Kevesen mondhatják el magukról, hogy Orbán Viktor megválasztott kormányfőként egyből őket emlegette egy nemzetközi sajtótájékoztatón – Simor András közéjük tartozik. Orbán Viktor rögtön a 2010-es választások második fordulójának másnapján arról beszélt már, kétséges, az MNB (és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) el tudja-e látni törvénybe foglalt feladatait, így össze akarják vonni őket, miközben Simorról azt mondta: az MNB-re büszkék szeretnénk lenni, "beleértve a vezetőit is, az nem offshore-lovagok szálláshelye”. (Mint arról a HVG beszámolt, Simornak vagyonnyilatkozata szerint 2006-ban összesen 923 millió forintos befektetési alapokban tartott megtakarítása volt. Az egy évvel később tett nyilatkozatában viszont már azt közölte: csupán 67 millió forintja van befektetési alapokban. Egy év leforgása alatt tehát 856 millió forinttal csappant meg az MNB elnökének ily módon befektetett vagyona. Tavalyról pedig 80 millióról adott számot.) Pedig Simor András szavaiból arra lehetett következtetni, az MNB afféle bizalomerősítő gesztussal indított: a Monetáris Tanács ugyanis aznap döntött az alapkamat 25 bázispontos csökkentéséről (ami ezáltal 5,25 százalékra mérséklődött), a jegybank elnöke pedig úgy kommentálta a lépést, hogy a Monetáris Tanács ezzel reagált a választások eredményére.

A „gesztus” már csak azért is érdekes volt, mert Simor ekkorra már több mint egy éve folyamatosan a Fidesz nehéztüzérségének célkeresztjében állt. Orbán Viktor még 2009 tavaszán mondta azt, szintén egy sajtótájékoztatón, hogy „torkig vagyok azzal a helyzettel, amikor Magyarországon a jegybankelnök, a miniszterelnök meg a pénzügyminiszter kimenti vagyonát az adózás elől offshore cégekbe, majd ezután pénzhiányra hivatkozva, megszorításokkal sarcolja meg az embereket". Ezzel indult útjára az „offshore-lovagozás” a Fidesz részéről, Simor nevét innentől kezdve csak negatív konnotációban ejthette ki a száján bárki a párt háza táján. (A sors iróniája, hogy később ugyanezt kapta meg a Fidesz az ellenzéktől, elsősorban az LMP-től, a zöld párt előszeretettel dörgölte a pártvezetők orra alá, hogy milyen gesztusokat tettek az offshore báróknak.)

Nyomás alatt

A feszültség onnantól folyamatos volt, úgy is fogalmazhatunk, a Fidesz ahol tudta, ott tartotta nyomás alatt Simort, előbb a Járai Zsigmond vezette felügyelőbizottság a magas kommunikációs költések, magas fizetések miatt, majd tavaly ősszel megtette ezt az – akkor már szintén megbízható fideszes káder által vezetett – Állami Számvevőszék is. Simor számára ennél is kellemetlenebb lehet, hogy a Monetáris Tanács összetételének megváltoztatásával saját intézményén belül is folyamatos háborúra kényszerül: a 2011 tavaszán kinevezett négy új tag mindegyike Járai Zsigmond köréhez tartozik, ennek megfelelően előbb azt akarták elérni, hogy az MNB-elnök mint Költségvetési Tanács-tag elemzéseibe beleszólhassanak, majd szavazataikkal a kormányzati akaratnak megfelelően, de Simor korábbi céljaival ellentétesen a tanács idén nyár végétől kamatcsökkentésbe kezdett.

Simor távozását már sokan várják a kormányban

MTI / Kovács Tamás

Utóbbival egy hosszú csata dőlt el Orbán Viktor javára, aki folyamatosan azt hangoztatta, hogy szerinte a túl magas alapkamat a gazdaság bővülésének egyik fő gátja. A már említett kezdeti, gesztusértékű kamatcsökkentés után 2010 őszétől már emelésbe kezdett a Monetáris Tanács, így a kamat 2011-re a 7 százalékot is elérte. Ugyanakkor még ez sem volt elég ahhoz, hogy a forintot ne kezdje el ütni a piac 2011-2012 fordulóján, aminek következtében idén január 6-án Orbán Viktor kénytelen volt egy asztalhoz ülni Simor Andrással – ezután a találkozó után hangzott el a kormányfő híres mondata lapunk kérdésére arról, hogy semmilyen személyes felelősséget nem érez a gyenge forint miatt. A kormányfőnek már csak néhány hetet kell várnia, hogy a hasonló „kellemetlenségektől” megkímélje magát a jövőben, Simor András mandátuma ugyanis márciusban jár le, a Fidesz pedig nyilvánvalóan olyan embert választ majd utódjául, aki teljesen belesimul a kormánypolitikába, a legtöbbet Matolcsy György nevét emlegetik. Ezzel megnyílna az út a további "dinamikus kamatcsökkentések" felé, ami régi vágya a kormányfőnek, és Matolcsy Györgynek is, ráadásul a jegybanki devizatartalék egy részét is beforgatná a kormány a gazdaság élénkítésébe, de Simor András ennek is ellenállt idáig.)

Megbízható elvtársak

Áprilisban az Alkotmánybíróság is többségében olyan bírákból áll majd, akiket a második Orbán-kormány idején neveztek ki. Holló András ugyanis áprilisban lesz 70 éves, ezért nyugdíjba kell vonulnia. Hollónak már 2005-ben lejárt az – akkor még – kilencéves bírói mandátuma, de az Országgyűlés akkor újabb kilenc évre megválasztotta. 2008-ban újra a testület elnökhelyettesévé választották, miután az addigi elnökhelyettest – Paczolay Pétert – elnökké választották. Februárban pedig Bihari Mihály távozik (ekkor tölti be a 70. életévét), akit ugyan 2010-ben neveztek ki, de korábban már a testület elnöke volt.

