A magyar kormány külön kérte információink szerint, hogy Ramil Safarov kiadatásának ügye ne legyen téma többet uniós fórumokon – ettől függetlenül a hvg.hu-nak nyilatkozó uniós diplomaták és elemzők egyetértenek abban, hogy az ügynek még messze nincs vége, és a kormány nem csak magának, az uniós kül- és biztonságpolitikának is sokat ártott a lépéssel.
“Szabadon bocsátása elfogadhatatlan és rendkívül csalódott vagyok, amiért az Európa Tanács által biztosított jogi keretekkel visszaélve történt mindez” – összegezte álláspontját a strasbourgi székhelyű emberjogi szervezet parlamenti közgyűlésének (PACE) elnöke Ramil Safarov kiadatása és szabadon engedése után.
Jean-Claude Mignon kijelentése különösen azok után sejtet rosszat hazánk külpolitikai megítéléséről, hogy Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára az ügy kirobbanása után kijelentette, transzparens módon egy nemzetközi egyezménynek megfelelően jártunk el, s így nincs takargatnivalója Magyarországnak. Ugyanezt mondta Orbán Viktor is lapunk kérdésére a Nemzeti Közszolgálati Egyetem évnyitóján: arról beszélt, Magyarország demokratikus állam, így nincs szüksége titkos alukra. A miniszterelnök pénteki rádióinterjújában pedig azt mondta, ez a történet nem Magyarországról szól, hanem két másik országról; "ez nem a mi konfliktusunk".
Hű, de kínos
Hogy az ügy a magyar kormánynak is mennyire kínos, jól érzékelteti, hogy egy a hvg.hu által megkérdezett brüsszeli diplomáciai forrás szerint a kül- és biztonságpolitikai nagykövetek hét elejei ülésén Grúber Károly magyar követ (miután röviden tájékoztatta a kollégáit az ügyről), külön kérte, hogy az „ne legyen téma a külügyminiszterek tanácsában”. Ennek ellenére forrásunk szerint lehetséges, hogy a külügyminiszterek pénteki kihelyezett, informális ciprusi ülésén napirendre kerül Ramil Safarov kiadatása és további következmények is elképzelhetőek.
Még ha véletlen egybeesésnek is fogadjuk el, hogy éppen a Hegyi-Karabah Köztársaság függetlenségének évfordulójára időzítve engedték szabadon Safarovot, akkor is nehezen magyarázható, hogyan mérhette fel ennyire rosszul a magyar kormány a lépés a kaukázusi régió biztonságára gyakorolt hatását.
Naivitás lenne azt feltételezni, hogy az ügyben döntést hozók nem voltak tisztában azzal, hogy Baku mit fog tenni Safarovval, miután a férfit 2006-ban az év emberének választotta az Azerbajdzsáni Nemzeti Demokratikus Párt, és köztudottan nemzeti hősként tisztelik. Ráadásul sajtóhírek szerint Örményország bécsi nagykövete a lépés előtt többször is figyelmeztette a magyar kormányt, ne adják ki az azeri foglyot Bakunak, mert az veszélyt hordoz a két szomszéd viszonyára nézve. Az átadás és szabadon bocsátás miatt pénteken az azeri fővárosba érkezett a NATO főtitkára, valamint egyszerre fejezte ki a térség biztonságának gyengítéséért aggodalmait Moszkva és Washington.
Ártott a közös ügynek
A hvg.hu-nak az ügy kényessége miatt név nélkül nyilatkozó uniós tisztségviselő szerint többről van szó, mint hogy az Orbán-kormány lépésével tovább fokozta a dél-kaukázusi térség biztonsági kockázatát, a szunnyadó fegyveres konfliktus kiéleződésének esélyét.
