Tavaly döbbent rá három Tisza menti település, hogy a helyi téesz megszűnése után „talált földekként” adták el a fejük felett az őket törvény szerint megillető ingatlanokat. A területeket – melyek után jelentős uniós támogatás is igényelhető – egy budapesti vagyonkezelő „találta” és a földhivatal segédletével értékesítette. Egy vidékfejlesztési szakember szerint az eset nem egyedi, és ma már nehéz utánajárni, hogy mi lett az mgtsz-ek egykor gazdátlannak tűnő, de jog szerint állami tulajdonban álló birtokaival.
A földek értékesítéséről, jogállásáról szóló törvényeket áthágva, a természetvédelmi szerv tiltakozását semmibe véve, a helyiek jogosítványait megkerülve jutott közel kétszáz hektárnyi, jelentős földalapú támogatások megszerzését lehetővé tevő földhez 2007-ben egy bajai család a Tisza mentén. Az öt évvel ezelőtti adásvétel egyik érdekessége, hogy a földszerzők 130-140 kilométerre laktak a tiszaugi új gazdaságaiktól és birtokaiktól, pedig a földtörvény kiköti, hogy a helyi gazdálkodóknak, bérlőknek kell felajánlani az áruba bocsátott területeket.
A jogsértő földszerzésre csak pár éve derült fény, amikor a közeli Tiszasas mellett nekifogtak egy hulladéklerakó építésének, de kiderült, hogy a korábban a helyi termelő-szövetkezet által használt terület a falutól 140 kilométerre élő bajai lakos tulajdonában van. A három érintett község – Csépa, Tiszasas és Tiszaug – azóta minden követ megmozgatott, hogy visszaszerezze a szerinte jogtalanul eltulajdonolt területeket: beadványokkal, levelekkel bombázták a volt elszámoltatási kormánybiztost, Budai Gyulát, a Vidékfejlesztési Minisztériumot és a térség fideszes országgyűlési képviselőjét, Sági Istvánt.
Az ügyben már a Legfőbb Ügyészség (LÜ) is vizsgálódott, majd egy 9 oldalas esettanulmányban megállapította, hogy a földértékesítés során szinte az összes vonatkozó törvényt megsértették, ezért a szerződések semmisnek tekinthetők. Bár a tulajdonjogi nyilvántartást kezelő földhivataloknak egyik alapvető feladatuk a törvények betartatása, az ügyészségi vizsgálatban szereplő 103 földterületre mégis bejegyezték az új tulajdonosokat, pedig a települések szerint a Hortobágyi Nemzeti Park többször jelezte aggályait. Az ügyészség a semmisség megállapítása és a nyilvánvaló törvényszegés ellenére nem indított pereket, hanem visszadobta a labdát az önkormányzatoknak, amelyek most bíróságon keresik az igazukat.
„Talált földek”
„Szerletics Zoltán, Szerletics Róbert és Bódis Éva mintegy 38 millió forintért jutott hozzá a mintegy 120 hektárnyi a földhöz, ami két év alatt meg is térülhetett, azt követően pedig már tiszta profitot jelenthet számukra” – mondta a hvg.hu-nak Gyói Gábor, Tiszasas polgármestere. Szerletics Róberttől megtudtuk, hogy ő és a másik két földszerző valamennyien egy bajai származású család tagjai. Szerletics már nem emlékezett arra, hogyan szerezték meg a földeket öt évvel ezelőtt, mert a hivatalos ügyeket a testvére, Zoltán intézte. (Szerletics Róbert azt ígérte, beszélni fog a testvérével és a pontos részleteket később mondja el a hvg.hu-nak, de nem sikerült újból elérnünk.)
A család jó áron jutott a földekhez: az uniós csatlakozást követően még a rosszabb minőségű birtokok hektáronkénti ára is 500 ezer és egymillió forint között mozgott, viszont a Tisza menti területekért átlagosan 300 ezer forintot fizettek hektáronként. Az ügyészség vizsgálata szerint a vételárat egy budapesti – de Szolnokon is telephellyel rendelkező – magáncégnek, a vagyonrendezéssel foglalkozó Allego Kft.-nek fizették ki. Ez a cég figyelt fel arra, hogy a rendszerváltást követően megszűnt, 2000-re már a cégjegyzékből is törölt téesz nevén még mindig vannak földterületek. Ezt jelezték a Jász-Nagykun-Szolnok megyei bíróságnak, amely 2006-ban az Allegót jelölte ki vagyonrendezőnek.
Bár a birtokok látszólag „talált földek” voltak, ugyanis a téesz csak földhasználati jogosítványokkal rendelkezett, és a földhivatalban nem volt bejegyezve tulajdonosként, a Legfőbb Ügyészség szerint az Allego által eladott földek az államot, illetve az önkormányzatokat illetik. (A rendszerváltás előtt az állami területeket csak földhasználat jogcímén kaphatták meg az mgtsz-ek, nem voltak tulajdonosként bejegyezve.) Az 1992-es szövetkezetekről szóló törvény ugyanis leszögezi, hogy a jogutód nélkül megszűnt téeszek után maradt termőföldeknek az állam, illetve a Nemzeti Földalap "tulajdonosi joggyakorlása alá kell kerülniük". Egy 1993-as jogszabály pedig kikötötte, hogy az mgtsz-ek által használt utakat, árkokat, csatornákat önkormányzati tulajdonba kell adni.