A Fidesz először a kormányra kerülése után, az állami végkielégítések 98 százalékos különadója kapcsán került összeütközésbe az Alkotmánybírósággal. A 2010 júliusában elfogadott, majd októberben hatályba lépett törvényt még abban a hónapban egyhangúlag alkotmányellenesnek minősítette az Ab. A Fidesz erre reagálva úgy módosította az alaptörvényt, hogy az Ab ítélkezésének hatálya alól kivonta a 98 százalékos különadó kérdését. A kormány emellett rendre csökkentette az Ab jogköreit. Költségvetési és adókérdésekben például nem dönthet, az erre szóló jogosítványait legfeljebb akkor kaphatja csak vissza, ha az államadósság a GDP 50 százaléka alá csökken.

Tavasztól már az Ab-t is teljesen domesztikálni fogja a Fidesz

Fazekas István

Ma már utólagos normakontrollt csak a kormány, a parlamenti képviselők negyede és az alapvető jogok biztosa kérhet, a törvények előzetes vizsgálatát viszont a parlament is indítványozhatja a testületnél. Konkrét jogi érdek nélkül ugyanakkor az állampolgárok nem kérhetik jogszabályok felülvizsgálatát, de a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével az Ab egyedi jogvitákban is dönthet majd. Az alkotmánybíróság létszámát is megváltoztatták: 11-ről 15-re növelték a bírák számát, akik tizenkét évig maradhatnak pozícióban a korábbi kilenc helyett. Igaz, a Fidesz nemcsak nyeste az Ab jogköreit, hiszen 2012-től a testület alkotmányjogi panasz címén felülvizsgálhatja a rendes bíróságok alaptörvénybe ütköző ítéleteit. Erre ezt megelőzően nem volt lehetősége.

S bár az ellenzék azt hangoztatja, hogy az Ab a kormányzat kezében van, szimbolikus ügyekben több esetben a testület a kétharmados többséggel bíró kormánypárt döntéseivel ment szembe. Legutóbb december végén az alaptörvény rendelkezéseinek jelentős részét semmisítette meg, egy évvel korábban pedig hasonló csapást mért a médiatörvény és a büntetőeljárási törvény több rendelkezésére, valamint megsemmisítette az egyházügyi törvényt is. Ha a kormány által delegált lojális tagok kerülnek túlnyomó többségbe a testületben, efféle "akadékoskodásra" nyilván nem kell majd számítani az Alkotmánybíróság részéről.

Az "ellenforradalmár"

Szabó Máténak sem lehet sok illúziója saját sorsát illetően azok után, hogy augusztusban maga a kormányfő minősítette „ellenforradalmi kísérletnek” az ombudsman kérését a felsőoktatási létszámkeretről szóló kormányrendelet visszavonásáról: az alapjogi biztos jól teszi, ha felkészül a mandátumának szeptemberi lejárta utáni időszakra, és új állás után néz magának. (Szabó Máté később az ATV riporterének kérdésére a „politikai kommunikáció” kategóriájába sorolta a megnyilatkozást, és nem akarta kommentálni.) Az ombudsman szerepfelfogása nyilvánvalóan szemben áll a Fidesz attitűdjével, amely a közjogilag független intézményektől is feltétlen lojalitást vár el.

Szabó Máté is túl sokat ''akadékoskodik'' a hatalomnak

Horváth Szabolcs

Márpedig Szabó Máté valósággal „hiperaktívvá” vált az új alkotmány hatálybalépését követően: miután januártól megszűnt az állampolgárok joga, hogy egyénileg forduljanak az Alkotmánybírósághoz, Szabó Máté vette át ezt a szerepet: összesen 35 esetben fordult az Alkotmánybírósághoz, emellett azonban mintegy 250 törvénytervezetet is véleményezett, az esetek harmadában kritikai észrevételeket is tett. Szabó Máté többek között olyan emblematikus Fidesz-intézményeknek is nekiment, mint a rokkantnyugdíjazás átalakítása, a Médiatanács, vagy éppen a hajléktalanok utcán élését szabálysértéssé minősítő rendelkezések, de legutóbb 75 oldalas jelentésben bírálta a közfoglalkoztatást is, és a beérkezett panaszok alapján többek között olyan megállapításokat tett, hogy a közmunkások esetében egyszerre jelentkezhet a hatósági és munkáltatói kiszolgáltatottság, ráadásul esetükben még kevésbé érvényesül a munkahelyi védelem, mint bárki másnál.

Különösen fájhatott a Fidesznek az is, hogy Szabó Máté szerint sérült a jogbiztonság elve a játékautomaták betiltásakor. A biztos ráadásul egész évben kritizálta azokat az átmeneti rendelkezéseket, amiket a kormánypártok az alkotmányhoz fűztek, Szabó Máté érvelése már év elején megegyezett az Ab december végi döntésével, miszerint az átmeneti rendelkezések nem írhatják felül az alaptörvényt, nem állapíthatnak meg kivételeket annak rendelkezései alól. Szabó Máté ezért már márciusban az Alkotmánybírósághoz fordult, majd amikor a kormánytöbbség júniusban úgy módosította az Alaptörvényt, hogy az átmeneti rendelkezések annak részét képezik, kijelentette, hogy ezzel semmi nincs megoldva, így fenntartja indítványát. Egy lojális ombudsmantól nyilvánvalóan ezen a fronton sem kell semmilyen kritikára számítania a kormánynak.