Forrásunk szerint noha formálisan nincs is ilyen kötelessége a tagállamoknak, az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája megkövetelné, hogy az azeri kiadatáshoz hasonló esetben Budapest előzetesen egyeztessen Catherine Ashtonnal, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének kabinetjével. Értesüléseink szerint ugyanakkor a Brüsszel által látott iratok alapján – amelyet a Magyar Nemzet által látott dokumentum is megerősít – valóban az azeri fél vette semmibe Budapestnek tett ígéretét. (Nemzetközi jogi szempontból viszont Magyarországnak egyértelműen joga lett volna arra, hogy vétót emeljen a kegyelemmel szemben, érthetetlen, hogy ezzel miért nem élt a kormány.) Lapunknak a tisztségviselő azt is elismerte, hogy a jogilag nem kötelező előzetes egyeztetés is jól mutatja a közös uniós külpolitika korlátait.
A Center for European Policy Studies elemzője, Hrant Kostanyan szerint a regionális konfliktus kiéleződése mellett nem csak a saját megítélésének ártott nagyban az Orbán-kormány, de a fentiek okán az EU közös külpolitikájának is. Szerinte rossz precedenst teremt, hogyha valaki egy EU-tagállamban súlyos bűntényt követ el, majd egy harmadik államban – amely nem mellesleg az EU keleti partnerségének haszonélvezője – bocsánatot nyer. Hiába zajlott a kiadatás bilaterális szinten, annak széles körű hatásai vannak a liberális demokratikus jogállam az Európai Unió által népszerűsített közvetítésére – magyarázta Kostanyan.
Az esetleges Azerbajdzsánt érintő uniós szankciókról Ashton szóvivője szerda este az örmény Szabadság rádiónak nyilatkozva elmondta: a szankciók nem lehetnek öncélúak, az unió számára a térség jövője a fontos. "Különmegbízottunk van a Kaukázusban, küldöttségeink a helyszínen, figyelemmel kísérjük a fejleményeket, és ezek alapján döntjük majd el, feltétlenül szükség lesz-e további lépésekre" – mondta Maja Kociancic.
"Aggasztó jel"
Jóval határozottabb hangot ütött meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) hegyi-karabahi konfliktus rendezésével megbízott Minszk csoportja. Az amerikai, orosz, francia társelnökséggel működő tárgyalódelegáció Bécsben találkozott szeptember elején az örmény, majd az azeri külügyminiszterekkel, melynek nyomán közleményben tudatták: mélységes aggodalmukat fejezik ki és elítélik a baltás gyilkos szabadon engedésével okozott kárt és minden igyekezetet, amely hőstettként igyekszik feltüntetni a gyilkosságot.
Sylvana Kolaczkowska, a Freedom House „politikai átalakulás alatt álló nemzetekkel” foglalkozó programjának vezetője a hvg.hu kérdésre, hogyan befolyásolhatja hazánk globális politikai megítélését a fiaskó, azt mondta: mindenképpen aggasztó jel, hogy az alapjogok tiszteletben tartása nélkül közeledett a magyar kormány egy olyan országhoz, mint Azerbajdzsán. "A budapesti vezetés tisztában volt a következményekkel, mégis kockáztatott azt üzenve az IMF-nek és az EU-nak, hogy vannak más, a magyar gazdaságot támogatni hajlandó államok, amelyektől a belpolitikai harcok megvívása nélkül juthat támogatáshoz" – teszi hozzá a szakértő. "Optimista hangulatban ezt blöffnek is nevezhetnénk, de az utóbbi két év magyarországi eseményei tükrében nem lehetünk mindebben biztosak többé."
A hvg.hu-nak nyilatkozó egyik érintett nemzetközi szervezet szakértője azonban arra figyelmeztet, hogy függetlenül attól, mennyi valóságalapja van a magyar államkötvény-vásárlásról szóló találgatásoknak, az IMF-hitelmegállapodáson dolgozó magyar kormánynak nem fogják egyhamar elfelejteni amerikai és európai partnereink Orbánék meggondolatlanságát.