Bár egy másik törvény előírta, hogy a maradék, ki nem osztott téeszes földeket árverésre kell bocsátani, ezt a tiszaugi földek esetében a helyileg illetékes állami mezőgazdasági szerv elmulasztotta – végül az Allego tette meg helyette. A Legfőbb Ügyészség 2012. februári állásfoglalása szerint ennek ellenére az Allego által kötött szerződések semmisek, mert a törvények szerint ezek állami tulajdonú földek voltak, amiket csak szigorú szabályok szerint lehetne értékesíteni vagy megpályáztatni. (A pályáztatást idén jelentős botrányok kísérték, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, Ángyán József tiltakozásul lemondott posztjáról.)
A földhivatal is segédkezett
„Az ingatlanok meghirdetéséről a helybeliek nem tudtak, így történhetett meg, hogy a földeket egy bajai család tagjai vették meg” – mondta Tiszasas polgármestere, aki furcsállotta, hogy a falu lakóit nem értesítették a lehetőségről, pedig a földtörvény szerint az áruba bocsátott földeknél a helyieket és a faluban gazdálkodókat elővásárlási jog illeti meg. Szerletics Róbertnek a Tiszaugtól 130 kilométerre fekvő Sükösdön, Bódis Évának a 140 kilométerre lévő Baján, Szerletics Zoltánnak pedig a 125 kilométerre található Taksonyban volt a bejegyzett lakcíme.
Gyói Gábor a hvg.hu-nak azt mondta, a három magánszemély tulajdonjogát a körzeti földhivatal az értékesítést követően nem akarta bejegyezni. Hasonlóan aggályosnak tartotta az értékesítést a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága is, amely a polgármesterek által Budai Gyulához eljutatott dokumentáció alapján már a pályázati kiírást is jogszerűtlennek tartotta, és a földhivatalnál is jelezte később aggályait.
Végül az új tulajdonosok mégis el tudták intézni a bejegyzést: ezt már csak kecskeméti hivatalban sikerült, miután Tiszaug megyét váltott és Bács-Kiskunhoz csatlakozott, ahová egyébként Baja is tartozik. A nemzeti park azért is tiltakozott, mert az Allego által értékesített területek egy része védett, vagy védelemre tervezett. Ám az ügyészség szerint – bár törvényileg joguk lett volna hozzá – sem a nemzeti park, sem a természetvédelemért felelős miniszter nem állt a helyzet magaslatán, így a téesz által korábban használt védett területeket nem sajátították ki, így azok nem kerültek állami tulajdonba. Ennek ellenére a Legfőbb Ügyészség úgy látta, hogy erre a jövőben is van lehetőség – ezt az ingatlanok magántulajdonba kerülése nem akadályozhatja –, hiszen a vonatkozó törvény 2015. december 31-ben határozta meg az ilyen földek kisajátításának határidejét.
Szerettük volna megkérdezni, hogy az Allego hogyan fedezte fel ezeket a földeket, és miért értékesítette azokat, ha azok a törvények szerint állami és önkormányzati tulajdonba tartoznak, de a cég ügyvezető igazgatója elzárkózott a nyilatkozattól. Tóth István a hvg.hu-nak azt mondta, hogy a vagyon rendezésével kapcsolatos eljárás még nem fejeződött be, de az ügy lezárulása után is csak az érdekeltek hozzájárulásával nyilatkozhat.
Az ügyészség mossa kezeit
„Meg kívánja-e vizsgálni az érintettek büntetőjogi felelősségét a jelenleg felderített ügyek vonatkozásában?” – ezzel a kérdéssel fordult május 8-án a térség fideszes parlamenti képviselője a vidékfejlesztési miniszterhez. Sági István szerint a vagyonrendezés során „jelentősen megkárosították az államot”, ezért határozott fellépésre lenne szükség. A hvg.hu-nak azt mondta, azt is meg kéne vizsgálni, hogy a téeszek felbomlása után nem voltak-e másutt is az országban hasonló esetek.
Az érintett települések polgármesterei szerint bármennyire abszurd is a Tisza menti ügy, hasonló estekről a térségben nem tudnak, feltehetően egyedi ügyről van szó. Ezzel szemben egy neve elhallgatását kérő, vezető beosztású minisztériumi szakember szerint gyakori volt az 1990-es években, hogy földhivatali fülesek alapján ilyen módszerekkel szereztek meg „talált téeszes földeket”, de ezek az esetek, ha valamilyen véletlen – mint a tiszasasi építkezés – nem jön közbe, rejtve maradnak.
Fazekas Sándor miniszter május 20-i válaszában azt írta Ságinak: vélhetően nem történt bűncselekmény, mert ha így történt volna, akkor az ügyészség „minden bizonnyal hivatalból megtette volna a hatáskörébe tartozó intézkedéseket”. A Legfőbb Ügyészség egyébként – az alapos vizsgálata ellenére – hárította magától az ügyet. Ugyan a Polgári törvénykönyv szerint a vádhatóság közérdek sérelme, semmis szerződés esetén pert indíthat, az LÜ szerint egy általa indított pernek legfeljebb csak annyi következménye lenne, hogy helyreállítanák az eredeti állapotot. Ám az ügyészség szerint ez lehetetlen, hiszen a téeszt már rég törölték még a cégnyilvántartásból is, így értelmetlen lenne a földhasználati jog helyreállítása.
A pereskedés így az önkormányzatokra maradt, mivel Csépa, Tiszaug és Tiszasas igényt tart a területekre, melyeken többek között közmunkaprogramokat indítanának. Gyói Gábor a hvg.hu-nak azt mondta, a per előkészítését az állami földek felett tulajdonosi jogokat gyakorló Nemzeti Földalap végzi, amihez az érintett önkormányzatok csatlakoznak. A Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóirodájától a hvg.hu azt a tájékoztatást kapta, hogy elindították a pereket.
Kikértük a jegyzőkönyveket a botrányos földügyekről
Különlegességek a földügyi törvények módosításakor
Földügy: Rogán megpiszkálta az egyik eredményt
