Extrém vállalkozásba kezdett egy agrármenedzser, egy informatikus és egy volt RTL klubos: magyar kézműves termékekkel, különleges tápszerekkel és egy új találmánnyal akarják ellátni Törökbálintról Európát. Egy olyan, Japánból terjedő hobbi igényeit akarják kielégíteni, amely az elmúlt 5-10 évben milliókat ejtett rabul. A fanok víz alatti világokat próbálnak reprodukálni. A különleges vállalkozásukat sikerre vivő „konok magyarok” 4. része.
Ül egész nap a monitorja előtt, napi 12-16 órákat dolgozik, majd hozzálát szöszmötölve megnyírni a pázsitot. Centiméterről centiméterre alakítani a tájat, melybe különleges sziklákat, ágakat, újabb egzotikus trópusi fű-, mohaszerű növényeket helyez el. Ha kész, hátradől és órákon keresztül élvezi a látványt. Mindez nem a virágágyásban, nem a ház előtti sziklakertben zajlik, hanem a szoba sarkában – víz alatt.
A csúcsmenedzserek, orvosok, sőt egyes politikusok körében egy új, különleges hobbi hódít. Az új „őrület” akvakertészet néven vált ismerté, ám Néder Attila – vagy, ahogy ebben a szubkultúrában a blogja alapján őt ismerik: Nigro – szerint ez a kifejezés nem fedi jól a lényeget. Ugyanis a hobbi szerelmesei nem egyszerűen növényeket termesztenek egy akváriumban, nem halakat tartanak, hanem egy kompozíciót alkotnak meg, megpróbálják reprodukálni a természetet, kiragadnak egy részletet a vízi tájból, amit az angol kifejezés (nature aquarium) jobban ad vissza, mint a magyar. Nemcsak egy új, terjedő hobbiról van szó, az akvakertészetet a több százezernyi „hagyományos” akvarista is a „szakma” csúcsának, high-end-jének tartja.
A nature aquarium divatját egy természetfotós, a japán kertészetet a víz lá „merítő” Amano Takashi futatta fel, aki 1984-ben külön céget alapított a trend révén jelentkező kereslet kielégítésére. Ma már több milliós rajongótábora van a világon, a vállalkozása, az Aqua Design Amano Ltd. (ADA) 12 milliós dolláros – 2,8 milliárd forintos – bevételt termel évente. A hobbi felfutását mi sem mutatja jobban, hogy az ADA szponzorálta vetélkedőre évente kétezren jelentkeznek 63 országból. Tavaly decemberben a jelenségről a legnagyobb üzleti lap, a Wall Street Journal (WSJ) is beszámolt, „az akváriumok bölcsének” „gurujának” nevezve a japán üzletembert.
Az akvarisztika Apple-je
„Az ADA olyan az akvarisztikában, mint az Apple a számítástechnikában” – jellemezte az Amano-féle üzleti filozófiát Farkas Balázs, Aqua Design Amano termékeit Magyarországon is forgalmazó Green Aqua Kft. egyik vezetője. Farkas az RTL Klub híradójának rendezői székét hagyta ott az új vállalkozás kedvéjért, amikor az agrármenedzser Nigroval és az informatikus Lantos Viktorral 2009-ben összeálltak és 2011-ben elindították a törökbálinti boltot. Az alapítók mindegyike korábban is szenvedélyes akvarista volt, majd a nature aquarium külföldi szakirodalmát a blogján bemutató nigro.hu-n jöttek össze, amikor Farkas és Lantos közreműködtek a Nigro blog írásában.
(Kattintson galériánkért!)
Nigro szerint nem volt egyszerű az ADA forgalmazójává válni: ők jelentkeztek ugyan a szerepre, de igazából a cég választja ki a partnereit. Az Olaszországban lévő európai központból bekértek tőlük néhány kompozíciót – azaz pár felépített akvárium képeit, leírását –, illetve ragaszkodtak ahhoz, hogy rögtön egy nagyobb megrendeléssel indítsanak. Végül az ADA központja három magyarországi jelentkező közül választotta ki a Green Aquát.
