"Ez egy demokratikus európai állam. A nemzetközi jog szabályait nem titkos megállapodások szerint alakítják, hanem ahogyan azok írva vannak, nyilvánosan" – ezt válaszolta hétfőn Orbán Viktor, amikor a hvg.hu arról faggatta a kormányfőt, volt-e titkos megállapodás Magyarország és Azerbajdzsán között a Gurgen Margarjan örmény katonát Budapesten meggyilkoló Ramil Safarov kiadatásának ügyében. „Ez nagyon gyenge válasz, látszik, hogy Orbánt váratlanul érte a kérdés” – jellemezte a kormányfő reakcióját lapunknak Balázs Péter egyetemi tanár, volt külügyminiszter. Balázs szerint Orbán válasza nem koherens. „A titkosság nem mond ellent a demokráciának. Ha egy kormánynak demokratikus felhatalmazása van, akkor igenis tárgyalhat titokban. Ahogy az sem ördögtől való, ha egy tárgyalásról csak olyan mértékben ad számot, amilyen mértékben úgy ítéli meg, hogy az az adott ügyet szolgálja.

A diplomácia – amennyiben fontos vagy kényes ügyről van szó – általában nem a publikumnak szól, nem a közvélemény előtt zajlik" – magyarázta Balázs Péter. „Egy-egy tárgyalás után mi külön foglalkoztunk azzal, hogy az ott elhangzottakból mi kerül a közvélemény elé és mi nem.” Mint mondta, a tárgyalófelek a megbeszélés után rendszerint egyeztetik egymással azt, hogy melyikük mivel áll a nyilvánosság elé, mit mond. „Még akkor is együtt állnak ki a sajtó elé, ha elég nagy a konfliktus a két fél között” – magyarázta Balázs Péter, példának hozva azt az esetet, amikor Szlovákia és Magyarország között volt hirig, mégis külföldi kollégájával együtt álltak a kamerák elé. „Ő mondott ilyet, én meg olyat, de tudtuk előre, ki mit fog mondani” – mesélte. (Ennek érdekes ellenpéldája volt ugyanakkor, amikor a Visegrádi négyek legutóbbi budapesti csúcstalálkozóján Orbán Viktor az akkori szlovák kormányfővel, Iveta Radicovával külön is tárgyalt a két állam közötti problémákról, majd a megbeszélés után a miniszterelnök sajtósait láthatóan teljesen meglepte, hogy Radicová kiállna az újságírók elé, a magyar miniszterelnök nem is tartott sajtótájékoztatót, Radicová viszont igen, így szlovákiai magyar újságírók rögtönzött tolmácsolásában tájékozódhatott a magyar média – a szlovák álláspontról.)

Nem írják le

A volt külügyminiszter szerint ugyan a világ az elmúlt évtizedekhez képest kezd nyílttá válni, és sok minden megtudható, de titkos megállapodások mindig is voltak és lesznek, főleg bizalmas, stratégiai jelentőségű ügyek esetében. „Minden olyan tárgyalás általában bizalmas és titkos, amely még akkor zajlik, amikor nincs meg a végeredmény. Ha ugyanis kiszivárog, akkor az befolyásolhatja az ügy kimenetelét, ez pedig árthat a feleknek és az általuk képviselt államnak” – fogalmazott Balázs Péter.

Orbán Viktor az azeri elnökkel. Megszerezték, akit akartak.

hvg.hu

A volt külügyminiszter szerint a titkos alkukat általában nem írásban kötik. „Az elektronika korszakában ezzel nagyon kell vigyázni, mert ma már az égvilágon minden kikerülhet elektronikus formában, ellenőrizetlenül, nem úgy, mint ötven éve” – mondta. Balázs szerint az igazán bizalmas dolgok éppen ezért szóban hangzanak el. „Kevesen tudnak róla, szűk körben marad. Amit nem így kezelnek, az kiszivárog.” A hallgatólagos, nem formaszerű, azaz nem írásban rögzített, hanem az adott szóra épülő megállapodás (más néven gentlemen’s agreement) bevett eljárás az államközi kapcsolatokban, Balázs Péter sok ilyen esetre emlékszik. Arra viszont nem, "egész pályafutásom alatt, hogy egy ilyen megállapodást valaki súlyosan megszegett volna” – mondta.

Négyszemközt őszintén beszélhetnek

„Nemcsak szűk körű tárgyalásokon, de akár mobiltelefonon is megállapodhat egymással két vezető, az Európai Unió külügyminiszterei általában bármikor fel tudják egymást hívni mobilon, közvetlenül. De ez nemcsak az unión belüli miniszterekre igaz” – hangsúlyozta Balázs Péter. Mint mondta, az is gyakori, hogy a fontos, azaz miniszteri vagy miniszterelnöki találkozókon a két vezető négyszemközt folytat megbeszéléseket. „Ilyenkor csak ők ketten vannak és a közvetlen környezetük is csak annyit tud meg később a beszélgetés tartalmáról, amit ők az orrukra kötnek” – magyarázta Balázs, hozzátéve: ezek a négyszemközti megbeszélések nagyon gyakoriak, mert általában ezek vezetik be a további tárgyalásokat, ahol már több ember is részt vesz. Amikor négyszemközt találkozik két vezető, akkor rendszerint sokkal nyíltabbak egymással, mint akkor, amikor többen vannak jelen. Egy ilyen alkalom pedig tökéletes akár arra is, hogy egy hallgatólagos megállapodást megkössenek – tanúk nélkül. Az Európai Tanács találkozóin is létezik egyébként a "kandalló melletti megbeszélések" intézménye, amin – a népes munkaértekezletektől eltérően – csak a tagállamok állam- vagy kormányfői vesznek részt, hogy zárt körben vitassanak meg fontos ügyeket.

