Nagyon drága lenne a pesti alsó rakpart befedése, és a gyakorlati problémákon túl az UNESCO világörökségi címét is veszélyeztethetné a megvalósítás – mondta a hvg.hu-nak Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségi tagja. Tarlós István a Tv2 Mokka című műsorában beszélt arról, hogy a rakparti forgalom átszervezési tervei – korábban felvetődött teljes lezárás, sávszűkítés, illetve egyirányúsítás – mellett új lehetőségként felvetődött a Városházán, hogy az alsó rakpartot a felső síkjában lefedik és a felső területet kapnák meg a gyalogosok és kerékpárosok.

A BME tanára szerint a legfontosabb gyakorlati probléma az, hogy az alsó és a felső rakpart közötti szintkülönbség nincs 4,5 méter (a legtöbb helyen nagyjából 3 méter a távolság), amennyinek a magyar szabványok szerint egy fedett közlekedési szelvénynek lennie kell. Így viszont a tervet csak úgy lehet megvalósítani, hogy vagy az alsó rakpartot süllyesztenék bő egy méterrel, vagy a felsőt kellene megemelni. Ez már horribilis költségekkel járna. Ongjerth Richárd szerint így reálisan legfeljebb egyes szakaszokon lehetne lefedni a rakpartot, praktikusan azokon a részeken, ahol már ma is közösségi terek vannak a közelben, mint például a Március 15. tér.

Már a rendszerváltás előtt is

Az, hogy Budapest rekreációs szempontból „el van vágva” a folyótól, régóta probléma, így a rakpartok ilyen célú hasznosítása már a rendszerváltás előtt is felvetődött: 1986-ban azt tervezték, hogy a Hungária körút teljes kiépítése után zárják le az átmenő forgalom elől a pesti rakpartot. Akkor még azt gondolták, a Hungáriának lesz akkora forgalom-mentesítő hatása, hogy az ötlet kivitelezhető.

Szép lenne, jó lenne, de nagyon drága is - kattintson képeinkért!

szeretembudapestet.hu

A Szeretem Budapestet blog a Belgrád rakpart lefedésére készített terveket és látványterveket:

Pedig a budai és a pesti rakpartokat 1937-38-ban kifejezetten gyorsforgalmi céllal építették meg. „A város és a folyó kapcsolata mindig is az adott korszak társadalmi-gazdasági viszonyait tükrözte: a XIX. századig állatokat itattak a parton, a század végén kofahajók állomásoztak ott nagy számban (de a parlament helyén például fűrésztelep működött); a XX. században a közlekedési funkció került előtérbe, és úgy tűnik, most a rekreációs szempontok lesznek egyre erősebbek” – mondta Ongjerth Richárd.

Az építész szerint ugyanakkor a költségeken túl számos egyéb gyakorlati kérdés is adódik. Mi lesz például a 2-es villamossal (itt még a 4,5 méter magas „alagút” sem lenne elég), mi lesz a rakpartok műemléki védettségével, és főleg: sikerülne-e az UNESCO-val elfogadtatni a világörökséggé nyilvánított Duna-part komoly átépítését? Demszky Gáborék 2005-ben például éppen azért léptek vissza a budai alsó rakpart 4 sávossá alakításától, mert az UNESCO azzal fenyegetőzött: visszaveszi a címet a fővárostól. (Ongjerth Richárd emlékeztetett rá, hogy az ENSZ szakosított szervezete „nem szívbajos” ezen a téren: Drezdától is visszavették a címet egy autópálya-híd miatt, és a budai alsó rakpart szabálytalan átalakítása is azonnali műemléki vizsgálatot vont maga után 2010-ben.)

Lenézünk a Dunára?

Ha mindezek a kérdések tisztázódnak, már „csak” azt kellene kitalálni: mit is kezdjünk a lefedett szakaszokkal. „Ha a víz és a város között akarunk kapcsolatot teremteni, mi lesz majd a lefedett részeken? Egy korláton keresztül lenézhetünk a méterekkel alattunk folyó Dunára? Vagy lépcsőt építünk? Ebben az esetben komoly mederalakítási munkálatokra lenne szükség, ez ismét hatalmas költség lenne, és azt sem lehetne tudni, a folyó áramlását hogy befolyásolná, mi történne egy áradás esetén” – sorolta tovább a problémákat Ongjerth Richárd.

Mindezek után már tényleg „csak” egy kérdést kellene tisztázni: milyen reakciókat szülne az átalakítás az érintett negyedek lakói részéről: ha ugyanis uniós forrásból valósulna meg a beruházás – márpedig egyéb lehetőség nem nagyon mutatkozik –, akkor a társadalmi egyeztetésnek is fontos szerepe lenne, hiszen „balhés” beruházásokra az EU sem szívesen ad pénzt. Valószínűleg jellemzően a „szabadtéri” megoldások között kellene megkeresni az optimálist, gondolva arra is, hogy a rakpartok szélessége, magassága és parti kapcsolata, várható használata sem egységes egyik oldalon sem.

Kerestük a városháza kommunikációs osztályát, de kérdéseinket írásban kérték, választ későbbre ígértek.