Azóta is folyamatosan monitorozzák őket. Így elvárás, hogy rendszeresen induljanak Amano versenyén: eddig egy 62. és egy 65. helyezést értek el. Néder szerint a távol-keletiek uralta versenyen az európaiaknak már az is megtiszteltetés, ha az első 100-ba bekerülhetnek. A megmérettetésnek szigorú szabályai vannak: az ideire előkészített akváriumot nem is lehet lefényképezni a boltban. „A szabályokon túl azt sem szeretnénk, ha a kompozíció alapötletét bárki a versenyzők közül látná az eredményhirdetésig” – magyarázta Farkas Balázs.
Kellett a konokság
„Van, aki másfél órát buszozik, BKV-val jön ki, van, aki BMW X6-os terepjáróval érkezik” – hangsúlyozza Farkas, hogy vevőik között gazdagok és kevésbé tehetősek is akadnak. „Szinte mindenkinek volt egy kis akváriuma gyerekkorában, valamiért Kelet-Európában nagy kultúrája van az akvarisztikának” – magyarázza Néder, hogy miért nemcsak az Amano-filozófia meghonosítására törekednek, legalább ilyen fontos számára a hazai akvarisztika továbbfejlesztése.
Bár Budapesten és a vidéki városokban szinte minden ötödik utcában van egy kisállat-kereskedés, az akvarisztikai honlapokat tízezrek keresik fel naponta, az alapítók szerint jó adag konokság kellett a Green Aqua felfuttatásához. „A múlt hónapomat papírok között töltöttem, különféle engedélyeket váltottam ki” – mondja Farkas, aki szerint gyakran kapnak különféle vizsgálatokat, s mivel Magyarországon szigorúan szabályozzák a vegyi anyagok forgalmazását, a hatóságuk árgus szemekkel nézik végig a tápszerek, víztesztek papírjait.
A kényes egyensúly |
Aki akvarisztika high-end-jére törekszik, annak figyelnie kell a növények fejlődéséhez nélkülözhetetlen CO2-beoldásra, ezen keresztül a savasságra – azaz nem szabad szódavízzé változtatni a halak életterét –, a vízben lévő nyomelemekre és így tovább. Már egy egyszerű akváriumban is el kell távolítani a bomlástermékeket – ha nem akarunk beteg halakat –, azaz időnként „porszívózni” kell az alját, egy növényes akváriumban figyelni érdemes a nitrogén körforgására, a víz kényes egyensúlyára. Ehhez úgynevezett biológiai szűrés szükséges: egy szivattyú kiszívja a vizet egy tartályba, melyben szűrőanyagra (például porózus vulkanikus kőzet) megtelepedett baktériumok lebontják a bomlástermékeket, majd egy zárt rendszeren keresztül a tiszta víz visszajut az akváriumba. A bolt alapítói szerint nem nagy ördöngösség az akvarisztika kémiáját és fizikáját megtanulni, pár órás olvasással már képbe kerülhet az ember. |
„Megtaláltuk magunkat”
Az akvakertészet technológiája nem olcsó mulatság. Ha ADA-felszereléseket szeretne a vevő, egy 250 literes akvárium elindítása akár az 1 millió forintot is elérheti. Takashi Amano alapfilozófiája is ez, ahogy a WSJ-nek mondta: „Természetet teremteni a luxus netovábbja.” Persze más, a boltban elérhető felszereléssel olcsóbban is megúszható, ám azt mind Farkas, mind Néder elismeri, vevőik 70 százaléka a felsőközéposztályból kerül ki. Egy prémium akvárium tervezésénél nemcsak a márkát kell megfizetni, egy akvárium építése ugyanis nem azonos az üveg megvételével: speciális világításra, szűrésre, széndioxid „gépészetre”, fűtésre, levegőztetésre, tápozásra van szükség. Egy CO2 rendszer kiépítése pedig elérheti a 70-100 ezer forintot is.
A Green Aquát a tulajdonosok a gazdasági válság csúcsévében, 2009 márciusában alapították, viszont 2011-re megnégyszerezték a forgalmukat enyhe nyereséget termelve. Ennek ellenére a tulajdonosok közül ketten még nem ebből élnek, van másik vállalkozásuk is.