A négyszemközti megbeszélést követheti olyan találkozó, amelyen már 2-3 kísérővel vesznek részt a vezetők. „Ez mindig kölcsönös, ilyenkor mindig ugyanannyi létszámmal van jelen mindkét fél, hogy ne boruljon az asztal” – magyarázta Balázs Péter. Ezeken az üléseken már jegyzőkönyvek is készülhetnek, de még ilyenkor is lehetőség van „fű alatt” intézni bizonyos kérdéseket. Elég, ha az egyik fél jelzi a megbeszélés pillanatában, hogy ami most elhangzik, azt ne írják a jegyzőkönyvbe, így ha tanúk vannak is, írásos nyoma nincs annak, amiben ott és akkor esetleg megállapodnak. A diplomáciában szokatlan pengeváltás zajlott le év elején a médiatörvénnyel kapcsolatban, amikor Neelie Kroes uniós médiaügyi biztos Brüsszelben újságírók előtt beszélt arról, hogy Navracsics Tibor igazságügyi miniszter előzőleg – négyszemközt – mást ígért neki, mint amiről nyilvánosan beszélt.

Érdekek vannak csak

"Ramil Safarov kiadatásának lépései zárt ajtók mögött zajlottak. A titkos megbeszélések az azeri elnök komoly személyes ellenőrzése mellett már egy éve folynak” – nyilatkozta nem sokkal a férfi átadása után az azerbajdzsáni elnök külügyi vezetője. Novruz Mammadov azt is elmondta, hogy az elnök hosszú idő óta követte a magyar és azeri jogi irodák munkáját, az ügy lezárásához pedig végül az az egyezmény vezetett, amely Orbán Viktor magyar azeri látogatásakor született. Ezzel szemben a magyar igazságügyi minisztérium azt állította, nem volt titkos paktum.

Arra a kérdésünkre, miként fordulhat elő, hogy két fél egymásnak ellentmondásosan nyilatkozik, s hogyan lehet eldönteni, ki hazudik, Balázs Péter azt mondta: a „diplomáciában a hazugság szót nem használjuk”. Szerinte érdekek működnek, s ez alapján is eldőlhet, melyik fél mit mond. „Ez megesik. Az a jó, hogyha sikerül bármiféle vita után megegyezni abban, hogy azt kommunikáljuk, amiben egyetértettünk. Amiben nem, azt ne, mert hátha még később megegyezünk” – mondta a volt miniszter.

Hasonlóan nyilatkozott lapunknak Deák András Oroszország-szakértő is. Mint mondta, az azerieknek az a céljuk, hogy győzelemként állítsák be Safarov hazaszállítását, s ezt az örmények orra alá dörgöljék. „Az azeriek ebben a történetben negligálják a magyarokat. Azt leszámítva, hogy kínos helyzetbe hozzák a kormányt, nekik kifejezetten érdekük a csinnadratta. De az örmények is ügyesen jártak el, amikor megszakították Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot, mert ezzel nem hagyták elsikkadni az ügyet, sőt így tették ki azt a nemzetközi porondra” – magyarázta a szakértő. Korábban Kende Tamás nemzetközi jogász is azt mondta lapunknak, számára az a legfurcsább az egész történetben, hogy – amennyiben volt megállapodás – az azeri fél láthatóan egyáltalán nem foglalkozik a magyar érdekekkel.

A nagyhatalom bosszút állhatna

„Vannak olyan típusú garanciák, amelyeket még titkos alkuk esetén is meg lehet lobogtatni, ha az egyik fél nem a megbeszéltek szerint jár el. Ebben az esetben ez lehetett volna például egy olyan azeri dokumentum, amiben ígéretet tesznek arra, hogy Safarov igenis folytatja a börtönbüntetését Azerbajdzsánban, ha nem is életfogytiglan” – fejtegette Deák András. Szerinte a posztszovjet régióban nagyon szorosak a kapcsolatok, ezért ilyen esetekben általában nem vágják át egymást az érintett államok.

Ugyanakkor a magyarok nem nagyon tudnak retorziót alkalmazni az azeriekkel szemben ezek után sem. „Ha egy nagyhatalommal játsszák ezt el az azeriek, azok valamilyen más területen, de bosszút állnának. Magyarországnak erre nincs lehetősége. Nem véletlen, hogy ilyen alkukat főleg nagyhatalmak kötnek” – magyarázta Deák. A szakértő példaként említette azt az esetet, amikor az orosz titkosszolgálat ügynökei 2004-ben Katar fővárosában likvidálták Jandarbijev volt csecsen elnököt. Lebuktak, a katari bíróság pedig életfogytig tartó börtönre ítélte őket. Az oroszoknak végül három évükbe telt, amíg elérték, hogy az arab állam adja ki a gyilkosokat, akiknek a további sorsáról semmit nem tudni. Ahogy arról sem, hogy Katar mit kért, illetve kapott cserébe.

A Jandarbijev-gyilkosság Deák András szerint mindenesetre jól példázza, hogy egy ilyen megállapodást hosszú hónapokig, akár évekig tartó előkészület, egyezkedés előz meg. „Safarov esetében ennek a hosszú egyezkedésnek nyoma sincs. Ez legfeljebb két hónap alatt lefutott” – mondta a szakértő.