SZTE így éves szinten bő kétmilliárdos lyukkal küzd, ami mellett az alapvető működés fenntartása is igen nehéz. A tanszékek nem tudják, hogy ősszel hány oktatójuk lesz, így viszont nem lehet tanrendet tervezni, az egyetem gazdasági vezetése pedig februárban úgy számolt, áprilisig tudják biztosítani a bérek folyósítását és nem tovább.

A bérekkel nem lesz gond a hvg.hu-nak nyilatkozó Szabó Gábor rektor szerint, ám a SZTE vezetője nem tagadta: nehéz helyzetben vannak, mégpedig úgy, hogy az egyetem az elmúlt pár évben önmagától rengeteg tételen spórolt már. Egymilliárddal vágták meg a dologi kiadásokat, 200 fővel csökkent a dolgozói létszám leépítések nélkül, és éves szinten két milliárddal javították a klinikum gazdálkodását – sorolja az eredményeket Szabó, aki amondó, hogy amennyiben ezek után a SZTE gazdasági nehézségekkel küzd, úgy azért nem az egyetemet lehet felelőssé tenni.

A kétmilliárd forintot, azaz annak havi adagjait a rektori remények szerint nemsokára megkapja a SZTE, ám egyéb pluszforrásban jelen állás szerint nem reménykedhetnek. A reorganizációs alapból Szeged nem remél pénzt – igaz, hivatalosan ezt még senki sem közölte az egyetemmel –, a pályázati önrészek finanszírozására félretett alapból talán igen, de még itt sem biztos semmi. Szabó mindezzel kapcsolatban némileg malíciózusan megjegyezte, hogy bár mostanság népszerű arról beszélni, hogy az intézmények túlvállalták magukat a pályázatok terén, a SZTE-nek semmi gondja nem lenne ezen a téren, amennyiben a 2011. január elseji költségvetési állapotok lennének érvényben.

Hiába a kiemelt egyetem cím, fejlődésre ilyen körülmények között nincs lehetőség a rektor szerint, csak ésszerű kompromisszumokra. Az egyetem 40 nagydoktorát érinti a kényszernyugdíjazás április végén, és nagy kérdés, hányan választják a továbbfoglalkoztatást, és miképpen lehet pótolni a kieső szaktekintélyeket. Szabó úgy látja, kollégái egyelőre a kutatásra és oktatásra koncentrálnak, nem pedig az egyre súlyosabb gazdasági problémákra, de ahogyan fogalmazott, nem lehet visszaélni a türelmükkel.

Hulljon a férgese?

A két nagy vidéki egyetem helyzete természetesen nem egyedi. Az ELTE 4,4 milliárd forinttal kap kevesebb pénzt, amit egyelőre szintén csak kormányzati ígéretek ellensúlyoznak, a Corvinuson pedig kísértetiesen hasonló a helyzet.

A probléma mértékét jól mutatja a Magyar Államkincstár legfrissebb jelentése, amely rekordközeli adósságról számol be, elsősorban az Emmi alá tartozó költségvetési intézményeknek köszönhetően. A SZTE lejárt beszállítói adósságállománya öt, a PTE-é 4,8 milliárd forint. A SZTE adósságállománya egy hónap alatt 2,3 milliárd forinttal nőtt – igaz, elsősorban a 30 nap alatti tartózások területén, míg a Debreceni Tudományegyetem 800, a PTE és a SOTE pedig 600 millió forinttal növelte egy hónap alatt az adósságállományát.

A mostani nehézségek persze nem év elején kezdődtek, a felsőoktatás területén lényegében 2010 óta folyamatos káosz van. A területen három év alatt három helyettes államtitkár váltotta egymást, akik közül a második, Kis Norbert épp a felsőoktatás intézményszerkezetének átalakítását célzó koncepciójának bukása miatt távozott alig nyolc hónap után. Ezen a területen az általunk megkérdezett felsőoktatási vezetők szerint azóta sem történt lényegében semmi, holott a probléma akut: a csökkenő hallgatói létszámok egyre nehezebb helyzetbe sodorják a kisebb, többnyire nem versenyképes képzési kínálattal rendelkező vidéki intézményeket, ráadásul a széttöredezett felsőoktatásban az egyre szűkösebb állami források is elfolynak.

Bár az egyetemi vezetők körében Hoffmann Rózsánál jóval nagyobb elismertségnek örvendő Klinghammer Istvánnak a hallgatói szerződések terén sikerült békét teremtenie, az elitképzés fontosságáról mondott szavai pedig megmelengették a nagy egyetemek vezetőinek szívét, a háttérben folyó folyamatok ellentmondanak a hivatalos retorikának. Az indulatok a felsőoktatást lassan ellehetetlenítő PPP-beruházások miatt is fellángoltak, miután a nagyobb intézmények nehezményezik ezeknek a forrásoknak az elosztását.

A felsőoktatási államtitkárságtól kapott tájékoztatás szerint ebből a 23 milliárdos alapból olyan, jellemzően kisebb vidéki intézmények részesülnek, mint a Dunaújvárosi Főiskola, a bajai Eötvös József Főiskola, a Nyíregyházi Főiskola, a Szolnoki Főiskola, illetve a Kaposvári Egyetem. Bár az tény, hogy a PPP-beruházások keretében felhúzott kollégiumok, oktatási épületek finanszírozásának terhei állami beavatkozás nélkül ezeket az intézményeket már rövid távon padlóra fektetnék, az is tény, hogy elnéptelenedőben vannak.

A tavalyi felvételi legnagyobb vesztese többek között a szolnoki, a bajai és a nyíregyházi főiskola voltak, 45, 41 és 38 százalékos létszámcsökkenéssel, ami már pár éven belül komoly kérdéseket vet fel jövőjükkel kapcsolatban. A friss jelentkezési adatok alapján ráadásul a trend idén sem fordult meg, sőt. Hiába jut tehát több pénz papíron idén a felsőoktatásra, mint tavaly, méltatlankodott több általunk megkérdezett egyetemi vezető, ha ennek egy jelentős része életképtelen intézmények lélegeztetőgépen tartására megy el. Már ha ezek a források megérkeznek, ugyanis erre legkorábban nyáron lehet számítani a felsőoktatási államtitkárság tájékoztatása alapján.