A három alapkő |
„A cseresznyefák virágzása idején a kertet beborítják a hulló szirmok. A japán kertész összegyűjti a szirmokat, majd újra elhelyezi a füvön, a többi kertész pedig azt figyeli, hogy sikerült-e valóban reprodukálni a természetes állapotot. Még a sziklák elhelyezésének is megvan a maga szabályrendszere, a három alapkőnek benne kell lennie a kompozícióban, és nem mindegy, hogy egymáshoz képest hogyan helyezkednek el” – magyarázza az ADA-versenyre készülő Farkas, milyen alapelvek, milyen aprólékos szabályok jellemzik a japán kertészetet. (A növényes akvarisztikának van egy holland irányzata is, ám az nem a kompozícióra, hanem a burjánzó zöldre figyel.) Persze a japán akvakertészet igazából nem lemásolja, hanem rendkívül idealizált formában reprodukálja a vízi tájat - egy amazonasi tájképből például legfeljebb a zavaros, már-már kávézaccos víz látszana. „Nem számít, mennyi energiát ölsz bele, a természetet nem tudod megverni” – mondta Amano a WSJ-nak. A japán mester az utóbbi években szinte kizárólag csak óriásakváriumokat épít. A nappalijában egy 8,8 ezer literes akváriuma van, melyből már „kifutott” a növényzet. Egy ilyet átszámítva 11 millió forintért tervez és épít meg, illetve 600 dollárért vállalja a havi karbantartását. Amano Takashi karmesterként irányítja a munkálatokat. Ül az üres akvárium előtt és irányítja a beosztottjait, akik szíjakkal felfüggesztve mozognak az akvárium felett, pakolják a mester útmutatásai alapján a köveket, gyökereket, növényeket. Amanonál a táj már minden, a hal csak egy mellékszereplő. Farkas szerint ez már túlzás, a hal az akvárium nélkülözhetetlen része, nélküle felbomlik az egyensúly: a mostani versenyakváriumába három fajta algaevő halat telepített, hogy ne szaporodjanak el a fonalas algák. |
„Mindhárman megtaláltuk magunkat ebben” – mondja Farkas, miért érte meg feladni a korábbi, jól jövedelmező állását. Nigro szerint a magyar piac fontos alap, de a fejlődés érdekében továbblépnének: a régió, sőt Európa legfőbb akvakertészeti forgalmazója akarnak lenni. Ennek részeként az utóbbi években kikísérleteztek egy zselés növénytárolási technikát, mellyel hónapokig eltarthatóak – azaz postára adható – a szárazon pár óra alatt elpusztuló növények. Ugyanakkor kapcsolatba kerültek olyan magyar kézművesekkel, akik nemzetközi viszonylatban olcsóbban tudnak különféle üvegtermékeket (például üveg szűrő ki- és befolyócsöveket) gyártani. Összeállítottak egy különleges tápszerkoktélt is, amivel a növények növekedését pörgetik fel.
„Gond például az, hogy a csomagküldő cégek drágábban viszik ki Magyarországról az árut, mint amennyiért behozzák” – beszélt a terjeszkedési jelenlegi akadályáról Néder Attila. A terjeszkedés keretét egyelőre a webshop biztosítja, amit az informatikus Lantos készített. Néder szerint a magyar akvaristák szívesebben utaznak Törökbálintra, hogy az eszközök beüzemeléséhez tanácsot kérjenek, ám számos termékükre már a határon túlról is érkeznek megrendelések. „Mi szemléletet adunk el, nem termékeket” – vázolta az üzleti filozófiát Farkas.
Nehéz emberek |
A „konok magyarok” akaratosak. Nehéz emberek, akik a fejükbe vették, hogy találmányukat, ötletüket, üzleti tervüket a válság, a kedvezőtlen hazai gazdasági klíma, a sokszor visszahúzó magyar mentalitás, környezet ellenére sikerre viszik. Akad olyan, aki már többször a földre került, külföldre kényszerült, de felállt, hazatért és újrakezdte, sikeres lett. Az első részben egy ízmestert mutattunk be, aki a hazai húsipar összeomlásának pillanatában épít vágóhidat. A második részben a budapesti piacot felforgató biofodrászról esett szó, a harmadik részben egy keramikusról, aki angol templomoknak, olasz villákba szállítja különleges csempéit. (A sorozatot szerkeszti: M. László Ferenc) |